Egy kapcsolatgyilkos kór: a féltékenység

– Hol voltál?
– Kivel telefonáltál?
– Mit járkálsz el annyit itthonról?
illetve:
– De mégis mit szeretsz rajtam?
– Hozzak targoncát vagy leveszed a szemed a dudáiról?
– Mit lehet vele annyit chat-elni?!

Ugye érezzük, hogy a fenti mondatok édestestvérek. Édesatyjuk a Féltékenység. Édesanyjuk meg az Önbizalomhiány, aki szorgosan táplálja Féltékenység-aput. Önbizalomhiány-anyu ezzel az üzenettel küldi el a világba gyermekeit:

– Ne bízz magadban!
– Tudd, hogy mindig van nálad jobb!
– Igyekezz mindig mindenkinek megfelelni!
– (előző kiegészítése)… azzal a biztos tudattal, hogy úgysem sikerülhet!
– Úgysem tudod megcsinálni!

Aki önbizalomhiányos, az attól fél, hogy nem szerethető. Ő az, aki már korán magáévá tette tézist: Nem leszek olyan klubnak a tagja, amely beválaszt. Az önbizalomhiányos ember örökké bizonyítani akarja önmaga és a párja számára, hogy érdemes a szeretetre. Aki féltékeny, az egyre jobban kötni akarja a párját. Örökösen támadja, faggatja. Akit támadnak, az védekezik, hiába nincs miért. Így a féltékeny ember párja egyre pocsékabban fogja magát érezni, és távolodni próbál a fojtogató helyzettől. Érezzük ugye, hogy ez ördögi kör? Aki féltékeny, az szorítani akar a kapcsolaton, a másik menekülne a szorongatásból.
Mi tehát a megoldás? Bár az önbizalomhiányt még nem oldja meg, helyes, ha úgy viselkedünk, mint egyik kedvenc mesémben a Nap. Úgy érzem, alapmese, amely nagyon sok élethelyzetben követendő magatartást mutat be.

És akkor íme a mese:

 

A Szél és a Nap

A Szél és a Nap (népmese)Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a vita, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a Nap Szélnek:
– Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le válláról a köpenyeget.
Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpenyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget. A Szél és a Nap (népmese)Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpenyegből, azután levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.
– Látod – mondogatta a Nap a Szélnek -, hogy én erősebb vagyok, mint te?

Kezdjünk el hát mosolyogni melegen, mindig melegebben és várjuk a hatást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.