Hát akkor már a férfiak sem értik egymást? – avagy a női lélek rejtelmei

25 éves házasság után egy pár a pszichológusnál.
Miután a pszichológus megkérdezte őket, hogy mi a gond, a nő egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépő listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 25 év összes létező problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensőségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretethiány s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeiről, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi szakaszában.
A szakember miután végighallgatta a listát, felállt, körbejárta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt.
A nő elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült.
A pszichológus a férjhez fordult és így szólt:
– “Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor! …. Meg tudja tenni?”
A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt:
– “Nos, el tudom hozni önhöz hétfőnként és szerdánként, de péntekenként horgászok”

Amiért minden férfi hálás

Mire vágyik a férfi? - Nem erre? ;)

Mire vágyik a férfi? – Nem erre? 😉

Mire vágyik a férfi?

Remélem, nem okozok csalódást, hogy nem a Káma Szútra „Hatvannégy” című fejezetének kivonatolása következik. Még csak nem is az, hogyan tudjuk a kellő hőmérsékletűre hűtött sört a szeretett férfi fülétől optimális távolságban, hogy már a szisszenésre hálarohamok és emésztőenzimek öntsék el, kinyitni. Amiről most szó lesz, az valóban a férfiak hallószervével áll kapcsolatban, de inkább a beszédértést, a beszédpartner szándékának megértését célozza.

A férfi és női kommunikáció különbözőségei

Kati és Zsolt esete, azt hiszem, tipikus.

Kati így próbálkozott: „Jaj, annyi dolgom van és félek, nem tudok elmenni a mai alakformálóra. Julcsinak megígértem, hogy átnézem a dolgozatát, közben mindjárt lejár a mosás, ki kéne teregetni. A főnököm meg holnapra kérte a portfóliót, azt is ki kéne nyomtatni, jaj, még a grafikonokat be sem illesztettem, és a Marcsi ma akarta elhozni azt az isteni muffint, mert tudja, hogy imádom és sosincs időm megsütni, tudtad, hogy a nővérének agydaganata van? Jaj Istenem, úgy sajnálom szegényt! Úgy néz ki, műtik, most aztán szerencsétlen rohangálhat hozzá a kórházba a muffinjaival – köztünk szólva mindig kicsit szalonnásra sikeredik. És akkor még nem is szóltam a Palkó szandáljáról, már egészen lerúgta az orrát, nem is tudom, érdemes vajon megcsináltatni? Inkább veszek neki egyet a kínaiban, úgyis kinövi egy hónap alatt. Na, akkor már csak be kell ugranom a boltba kamillás vécépapírért meg gyógyteáért, és akkor talán belefér az alakformáló. Mondanám, hogy menj te, de úgyse tudod, melyik az, a múltkor is valami tök mást hoztál, nem kamillásat, hanem aloe verásat, mármint nem gyógyteát, úgyhogy legjobb, ha a saját szememmel látom. Úgyis ki kell gondolnom még, mi lesz vacsira. Na, akkor meglesz?”

Mondanom se kell, szegény Zsolti rég leakadt a szalonnás muffinnál, mert sajtosról már hallott, de ez a kaszálóknak való valami nagyon extra lehet. Megpróbálta fölvenni a fonalat a tönkretett szandálnál, de sehogy nem fért a fejébe, hogy rúgta le vele Palkó a saját orrát. (Talán valaki másét?….) Így aztán nem csoda, ha egész méhkast érzett zsongani a fejében, mikor elhangzott Kati kérdése, hogy na, akkor meglesz-e. Lázas gondolkodásba kezdett, szinte hallhatóan kattogott a vincseszter, és diadalmasan visszakérdezett: „Mármint, hogy illesszem be a grafikonokat?” Kati kis híján gutaütést kapott, hogy mért ilyen értetlenek a férfiak, mikor világosan megmondta, hogy ki kéne teregetni. A grafikonokat hogy a fenébe bízhatná rá? Hiszen azt se tudja, miről van szó! Még ha meg is mutatná! Biztos, hogy valami lehetetlen színkombinációt találna ki, ami köszönő viszonyban sincs Kati ízlésével, színvilágával, az aktuális évszakkal és pillanatnyi hangulatával.

