Én már úgyse leszek szerelmes!

De leszel.

Én már úgyse leszek szerelmes!

Én már úgyse leszek szerelmes!

Vége.

Na jó, inkább mégis kifejtem. Tehát:

Rengeteg nőt látok számára méltatlan kapcsolatban vergődni, mert azzal a lemondással ment bele, hogy ő már úgyse lesz szerelmes. Az előzmények között mindig szerepel egy nagy szerelem, aminek csalódás lett a vége. És ezek a nők tulajdonképpen soha nem heverik ki ezt az első nagy szerelmet, ráadásul az önbizalmuk is megtépázódik. Így amikor jön egy elég jó manus, akibe persze nem lesznek szerelmesek, meggyőzik magukat, hogy jó lesz vele.

Összehasonlításképpen pedig mindig ott marad a háttérben Mr. Nagy Szerelem, amiből nem lett semmi. (Fogadjuk el: nem is lehetett volna.) De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy aki mellett végül ki lehet kötni, azzal sokkal szürkébb az élet, mint Mr. N. Sz.-szel. A nő megkeseredik, és mindig van magyarázat arra, miért van azzal a pasival, akivel van. Ja, és persze: örüljön – figyelmezteti magát – , hogy egyáltalán van, aki szereti. Hiszen ő úgyis kövér/csúnya/buta, magyarán érdemtelen egy igazán szép kapcsolatra, egy minden tekintetben megfelelő férfi szerelmére.

Csak az a probléma, hogy az önbizalomhiányos nő a világnak rendre azokat a szeleteit fogja megkapni, amik egybevágnak a magáról alkotott elképzeléseivel. Tehát a férfi, aki eleinte hevesen udvarolt, az néhány év múlva maga dolgozik szorgos aknamunkával azon, hogy kedvese önbizalmát még inkább aláássa. A nő a dicséretet meg sem hallja, zavarba jön tőle vagy épp gúnynak veszi, de az meg se fordul a fejében, hogy valakinek ez lenne az őszinte véleménye róla. Persze egészen más a helyzet, ha kritikáról van szó, az mindig betalál. Ez nem véletlen: tűpontos szűrőnk van, amin keresztül a világot nézzük. Ha valami nem illik bele a világképünkbe, azt könyörtelenül kiszelektáljuk, ami megerősíti az elképzeléseinket, azt minden további nélkül beengedjük.

És aztán, sok év kapcsolat után eljön a szerelem. Ha belegondolsz: logikus. Hiszen ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy a képesség megvan benned. Amit ezek a nők hisznek, hogy örökre kihunyt bennük a láng, téves. A láng kihunyhat, de a mélyben ott parázslik a zsarátnok, mely csak arra vár, hogy mikor lobbanthatja lángra a felszínen kornyadozó száraz életet. Lehet, hogy a nő nem enged neki utat, de hogy a szerelem beüt, az biztos. Hiszen semmi nem táplálja a „létező” kapcsolatot, boldogságot nem kap onnan. A lélek szomjazik, szenvedélyre, életre vágyik. Tehát a szerelem mondhatni lesben áll csupán a kedvező pillanatra várva, hogy lecsaphasson.

Szóval ha azt hiszed, te már úgyse leszel szerelmes, csak gondolj arra, hogy a Szerelem az utcasarkon túl vár, de hogy előbb – utóbb váratlanul leterít, az biztos 😉 Ne mondj le róla!

Ági, te hogy csinálod?

A fenti kérdés barátnőm szájából hangzott el, és arra vonatkozik, hogy vagyok együtt a párommal 18 éve.

A kérdés elgondolkoztatott. Én mindig azt hittem, hogy az a természetes, ahogy én csinálom, és mindig megdöbbenek, hogy ez a hozzáállás egyáltalán nem általános.

Hát először is. Kevés pozitív példa volt előttem, de azt sziklaszilárdan tudtam, hogy családot akarok, szép családot. Számomra fontos volt, hogy szerelemből menjek férjhez. Ehhez ragaszkodtam, nem akartam engedni belőle. Az első valódi szerelem az általánoshoz képest későn jött el az életembe, 24 éves voltam. Előtte is voltak kapcsolataim, de azokat nem éreztem teljesnek. Így amikor egy hosszú és intenzív párkapcsolatot lezártam, már nem akartam megalkudni, nem akartam kevesebbel beérni, így hosszú szünet következett szerelmi életemben. Éreztem, hogy több értelmetlen kompromisszumra nem vagyok képes és némi keserűséggel épp kezdtem lemondani arról, hogy valaha lesz olyan férfi, akivel el tudom képzelni az életemet, amikor megérkezett.

