A tüntető hallgatás

A tüntető hallgatás mindig rossz taktika

A tüntető hallgatás mindig rossz taktika

Passzív agresszív viselkedés – ez is az

A tüntető hallgatás soha nem vezet célhoz. Feltéve, hogy a célod a kiegyensúlyozott, normális, boldog párkapcsolat. Kérdés persze, kinek mi a normális. Véleményem szerint akkor normális egy párkapcsolat, ha egymás kölcsönös megbecsülésén, szeretetén, egyenlő jogokon és kötelességeken alapul. Márpedig a tüntető hallgatás egy manipulatív taktika, és mint ilyen, alapvetően kizárja az egyenességet. Így persze a társ megbecsüléséről, tiszteletéről sem beszélhetünk. 

Ha a cél a párkapcsolati problémák megoldása, akkor tökéletesen hatástalan a tüntető hallgatás. A fontos kérdések megoldatlanok maradnak, a párkapcsolat sérül, a társ pedig mellőzöttnek, értéktelennek, csalódottnak, dühösnek fogja érezni magát. Hiába más a tüntetően hallgató fél szándéka, a párja azt fogja érezni, hogy nem szeretik és bántják. Ugye érzed: ha duzzogsz és nem vagy hajlandó beszélni a problémáról vagy elfogadni egy őszinte bocsánatkérést, ha nem veszel részt egy döntés meghozásában, akkor rombolod a kapcsolatodat. Jó ez? Persze, ha előbb-utóbb pontot akarsz tenni a párkapcsolatod végére, akkor megértem. Tisztességesnek ezt az eljárást mégsem tudom tekinteni. Bár sokan gyávák ahhoz, hogy kimondják: vége. Addig élnek a manipuláció eszközeivel, míg a párjukkal mondatják ki a boldogító „nem”-et.

Hogyan reagálj a tüntető hallgatásra

  • Mindenkinek szüksége van némi időre és térre, hogy egyedül legyen. Ez nem egyenlő a tüntető hallgatással! A hallgatás oka azonban nem mindig nyilvánvaló. Senki sem gondolatolvasó, így ha egyedül szeretnél lenni, mondd ki! Így elkerülhető a sértődés és a félreértés. Azonban ha újra egyben vagy, mindig térj vissza és fordulj teljes figyelmeddel a párod felé! Ha ő az elvonulósabb, akkor tartsd tiszteletben ezt a vágyát, de hívd fel rá a figyelmét, hogy később igényt tartasz rá. Legyen időlimit, különben a végtelenségig lehet húzni az egyedüllétet.
  • A tüntetően hallgató fél nyaggatása rossz taktika. Vagy persze ha az ő játszmáját akarod játszani a régóta leosztott szerepek szerint, akkor csak tessék! Egyéb esetben viszont csak hagyd duzzogni.
  • Ne reagálj fenyegetéssel, mert akkor már nem problémamegoldásról van szó, hanem hatalmi harcról: na, ki az erősebb? Ki a győztes és ki hódol be?
  • Az is hallgatásba menekülhet, aki gyenge ahhoz, hogy beismerje, hogy nem volt igaza. Ha ez a gyanúd, ne támadj és semmi esetre se járj győzedelmi örömtáncot az „ellenség lelki hullája” fölött, mert csak megnehezíted mindkettőtök dolgát. Hát igen, itt szükség lesz némi nagylelkűségre.
  • Vagy talán zsarolásnak szánja? Mint föntebb: ne sétálj bele az ő utcájába, ne aggasszon már annyira a tüntető hallgatása! Most őszintén: nincs ennél szórakoztatóbb dolog, mint lesni, várni, könyörögni az égiekhez, hogy csak megszólaljon már végre? Hívd fel a barátaidat, igyál egy forró teát/csokit/kávét, lapozgasd a kedvenc magazinodat, mit bánom én: kapáld meg a paradicsomot vagy sétálj egyet! Csak ne tartson fogva az ő helytelen viselkedése! Ha kikerülsz a bűvköréből, lehet, hogy válaszra méltat. Ilyenkor válaszolj kedvesen, mint ha mi sem történt volna. Ha túl vagytok a nehezén, feltétlenül tedd szóvá, hogy neked ez a bánásmód nem esett jól.

Összegezve: a hallgatás rossz taktika. Ha mindössze arról van szó, hogy nem akarsz csípőből válaszolni, mert félsz, hogy megbántod, hogy időre van szükséged, hogy összeszedd a gondolataidat, akkor mondd ezt! Egy empatikus, türelmes társ ezt meg fogja érteni.

1 thought on “A tüntető hallgatás”

Manna

Az én párom is ezt csinálja, ha valami nem tetszik neki… eleinte mindig feldühített és próbáltam szóra bírni, de azzal csak rosszabb lett, úgyhogy ilyenkor tapasztalatból mondom, hagyni kell, hogy kidúzzogja magát, előbb utóbb úgy is megteszi. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.