Az egész évben szabadon szexelő rokon, a bonobó
Van egy rokonunk, aki olyan szabadon és olyan békességben él, amilyenre nagyon sokan vágyakoznak. Élelmet gyűjtöget: elsősorban növényeket, de apróbb gerinceseket, férgeket, rovarokat is fogyaszt. Nagy családban él, egy köztiszteletnek örvendő nő a vezető. Mikor az utódok felnőnek, a lányok elhagyják a csapatot és új családot keresnek maguknak. Itt először a vezetőnővel veszik fel a kapcsolatot, őt követik, így fokozatosan beépülnek, teljes jogú csapattaggá válnak. Pár év múlva pedig megszülik a bébibonobókat.
Ha eddig nem lett volna világos, a bonobók emberszabású majmok, régebben törpecsimpánznak is nevezték őket. A közönséges csimpánztól kecsesebb alkatukon kívül békés életmódjuk is megkülönbözteti őket: ha vándorlásuk során más bonobócsapattal találkoznak, nem agresszíven fordulnak egymás felé, hanem üdvözlik egymást, élelmet cserélnek és szexelnek egy kiadósat. Az íratlan bonobóetikett része, hogy a szexből nem illik senkit kihagyni, és természetesen önkéntes a részvétel. Mivel a vadon élő állatok közt egyedülálló módon a nőstény egész évben párzásra kész, a szex nem csupán a szaporodást szolgálja, hanem az örömszerzést és a társas kötelék erősítését is, akárcsak az embernél. A hím nem erejét fitogtatva udvarol a kiszemelt nősténynek, hanem apróbb ajándékokkal, pl. élelemmel környékezi meg. Ha tetszett a vacsi, akkor fölteszik az estre a koronát egy eszméletlen szeretkezéssel. De a lány el is utasíthatja a törekvő ifjút, ha nem felel meg neki valamiért vagy nincs kedve a párzáshoz. (Nem tehetek róla, de lelki szemeim előtt megjelent a bonobócsaj, aki hosszú haját homlokából hátrarázva igéző, ám könnyed pillantást vet az epekedő ifjoncra és így szól: „Köszönöm a vacsorát, issssteni volt!”, majd sarkon fordul és beszalad a kapun. A fiú meg csak áll szótlanul, leesett állal. Vagy a másik verzió: „Most ne, drágám, fáj a fejem.”)
A teljesség kedvéért: ők az ember legközelebbi rokonai, a miénkkel 98,4 %-ban megegyezik a génállományuk, a közönséges csimpánzt nem számítva nagyobb arányban, mint bármelyik másik majomfajjal. A táplálékuk a helyi őslakosokéval közel azonos, és a földön többnyire két lábon járnak. Sajnos élőhelyük korlátozottsága és az orvvadászat miatt veszélyeztetett faj. Emberek, gondolkozzunk már: a rokont is gyilkoljuk?! Naná, micsoda kérdés! Mikor magunkra se tudunk vigyázni.
Vélemény, hozzászólás?