Nem tökéletes. Hála Istennek, mert én sem vagyok az J. Kellett kompromisszumokat kötni. Kell alkalmazkodni. De ez mind olyan, hogy megéri. Túl hosszú volt a nélküle töltött idő ahhoz, hogy megbecsüljem azt, ami van. Vagyis minden nap tudom értékelni a kapcsolatunk pozitívumait, amelyek bírnak akkora értékkel, hogy elfogadom cserébe a negatívumokat. És amikor problémák adódnak, akkor nem bizonytalanodom el, és ha épp rá nem számíthatok, mert nincs jelen, akkor látom a múltat és bízom a jövőben. Eddig még mindig kikeveredtünk a viharzónából. Barátnőmnek sem tudtam mást mondani, mint most Neked: a viharok közepette is megpróbáltam úgy kormányozni a hajónkat, hogy a legkisebb veszteséggel éljük túl. Ugyanis mindig úgy gondoltam – bár nekem erre nem kellett megesküdnöm -, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben vele leszek.

Voltak kétségeim? Voltak. Együtt vagyunk? Igen, együtt. Mi a sikerünk titka?

Megmondom. Az egyetlen különbség, mit csinálunk másképp, mint azok, akik szétmennek: a javításra való készség és képesség.

Ehhez viszont eltökéltség kell, hit abban, hogy együtt boldogok leszünk. Ha ez nincs meg, akkor aztán kedveskedhetsz, színleg, a felszínen lehet béke és csendes a víztükör, a kapcsolat lassacskán kiürül, és nem marad más, csak az üres váz.

Őszinte elismerésként megkaptam, hogy keresztényibb vagyok, mint ő. J (Kő materialista vagyok.) De az igaz, hogy hiszek a tartós párkapcsolatban, hiszek abban, hogy két ember boldoggá teheti egymást, és hogy ezt nem várni kell tátott szájjal, mint a sült galambot, hanem aktívan tenni érte.

Ha úgy tetszik, ez az én hitvallásom, ezt szeretném Veletek megosztani, hogy minél többőtökhöz eljusson az a tudás, aminek révén Ti is elérhetitek a boldogságot.

 

 

A suszter cipője…

Járjuk az utunkat...

Járjuk az utunkat…

Tökéletes házasság?

Úgy érzem, kicsit bepillantást kell engednem az én házasságomba is. Ugyebár minden ember élete kész regény, ezért az utolsó tíz fejezetet simán kitölthetném a házasságom történetével is, de ne aggódj, nem teszem J. Tökéletes? Na gyere, mesélek!

Esély a boldogságra

Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam, amit lehet, adj türelmet, hogy elviseljem, amit nem lehet megváltoztatni és tisztánlátást, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól! J Ez kellene, hogy szem előtt lebegjen mindenkinek, aki párkapcsolatra adja a fejét, mert ez minden kapcsolat alapköve. Én például nagyon határozottan tudtam, hogy olyan férfit nem választok, aki dohányzik, vagy aki elvált, netán gyereke is van. Milyen férjem lett tehát? Eltaláltad: dohányos, elvált, egy kislánnyal. Ennyit az elvekről. Mert közben mi történt? Nem várt fordulat az életemben: beleestem, mint ló a gödörbe. És ezen a ponton akkor mérlegelni kell, mi fontos, mi nem az. Nekem ez a szerelem fontosabb volt, mint hogy az elveim miatt ne adjam át magam neki teljes mértékben.

Boldogság a mérlegen

Ha tisztán akarsz látni: mérlegelj! Ha nem tudod, voltaképpen hányadán is állsz a partnereddel, készíts egy listát vonzó és egy másikat ellenszenves vonásaiból! Persze ezt az ember kiválóan tudja magában manipulálni aszerint, merre is szeretné dönteni a mérleg nyelvét. De hát pont ez a lényeg! A párodat nem egy elfogulatlan vizsgálóbizottságnak kell megítélnie, hanem neked! Így aztán simán lehet, hogy a negatív tulajdonságok listája kétszer olyan hosszú lesz, mint a pozitívoké mintegy önigazolásul, lám-lám, mekkora mártír vagy, ha vele maradsz, és mennyire helyesen döntesz, ha mégsem.

Az ördög a súlyozásban rejlik

És itt jön a lényeg: ha nekem ellenszenves tulajdonság, hogy dohányos, vonzó viszont, hogy gyengéd, akkor a latban a pozitív többet fog nyomni, mint a negatív, ha ez nekem kiemelt fontosságú tulajdonság.

Ismerd meg a párodat!