Zsolti nem rohan el dúlva-fúlva, hangos csattanással bevágva maga mögött a bejárati ajtót, ha Kati így közli kérését: „Szívem, rengeteg dolgom van. Kérlek, teregess ki, ha lejárt a mosógép!” Ez Zsolt számára egyértelmű üzenet, nincs hosszas dekódolásra ítélve, nem vész el a lényeg. Pedig szegény Kati nem csinált mást, csak „problémamegoldott”, vagyis hangosan gondolkodva rendszerezte a tennivalóit. Zsolti pedig az információáradatból nem tudta kihámozni, mi is vonatkozik rá.

Mióta Kati megtanult Zsolti számára is érthetően komunikálni, azóta lényegesen lecsökkentek a félreértések és az abból adódó elmérgesedő konfliktusok.

Legközelebb megnézzük, mi az, amit minden nő imád.

Öt meglepő tény, amit senki nem mond el neked a sikeres párkapcsolati kommunikációról

1. Nem a szerelem nagyságán múlik a hosszútávon is sikeres párkapcsolat!
A szerelemnek nevezett felfokozott érzelmi állapot fontos alap lehet a jó párkapcsolathoz, ez azonban két-három év múltán lecseng. Nem árt ez idő alatt megtanulni a párkapcsolati kommunikáció fortélyait. És még később sincs veszve semmi!

2. Az alaptermészeted mellékes!
Lehetsz félénk vagy rámenős, higgadt vagy impulzív, a sikeres kommunikációt te is meg tudod tanulni! (Ámbár igaz, ami igaz, izgágáknak nehezebb J)

3. Szüleid modellje nem számít!
Vagy legalábbis nem lehet mindent a brutális apára vagy a nemtörődöm anyára kenni. A szülői modell tudatosítható, és ha egy felnőtt ember valóban változtatni akar az életén, mert tudja, hogy a felelősség már az övé, a rögzült viselkedési mintáit át tudja írni!

4. Ha nincs jó beszélőkéd, nem gond!
A párkapcsolati önérvényesítés tanulható!

5. Minél előbb, annál jobb!
Ha egy kapcsolatban halmozódnak a sérelmek, egyenes az út a szakításhoz vagy a viszony végzetes elmérgesedéséhez. Jobb a konfliktusokat mielőbb orvosolni, hiszen minél közelebb a szakadék, annál nehezebb visszatáncolni!

Hufnágel Pistiné

Előző bejegyzésemben fölidéztük Mézgáné, született Rezovics Paula kesergését, hogy „Mért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül!”. Majd áttekintve Pisti egyik lehetséges verzióját beláttuk, hogy nagyon bölcsen cselekedtünk, mikor lemondtunk a Pistiről és megvártuk, míg betoppan életünkbe Géza. Ha belegondolunk, teljesen indokolt, hogy kezdeti keserűségünk helyét átveszi a megnyugvás, hiszen ez a bizonyos H. Pisti 1.1 bár tökéletes ellentéte Gézának, tehát törekvő, két lábban a földön áll, anyagi biztonságot tud nyújtani, illetve jóképű, kedves, mély érzésű (kinek milyenje volt, ugyebár J), azért megvannak a gyenge pontjai. A nagyon is gyenge pontjai. Mert ugyebár kiderül, hogy nemhogy törekvő, de egyenesen törtető, hogy nemhogy ért a pénzügyekhez, de egyenesen kapzsi, hogy hiszen jóképű, de a közértes lánytól elkezdve a bébiszitterig mindenkivel kikezd, stb.
Igenám, de mint tudjuk, Pisti, miután (egyébként meglepően rövid idő alatt) kiheverte a velünk kapcsolatos szerelmi bánatát, azonnal meg is nősült. (Ki nem ismerne ilyen történetet legalább kettőt, az tegye föl a kezét!) Ki az a megveszekedett szerencsétlen, aki nemhogy hozzámegy a Pistihez, de nem válik el tőle egy éven belül? Hát kedves Paulák, nagyon sokan. Lássuk tehát azt a típust, aki a H.Pisti 1.1-nek nevezett változat mellett évek óta kitart.
Tehát antihősünk az a Pisti legyen most, aki az egyik legelterjedtebb típus, a nyomulós-agresszív vonal képviselőjeként sokunk közeli ismerőse. Nagyhangú, mindig mindent jobban tud, kijelentései megfellebbezhetetlenek. Mindenhez ért a járólapoktól elkezdve az autókon keresztül a kutyakiképzésig, ha netán téved, eszébe sem jut bocsánatot kérni. Ha más hibázik, százszor szembesíti a hibájával, más különben sem érthet hozzá (a mobiltelefonokhoz, a valutaárfolyamokhoz, a gyerekneveléshez) úgy, mint ő. A gondolat, hogy párja véleményét egyes kérdésekben kikérje, meg sem fordul a fejében, egyedül dönt családi nyaralásról, komolyabb vásárlásról, pénzügyekről. Hogy önző lenne, meggyőződéssel elutasítja, micsináljon, ha egyszer ő tudja a legjobban, hogy a gyerekeket két hétre a nagyszülőkhöz kell vinni, hogy nem futja új cuccokra/a hullámzó régi helyett az ágyba új matracra/joghurtra (!), mert még nem elég zsíros a bankszámla. Azt hiszem, ez a Pisti tényleg, őszintén szereti a hozzá legközelebb állókat, egyszerűen csak nem tudnak egymással szót érteni. Természetesen ez csak egyetlen a sokféle típusból, én most önkényesen választottam őt és párját, a hozzá illő Pistinét, illetve Pistinéket. mert persze ez a fajta Pisti is többféle nőt vonzhat.
De akkor mi van azzal a nővel, aki hozzáment és évek óta tűri Pisti lehetetlen életfelfogását?
Lássuk akkor antihősnőnket, Pistinét:

