Az igazi Királyfi álruhában érkezik 1.

avagy Halivudi Rudi

Belépett az ajtón, és különös varázsával azonnal rabul ejtett. A szemembe nézett, és ebben a pillantásban minden benne volt. Mintha a világ kezdete óta ismernénk egymást, éreztem, végre eljött, akire mindig is vártam. Aurája körbevett, az első pillanatban eggyé váltunk.

Szép, mi? Ismerős az érzés? Átélted már vagy sajnos soha, de mióta az eszed tudod, erre vársz? Nos, elárulom, nem regényből másoltam ki, saját kútfő. Menjek el ponyvaregény-írónak? Arra meg az a válaszom, hogy nem kenyerem bakfislányokat és tisztességes háziasszonyokat hülyíteni valamivel, ami nem igaz. Mert a fönti leírás álmaink hercegéről – fájdalom – csalóka. Persze nem állítom, hogy soha senki nem szokta átélni a fenti érzést, talán ezt szokták úgy címkézni, hogy „szerelem első látásra”. Még mielőtt sok nagyon csúnya dolgot mondanék erről a jelenségről, hadd vegyem rögtön védelmembe.

Tudományosan bizonyított tény, hogy egy ismeretlen emberről kb. egy másodperc alatt hozunk ítéletet, rokonszenves vagy nem, vonzó vagy nem. Ez egy ősidőkből ránk maradt túlélési stratégia, ugyanis nem mindig van időnk aprólékosan megismerni, aki szembe jön, lehet, hogy a megismerés egy másodperce után a taktika: spuri! És az életünket mentjük vele. (Pl. egy sötét sikátorban, éjjel, egyedül, stb.) Az sem véletlen, hogy milyen típusú személyek keltik fel az érdeklődésünket. Nagy általánosságban elmondható, hogy akiket lehetséges partnerként szimpatikusnak találunk, azok hasonlítanak az ellenkező nemű szülőnkre, lehetőleg eltérnek azonos nemű szülőnktől, de egy kicsit – felesben – saját magunkra hasonlítanak. Hogy miért jó ez nekünk? Mert az evolúciós pszichológia elmélete szerint így legnagyobb az esély egészséges utódok létrehozására. Tehát egyáltalán nem elítélendő az, ha valakiről már a kezdet kezdetén „érzünk” valamit. Itt a hangsúly a tudatosságon van: tudnunk kell, hogy ős-Éva vagy ős-Ádám hozza az ítéletet, az eszünkkel pedig adjunk hosszabb időt az illető megismerésére!

Akkor mi a helyzet azokkal a királyfinak látszó jöttmentekkel, akiknek minden nő a karjai közé omlik? Nos, bemutatom Halivudi Rudit :). Halivudi Rudi eszköztárának legfontosabb darabja a subidubi-duma, amit talán nem kell hosszan részleteznem. Ezek amolyan csajozós szövegek, mivel nyűgözzük le a nőket, mitől esnek hanyatt – lehetőleg egy kényelmes franciaágy előtt. De ha igaz a föntebb említett tudományos leírás a párválasztás nem túl bonyolult algoritmusáról, akkor hogy lehet, hogy Halivudi Rudinak minden helyzetben akad párja?! Hát úgy, hogy a fönti leírás azért túl egyszerű lenne, elvégre nem vagyunk evolúciós gépek, akik fejben öntudatlanul genetikai mikroelemzéseket végeznek minden szóbajöhető jelöltről, majd kidobják a végeredményt, és ennek nyomán a buliban odaléphetünk koktélospohárral a kezünkben a kedves ismeretlenhez: „Szia, képzeld, te leszel a párom most és mindörökké!” Ezzel szemben azért árnyalja a képet, hogy vannak vonzóbb és kevésbé vonzó külsejű egyedek is, és szinte hihetetlen, de a „jóképűségnek” is megvan a tudományos leírása. Erre most nem térek ki, lényeg, hogy Halivudi Rudi rendelkezik mindazokkal a tetszetős génekkel, amikkel mit sem sejtő prédái szívesen szaporodnának. Egy a bökkenő csupán: Rudi úgy van programozva, hogy szórja a virágport minél nagyobb mennyiségben, az utódok gondozásában azonban ha csak egy mód van rá, nem óhajtana részt venni, ő köszöni, elvan a további porozgatással. Persze, most mondhatjátok, hogy ki a fene akar rögtön szaporodni, hiszen föltalálták a fogamzásgátlást! Igen, válaszolom én, de sajnos erről a testünk, ami úgy van programozva, mint Ádám apánké illetve Éva anyánké, nem vesz tudomást. Az egész fránya nemiség testi aspektusa bizony a szaporodásra van kihegyezve, bár mi mindannyian az örömszerzésre és a szexszel folytatólagosan fönntartható hosszútávú párkapcsolatra koncentrálunk.

Szóval jön Halivudi Rudi, nyomja a subidubi dumát, és sokan szépen be is dőlnek neki. A nők egy részének ennyi elég is, többségük azonban még mindig tartós párkapcsolatra vágyik. A jó hír: Rudi kiváló Királyfi-alapanyag lehet, ha időben benő a feje lágya. Sokszor csak a megfelelő Királylányt keresi, de tartok tőle, hogy a kedvező alkalom nem a kedvező partner, hanem inkább a megállapodás felé mutató életesemények miatt jön el. Miután ő aztán igazán tudja, hogyan kell egy nőnek kedveskedni, remek Királyfi lesz belőle. Csak addig néhány önjelölt Királylányt elfogyaszt, főleg azok koppannak nagyot, akik egy határozott mozdulattal feltűrik az ingujjukat: „Na majd én rendbe teszem ezt a Rudit!” Rudi ezt kiváló szimatával széllel szemben egy kilométerről megérzi, és pánikszerűen menekül: „Majd hívlak!”

Hogy akkor mit tegyen a rendes, kétkezi Királylány, aki nem akar túl nagyot koppanni a minél jóképűbb és szédítőbb dumájú H. Rudiktól? Várja csak meg az igazi Királyfit! A gond mindössze ennyi: az igazi Királyfi álruhában érkezik. Az ő természetrajzáról legközelebb. És a bevezetőben olvasható ponyvaregénybe illő ömlengésről is lerántjuk a leplet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.