2015-ös terveid
Nem tudom, szoktál-e számot vetni az elmúlt éveddel, ahogy azt sem, szoktál-e újévi fogadalmakat tenni. Most egyikről sem lesz szó, mivel a múlt év lezárult, most már a jövőbe nézünk, a fogadalmak pedig sajnos többnyire teljesen hatástalanok. Fogadd ezt most újévi ajándékként 🙂
Miért nem fogadalmak, miért tervek?
Amikor egy rossz szokásától akar megszabadulni az ember vagy egy jellemvonásán változtatni, az kínzó sürgetéssel ég a szívében, komoly elhatározással fogadja, hogy az új évben leszokik a dohányzásról, lefogy és türelmes lesz a gyerekeihez. Amikor eljön a kitűzött kezdőpont, akkor persze még lelkesen áll neki a feladat végrehajtásának, azonban a lendület ilyenkor egyre fogy. Nincs miért kialakuljon az új szokás, mert rövidtávon nem érkezik kellő sikerélmény, kellő pozitív visszacsatolás. Helyesebb tehát tervről, mint fogadalomról beszélni.
A terv ugyanis nem csak valami ködbe vesző ábrándkép (pl. mennyire csinos is leszek húsz kilóval könnyebben, mennyire szeretetreméltó szülő is leszek), hanem a végrehajtás módjáról konkrét cselekvési részleteket tartalmaz. Tehát, ha a fogyás a cél, akkor vágy az, amikor látom magam csinosan, a terv konkrét kilót tartalmaz, pl. mínusz húsz kiló. A vágy, az álom nem ismeri az idő fogalmát. Valamikor, a homályos jövőben. A terv konkrét időpontot vagy időintervallumot tartalmaz. Ha nincs arról kellő információnk, hogy a vágyott húsz kilótól mennyi idő alatt szabadulhatunk meg, helyesebb, ha valami mást helyezünk az időfaktorra. Pl: hetente háromszor elmegyek edzésre. És itt jön a lényeg: a terv szokásokat alakít ki. Maradva a fogyás példájánál: kialakítom a cukormentes táplálkozást, hogy naponta ötször étkezem, hogy alacsony szénhidráttartalmú táplálékot fogyasztok, hogy hetente kétszer eljárok edzésre. Hohó! Kétszer? Az előbb még háromról volt szó! Igen, de a tervezés folyamán rájöttem, hogy a heti három alkalmat nehezen tudnám megvalósítani, így inkább kevesebbet vállalok, annyit, amennyit reálisan tudok is teljesíteni. A csavar az egészben, hogy ha sikerül magamat a tervhez tartani, akkor nem fogom a gyors sikert hajszolni, naponta forgolódni a tükör előtt behúzott hassal és percenként a mérlegre pattanni, hanem a rövid távú cél az lesz, hogy elmenjek az edzésre. Így csökken a nyomás rajtam, és nem fogom két hét múlva megunni az egészet, amikor még nem számolhatok reálisan valódi eredménnyel.
Vissza a párkapcsolatokhoz
A tervezés a párkapcsolatokban is szükségszerű. Ha jobban akarod érezni magad a párkapcsolatodban, mint tavaly, akkor legalábbis érdemes ezzel foglalkoznod. Ideális esetben a pároddal, de ha ő nem hajlandó erre, akkor természetesen egyedül is megtervezheted a következő éveteket.
Itt is fontos az időfaktor, vagyis, hogy kb. mikorra tervezitek az adott eseményt. Ide minden olyan hétköznapi dolog is tartozik, mint bútor- vagy eszközvásárlás, családi nyaralás, rokonlátogatás, ünneplés. Aztán következik minden olyasmi, ami személyes vagy közös fejlődéseteket, előmeneteleteket, közös jövőtöket illeti. Tehát egyéni életcélok megvalósítása, karrier, újabb kihívások keresése és megélése, de természetesen ide tartoznak a közös életeteket illető nagy változások is, mint pl. az esküvő. Fontos, hogy tisztán lássatok: melyik cél közös és melyik cél az, ami csak egyikőtök számára fontos. Ez sem baj, csak ennél a pontnál tudni kell, hogy a másik partner-e a cél megvalósításában. Pl. a férfi több munkát vállal, hogy szakmai elismertséget és/vagy több fizetést érjen el. A feleség támogatja ebben úgy, hogy több terhet vállal a család, a ház körül adódó terhekből. Természetesen nemet is mondhat rá, ezt neki magának kell mérlegelnie, hogy kettejük megerősödése érdekében fel tudja-e vállalni ezt a feladatot. És ez most egy hagyományos terv volt, természetesen a nő karrierjét is támogathatja ilyen módon a férfi, ahogy azt dicséretes módon egyre több helyen látni.
Hogy mi ennek a célja?
Mint minden tervnél: hogy ne céltalanul sodródjatok, hanem pontos útirány kijelölésével célirányosan haladjatok. És újra az időfaktor: mennyiségi és minőségi idő. Minőségi időnek nevezem, amikor csak egymással foglalkoztok, mennyiségi időnek pedig minden együtt töltött időt. Egymás közelében lenni, együtt dolgozni egy cél érdekében. (Ehhez ld. még Örök szenvedély c. írásomat.)
A párod nélküli tervezés
Ha a párod türelmetlenül rád legyint, hogy ugyan már, erre semmi szükség, nem vagy te hadvezér, hogy tervezz, eddig is elvoltatok tervek nélkül, akkor rá se ránts, gatyát fölkötni, elő az A/4-est és tervezésre fel! Legyen pontokba szedett, részletes terved magadra és kettőtökre, ha lehet, minél pontosabb időbeli megkötésekkel! Ha gondolod, tedd elé a konyhaasztalra vagy mágnesezd ki a hűtőre, azzal az egy mondatos szóbeli megjegyzéssel, hogy „Én megcsináltam a tervet.” Ne zavarjon, ha nem reagál, ha látszólag kicsit sem érdekli. (Valószínűleg alig várja, hogy eltűnj a színről és legalább fél szemmel rásandíthasson. De ha nem, az sem baj.) Úgy készülj, hogy ezek a TE terveid, NEKED kell végrehajtanod őket. Tehát okosan, ügyesen a tervezéssel!
Én azonban abban bízom, hogy többen lesznek közületek azok, akik a párjukkal együtt tervezik meg a jövő évet, és sikerül újabb jó szokásokat kialakítanotok a párkapcsolatotokban is.
Örülnék, ha ideírnád kommentben a párkapcsolati terveidet, hátha más is profitálhat belőle!