Pistiné 1.: Csendes, visszahúzódó, titkon, tán önmagának sem bevallottan szenved Pisti zsarnokoskodó természetétől, de örül, hogy egy ilyen „határozott egyéniség” kezébe tette le az életét. Magyarán könnyebb tűrnie a nehézségeket, cserébe a wellnesshétvégékért meg esetleg alkalmi „komoly” ajándékokért, mint kezébe venni a sorsát. Ő a Kényelemszerető-Meghunyászkodó Pistiné.

Pistiné 2.: Időnként lázad Pisti elnyomása ellen, de hiába szenved bevallottan, a kapcsolatból kilépni nem tud. Ő külső körülményekkel magyarázza („Egyedül nem tudnám eltartani a gyerekeket…”), de valójában ő is a kényelmes típushoz tartozik, mert a változtatás túl nagy erőfeszítésébe kerülne. Ő tehát Kényelemszerető-Lázadó Pistiné.

Pistiné 3.: Na ő már patológiás eset. A lázadás furcsa formáját választja, nyíltan is ellenáll ugyan, de hosszútávon nem tudja, hogy mit is akar valójában: zavarja is a Pisti erősen irányító viselkedése, mégis kényelmes ez neki. Mérleget vonni a kettőből képtelen, a belső konfliktus lassan felőrli, csak úgy tud a helyzetből kilépni, hogy időnként szó szerint megbolondul. Ha Pisti figyel rá, akkor pszichiátriára is kerül. (Ahonnan egy idő után távozik, vissza a megbetegítő helyzetbe, és az ördögi kör tovább folytatódik.) Ő Bolond Pistiné.

Látjuk tehát, hogy Hufnágel Pisti feleségeinek közös vonása, hogy nem hajlandóak kilépni a komfortzónájukból. A kényelembe, bármilyen fájdalmas is néha a mindennapi élet, belemerevedtek, igen nagy lökésre lenne ahhoz szükségük, hogy változtassanak vagy elváljanak. Mindannyiuk Pistivel való kapcsolatában van valami komoly úgynevezett „rejtett nyereség”, ami miatt még mindig megéri nekik Pistivel lenni. Ez többnyire – effajta Pisti esetén – a kényelem. Ahhoz Pistinek már nagyon el kell szállnia, hogy a válást, amit évek óta forgatnak a fejükben, valóban kezdeményezzék. A Pistivel való boldogulásnak nem nevezhető konfliktusmegoldásnak tehát ez a rövidebb, bár radikális módja.

A jó hír, hogy Hufnágel Pisti is, mint minden más halandó, változékony. Pontosabban: rávehető a változásra, hajlandó a változásra, ha úgy érzi, hogy a személyisége nem sérül, tehát megéri neki a változtatás. Hufnágel Pisti alapvetően szereti a közvetlen környezetében élőket, és ha azt látja, hogy a családi boldogság (ami eddig esetleg csak az ő ködös elképzeléseiben létezett) veszélyben forog, képes megtanulni azokat az alapvető dolgokat, amire a Pistinék annyira vágynának.