Csaták a „cuccokon”

Csata a cuccokon - "Biztos, hogy az összes műcsalira szükség van?"

Csata a cuccokon – “Biztos, hogy az összes műcsalira szükség van?”

Dühöngsz, hogy minek ennyi horgászfelszerelés? Ő meg fölhúzza a szemöldökét, hogy megint egy új cipő? „Biztos, hogy mind a tizenkét karórára szükség van?” – szakad ki belőled erre persze a visszavágás.

Valójában miről is van szó? Azzal, hogy kifogásoljuk a párunk holmijait, tulajdonképpen azt kódoljuk ilyen módon, hogy „Ezt nem szeretem benned, változtass ezen.” Vagyis nem fogadjuk el a másikat a hobbijával együtt olyannak, amilyen. Pedig ez így nagyon igazságtalan. A hosszútávú boldog párkapcsolat része, hogy tudjunk alkalmazkodni az elfogadható dolgokhoz, ide tartozik a párunk gyűjtőszenvedélye is. Mozart-cdk borítják a polcot? (Bocs, ez én vagyok J) Vagy autósújságok porosodó kupacai állnak a garázsban?

Tényleg annyira zavaró?

Gondold végig! Ha valójában nem, akkor engedj neki ennyi mozgásteret! Ha viszont az időtök túl nagy részét teszi ki a cuccok fölötti vitázás, kétségtelen, hogy ez már olyan probléma, amivel kezdeni kell valamit. Gondolkodjatok el együtt a megoldás módjain: ha útban van a nappaliban az edzőgép, le lehet vinni a tárolóba. Ha dugig tele van a tároló használaton kívüli, lepukkant bútorokkal és egyéb limlommal, akkor bizony rá kell szánni egy hétvégét és kegyetlenül kiszórni az egészet. Ha pedig sikerül olyan kompromisszumot kötni, hogy egy adag sok helyet foglaló, drága cucctól mindketten megváltok, tartsatok garázsvásárt, melynek a bevételéből végre meg tudtok valósítani egy régóta közösen dédelgetett tervet, pl. egy együtt töltött hétvégi utazást.

Persze egészen más a helyzet, amikor valaki teljesen elfordul a családjától, párjától, és az egész életét a hobbija tölti ki. Mi az oka? Neki csak ez az egy tevékenység okoz örömet, úgyszólván menekülőúvonalként használja. A megszokott családi élet valamiért nem elégíti ki az igényeit, beszélni, pláne megoldást keresni nem tud.

Akkor mi lehet mégis a megoldás?

Házilag is meg lehet találni a megoldást, ha valamennyire is nyitott rá a partner. Közölni kell vele a saját érzéseidet, igényeidet, őszintén, nyíltan, de nem őt hibáztatva, pocskondiázva. Miközben a válaszát hallgatod, ügyelj arra, hogy az ő érzéseire figyelj, a tiéidet erre a pár percre szorítsd háttérbe! Ez az egyetlen módja annak, hogy megnyíljon, ugyanis érezni fogja részedről az őszinte érdeklődést. Oké, lehet, hogy nem pár perc, hanem két óra, de ha kitartó vagy és elszánt, tudni fogja, hogy ezen a kettőtök közös élete múlik. A cél itt sem lehet más, mint kompromisszum. „Oké, szombaton a családdal vagyok, de vasárnap horgászni fogok.” „Oké, a motort délután ötig bütykölöm, utána megnézünk egy filmet együtt.”

A párunk cuccai úgyszólván párunk tartozékai, amikről közösen dönthetünk, szükségesek vagy szükségtelenek. Közösen, de semmiképpen sem a másik nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.