Avagy a gyors reagálású hadtest

– Tábornok úr! – tört be az adjutáns lihegve a vezérkari szobába – Tábornok úr, baj van! Áttörték a védelmi vonalat, és az ellenséges csapatok támadás alá vették a keleti és a nyugati határmenti területeket!

– Nyugalom, fiam! – dőlt hátra a vezérkar őszes főnöke magas támlájú bordó bársony karosszékében. – Először is helyezze magát kényelembe, mert úgy látom, nagyon zaklatott. Kér egy szivart?

-Izé… – tétovázott a palackzöld bőr karosszék előtt egyik lábáról a másikra állva az ifjú hadnagy – köszönöm, szolgálatban soha… De tábornok úr, az ellenség nagy erőkkel lövi a végeket! A fél Dél lángokban áll!

-Igen, igen, valami ilyesmit az előbb is mondott. Jah, fiatalság bolondság! – heherészett kedélyesen az ősz tábornok. – Na fiam, először is: nem illik így berontani egy szobába. Hát majd’ kivitte az ajtót a tokjából! Jól van na, jó van! Nem kell úgy megijedni. Igen, tudom, már mondta, áttörték a védelmi vonalakat, ésatöbbi, ésatöbbi… Na ide figyeljen! Biztos, hogy nem gyújt rá? Hát, maga tudja! A legfontosabb: egy úriember soha nem rohan. Akkor legalább egy kávéval megkínálhatom? Ha nem, nem. Miért pattog folyton föl?! Talán tű van abban a fotelban?! Borzasztó, hogy ezek a mai fiatalok nem tudnak egyhelyben megülni a fenekükön! A kadétiskolában nem büntették meg emiatt?

Hol is tartottam? Ja igen. Hát nézze. Mindennek eljön a maga ideje. Majd szépen, amikor a mi hadseregünk is készen áll a háborúra, majd akkor szépen berendezkedünk a védelemre. Érti? Egyszerűen ez most rosszkor jött! Igen, majd harcolunk, meg minden, ha meglesznek rá a tárgyi és személyi feltételek. Most egyszerűen nem megy. Ez van.

Egy óriási tévedés

Párkapcsolati konfliktusba keveredve sokan abba a hibába esnek, mint a fönti gyors reagálású hadtest főnöke: elszámítják magukat az idővel. Fontos dolog az érvelés, a szeretetteljes megnyilvánulás, a saját határaink betartatása, és még megannyi más szempont, de van egy tényző, ami rendre kimarad. A szakirodalomban is elvétve találok erre utalást, viszont a párkapcsolatban élők a mindennapok során gyakran elkövetnek egy óriási hibát: nem számolnak az idővel.

Az élőszó ereje

A Csók anyu! című film, ami nem éppen tegnap készült, már erről a jelenségről szólt, pedig hol volt akkor még a digitális technika! Az akkori magyar viszonyoknak megfelelő viszonylag normálisnak mondható család cetliken üzenget egymásnak, a valódi emberi kapcsolatok szép lassan elsorvadnak, és erre csak egy tragédia ébreszti rá a szereplőket. Manapság, mióta ingyen lehet egymásnak üzengetni okostelefonon, egyéb eszközökön széles e világban, rohamosan megnőtt a távolságtartó, írásos kommunikáció aránya. Lássuk csak a jellemzőit, szembeállítva az élőszóéval!

Az élőszó spontán – az írás nagyobb összeszedettségre ad lehetőséget

az élőszó gyors, azonnali visszajelzésű (jó esetben) – az írás lassabb

föntiek miatt az élőszó érzelmileg meghatározottabb – írásban több lehetőségünk van kontrollálni az érzelmeket

Az előbbi felsorolás nem teljes, nekem ezek a legszembeötlőbb különbségek, főleg egy párkapcsolati konfliktus esetén. De éppen ezeket átgondolva arra a következtetésre juthatunk, hogy lám-lám, írásban mennyivel jobb is veszekedni, nem fogok olyasmit a másik fejéhez vágni, amit később esetleg megbánok. És különben is: szó elszáll, írás megmarad.

És nem!

Éppen a konfliktushelyzet érzelmi töltöttsége miatt!

Magyarul: aki épp ki van akadva, érzelmileg túlfűtött állapotban van, egy veszekedés stresszeli, az a legkevésbé sem arra vágyik, hogy magára hagyják, hogy majd írásban, néhány óra (néhány nap!) múlva megkapja a választ. De hogy rögtön meg is cáfoljam magam, ez alól is van kivétel: abban az esetben, ha az illető teljesen kivetkőzik magából, ha képtelen az észérvekre, ha verbálisan vagy tettleg bántalmaz. Ilyenkor semmi értelme az azonnali válasznak, illetve csak ennyiben: „-Látom, nem vagy a magad ura. Ha lehiggadtál, folytatjuk.” – és távozni. Visszatérve az alaphelyzetre: az érzelmi felfokozottság egyrészt jelzi, mennyire érintett az illető a konfliktusban, másrészt viszont a megoldáshoz is közelebb visz azáltal, hogy az éberségi állapotot, azaz a megoldásban való érdekeltséget is fönntartja.

Ami az előbb kimaradt a felsorolásból: a visszacsatolás

Az élőszó legnagyobb erénye az azonnali visszacsatolás. Vagyis nem fog egy bizonyos érv, egy bizonyos tény fölött elsiklani a partner, mert azonnal figyelmeztetést kap: erről talán megfeledkeztél? Épp ugyanezért kevesebb a félreértés esélye: addig-addig lehet csiszolni a mondanivalót, amíg a partner meg nem érti.

A ritmus

Nem tagadhatom meg önmagam – megint a tánchoz fogom hasonlítani a kommunikációt. Kapd el a ritmust, tartsd a tempót! És főleg: hangolódj a párodra, mert enélkül hiába szól a legvérpezsdítőbb muzsika, a tánc inkább lesz gyötrelem, mint élvezet. Éljen az összhang! 🙂
Ha szeretnél többet olvasni párkapcsolati kérdésekről, iratkozz fel a hírlevélre:

Hírlevélfeliratkozás

Email*
Név*
Hogyan szólíthatlak?