Ehhez azonban az kell, hogy kívülről-belülről ismerd a párodat. Magyarán: ne elvakultságból dönts mellette, hanem tudatosan válaszd ki őt az összes jó és rossz tulajdonságával együtt! Ez a kritériuma annak, hogy a későbbi konfliktusokon, krízishelyzeteken át tudjatok lendülni. Ha tudod, kiért teszed, akkor van csak értelme fölvállalni a hullámvölgyeket, amik a kapcsolat természetes dinamikájából adódnak. Bízva abban, hogy újabb hullámhegy következik.

Még mielőtt kérdeznél: igen, a mi kapcsolatunk is úgy tökéletes, mint a viharvert hajó: időnként megtépázta a tenger, időnként javításra szorult, de újra és újra szeli a habokat, a tapasztalatok által megerősödve, jobban, mint egyik-másik csilivili óceánjáró, mely egyik pillanatról a másikra váratlanul elsüllyed.

Páros vállalkozók, akiknek összejött 2.

A sikeres vállalkozópárokról szóló sorozat második részét láthatod. Ezúttal Dala Emőke és Szalai János, a http://penzkapu.hu tulajdonosai válaszolták meg kérdéseimet. Sok-sok év sokrétű pénzügyi tapasztalatait szeretnék megosztani kezdő vállalkozókkal, hogy számukra már könnyebb legyen az indulás, hogy a fölösleges vargabetűket elkerüljék.

Mindketten vállalkozók vagytok. Miért választottátok ezt a formát a munkátokban?

A fő mozgatórugó az volt, hogy már a leendő ügyfeleink „nyaggattak”: Mikor indítjátok végre el a vállalkozást? Az alkalmazotti létforma kötöttségei nem tették lehetővé, hogy elég rugalmasan szolgáljuk ki őket.

Egy vállalkozás sokkal nagyobb szabadságot ad. Főleg időbeosztás, és a felmerülő lehetőségek kihasználása terén. (Mert lehetőség mindig van!) Arról nem is beszélve, hogy kalandosabb életet élhetsz.

Mivel foglalkoztok?

Mindig a meglévő tudásunkat és tapasztalatainkat kombináljuk újabb és újabb módon. 20 éve nyílt egy piaci rés, amit nagyon jól kihasználtunk. Mivel bezárult, szomszédos területre váltottunk. Eddig szívtuk magunkba a tudást, most már szeretnénk másokkal is megosztani.

Jelenleg kezdő vállalkozók számára sikerélményt árulunk. Rengeteg időt és pénzt spórolnak avval, hogy elkerülhetik a fölös vargabetűket. Végigvesszük azokat a kulcspontokat, amiken már az elején megbukhat a vállalkozás. Ezek közül csak kettő: a pénzkezelés és a megfelelő kommunikáció. Fura módon a párkapcsolatokban is ezek okozzák a legtöbb konfliktust.


Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, hogy önállóan dolgoztok?

Kezdjük a hátrányokkal, mert ezeket kevesen ismerik. Ha alkalmazott vagy, a munkáltatód szinte mindenről gondoskodik. Megszervezi a termelést, vevőket szerez, időben kifizeti a béredet. Berendezi az irodádat vagy éppen az üzemcsarnokot. Neked már „csak” bele kell ülni a készbe és el kell végezni a Rád bízott feladatokat.

Vállalkozóként minden a Te nyakadba szakad. Ha nem adsz el, aznap lehet, hogy nem vacsorázol.

Ha viszont jól dolgozol, a határ a csillagos ég! Főként, ha kreatív vagy, és nem szereted a Rád erőltetett megoldásokat.

Nincs negatív kihatással a magánéletetekre ez a fajta életmód? Nem vagytok túl sokat együtt? Nincs olyan, hogy folyton csak egymást kerülgetitek? Tudtok másokra is időt szakítani?

Igen, ezek valós veszélyek. Amikor egy vállalkozást beindítasz, az szinte 24 órát követel, és ez bizony komoly súrlódásokhoz vezethet. Utána viszont a működtetés épp elég feladatot ad ahhoz, hogy sokszor egész nap ne is lássuk egymást.

Mivel az idődet nem a főnök, hanem Te magad osztod be, épphogy több, és nem kevesebb idő jut másokra.

Nem túlságosan zárt világ, amiben éltek? Nem lenne inspirálóbb egy hagyományos munkahely kollégákkal, főnökökkel?

Pont fordítva! Vállalkozóként kinyílik számodra a világ. Sok olyan érdekes embert ismerhetsz meg, akivel alkalmazottként esélyed sincs találkozni. Kollégák és főnökök természetesen itt is vannak, de van egy nagy különbség: Alkalmazottként arra vágysz, hogy egyre feljebb araszolj a „szamárlétrán”. Itt viszont az egész létra a Tiéd, és magad választhatod meg a munkatársaidat.

