„A szemem ott fönt van!”

Ezek a kutatók, ezek a kutatók…

Már megint fölszerelkeztek mindenféle elektromos kütyükkel, hogy bizonyítsák, amit hiába akarunk negligálni, úgyis tudunk: a férfiak tekintete a nőkön bizony végigsiklik, és bizony a kanyargósabb vonalakon állapodik meg hosszasabban.

Ezúttal, úgy tűnik, a Nebraskai Egyetem professzorasszonyának, az egyébként női szemmel elég csinos Sarah J. Gervais-nek lett elege abból, hogy a férfiak nem a szociálpszichológia terén nyújtott munkásságán legeltetik a szemüket, mert a fejébe vette, hogy utánanéz ennek a dolognak. Nevezetesen nőket ábrázoló képeket mutogatott a kísérleti személyeknek, mely képeket előzőleg kicsit megphotoshopoltak a kellő irányba: a jelentősebb görbületekkel rendelkező hölgyek vonalait tovább erősítették, a kevésbé kacskaringós vonalzatúakét pedig tovább csökkentették. Az eredmény nem kétséges: rövid „szkennelés” után a férfiak tekintete megpihen a melleken vagy az alsóbb régiókon. Az arc – fájdalom – kevés figyelmet kapott. Dús idomú hölgytársak: igen. Ez a nyerő. Tehát azok a pólók, amikre ez a felirat van nyomtatva: „A szemem ott fönt van!”, jogosak.

Eddig ugye semmi meglepő nincs, maximum keserűen legyintve gondolhatunk évtizedek alatt megszerzett tudáshalmazunkra, műveltség-Himalájánkra, kedvességünkre, áldozatkészségünkre, mosolyunkra, stb. A sokk ezután érte a kutatókat: a női kísérleti személyek hasonlóképpen viselkedtek, mint a férfiak! (De ugye, lányok, mi értjük ezt! „Nézd, vajon push-up nélkül is így áll a melle?” „Azta, nekem mikor lesz ilyen formás hátsóm? Asszem, ma lemegyek edzeni.”) Tudományosabb nyelven megfogalmazva: fölmérjük evolúciós esélyeinket a megszerezhető hímpopuláció és örökítőanyaga hozzáférhetőségének tekintetében. Magyarul: cél a lehető legjobb pasi megszerzése. Mivel neki is a lehető legjobb nő megszerzése a célja, hogy úgy mondjam, a piac szabályai érvényesülnek, nagyon mellélőni nem lehet, minden zsák megtalálja a foltját. (Jó, jó, lehet most andyvajnázni, hát neki egyszerűen más evolúciós előnyöket dobott a gép. Lehet gondolkozni, mik is azok.)

Azért volt némi különbség a férfi és a női kísérleti alanyok között, de ez, ha lehet, még inkább elkeserítő. Könyörgöm, fiúk, cáfoljátok meg az alábbi kutatási eredményeket!!!

Azt találták a kutatók, hogy amikor nőket kérdeztek saját külsejük és jellemük megítéléséről, árnyalt képet kaptak. Tehát a képzettebb nők legalábbis érzékelnek némi különbséget külső és belső tulajdonságaik között. Amikor azonban a férfiakat kérdezték a nőkről, nagyon úgy tűnt, hogy kizárólag a külső számított. (Nem tudom, vajon a kamionsofőrtől a kutatónő professzortársáig mindenféle társadalmi rétegből volt-e alany a férfiak között, de erősen szeretném hinni, hogy az eredmény nem hiteles.) Tehát a határozottabb domborulatokkal megáldott nők megítélése a férfiak részéről egyértelműen pozitívabb volt. Ez alapján úgy tűnik, hogy a férfiak annak az elméletnek a hívei, miszerint a nők személyisége a vonalaikban rejtőzik.

Szóval kedves férfiak, könnyek között kérlek Benneteket: mondjátok, hogy nem igaz!

Csajok, mi meg addig is kapjunk elő a szekrényből valami keresztben csíkosat. 😉