Még annyit, hogy az internet korában a közösségek egyre inkább nem földrajzi, hanem érdeklődési alapon szerveződnek.

Miben tudtok segíteni a Párharmónia blog olvasóinak?

Sokan nem gondolnák, hogy egész életük maga egyetlen nagy vállalkozás. Ez pedig tanulható. Pl. itt: http://penzkapu.hu/legyen_orom.htm

 

 

Páros vállalkozók, akiknek összejött 1.

Manapság sokan választják munkaformául a vállalkozói létet. Vagy kényszerből, vagy mert így kényelmesebb. Ez legalább annyi buktatóval jár, mint amennyi könnyebbséggel. Sorozatomban olyan párokat szeretnék bemutatni, akik közös vállalkozásban dolgoznak. Hogyan oldják meg a mindennapjaikat? Milyen nehézségekkel találkoznak? Hogyan birkóznak meg ezekkel?

Elsőként ismerkedjetek meg Fülöp Olgával és Károllyal, a Számpatikussal és a Számtechnikussal.

 

Mindketten vállalkozók vagytok. Miért választottátok ezt a formát a munkátokban?

 Közös cégünk van, amit mindketten másodállásként kezdtünk felépítgetni. Az én „bizniszem” már főállásúvá alakult, Karcsié még csak most indul. Ő 15 éve tervezi, hogy egyszer a saját ura lesz. 2015-ös célunk ennek a felfuttatása. Sajnos nálam a szokásos gyerekek utáni munkába vissza menetellel volt a gond. 2 gyermek után 2 különböző helyre akartam visszamenni, és egyik se úgy alakult, ahogy terveztem, pedig csak 1-1 évet töltöttem otthon, nem is hármat. Amennyire nem voltam vállalkozó típus anno, most teljes fordulatot vett az életem. A két pici gyermekem mellett ez most számomra teljesen ideális, hiszen magam osztom be az időmet.

Mivel foglalkoztok?

Én vagyok a Számpatikus, aki kisvállalalkozói könyveléssel, bérszámfejtéssel és tanácsadással foglalkozik. Ahogy egyik ügyfelem jellemzett, „anyabarát” könyvelő vagyok. Karcsi a Számtechnikus, ő a kis- és mikrovállalkozások segítője informatikai és számítógépes problémáik megoldásában.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, hogy önállóan dolgoztok?

Hatalmas előnye a rugalmas időbeosztás, és hogy a magunk urai lehetünk. Viszont hatalmas felelősség is egyben, és anyagilag egyelőre nagyon bizonytalan a jövő.

Nincs negatív kihatással a magánéletetekre ez a fajta életmód? Nem vagytok túl sokat együtt? Nincs olyan, hogy folyton csak egymást kerülgetitek? Tudtok másokra is időt szakítani?

 Egyelőre még nem vagyunk „összezárva” olyan régóta, hogy nagyon éreznénk ennek hátrányait. Az viszont egyértelmű, hogy azt várjuk a dologtól, hogy ezáltal több időnk lesz egymásra és a gyerekekre, hisz magunk osztjuk be azt és nem a fejünk fölött döntenek róla. Valamint eddig hétköznapokon csak este tudtunk együtt gondolkodni, tervezni és segíteni egymást, ami rengeteg energiát emésztett fel, most viszont remélhetőleg több idő fog jutni a pihenésre is, mert már nagy szükségünk van rá.

Nem túlságosan zárt világ, amiben éltek? Nem lenne inspirálóbb egy hagyományos munkahely kollégákkal, főnökökkel?

 Én az elején nagyon féltem, hogy mi lesz velem egyedül, hiszen egy könyvelőirodában mégiscsak van egy támogató közösség, ahol mindenféle szakmai problémát meg tudnak vitatni az emberek. Viszont szerencsére a mai kor vívmányainak köszönhetően sosem érzem magam magányosnak és elhagyatottnak. Elég jó kis szakmai csapattal vettem körül magam, ahol mindig kapok választ a kérdéseimre. És természetesen a hosszabb távú tervek között szerepel az is, hogy irodánk 5-6 fősre bővüljön.

Miben tudtok segíteni a Párharmónia blog olvasóinak?

 A Számpatikushoz lehet fordulni mindenféle adózási, könyvelési problémával. Ő itt érhető el: http://szampatikus.hu/  és https://www.facebook.com/szampatikus

A Számtechnikust pedig  mindenféle hardveres, szoftveres problémával hívhatod: http://szamtechnikus.hu/ és https://www.facebook.com/szamtechnikus