Hol vannak a jó pasik?

Hol vannak a jó pasik?

Hol vannak a jó pasik?

Az ideális férfi – Vajon létezik? És ha igen, miért nem?

Kedves nőolvasóimból különböző hosszúságú időszakonként periodikusan kibukik ez a kérdés, férfiolvasóimnak pedig szolgáljon okulásul ez a cikk.

Elsőként hadd idézzem a régi viccet: Mire ügyelj pasizáskor?

  1. Ügyelj arra, hogy megértő, figyelmes legyen, lehessen vele lelkizni.
  2. Ügyelj arra, hogy jóképű, sármos legyen.
  3. Ügyelj arra, hogy tájékozott, művelt, okos legyen, ismerje ki magát a világ dolgaiban, egyszóval fel lehessen rá nézni.
  4. Ügyelj arra, hogy határozott, céltudatos legyen, aki képes az anyagi biztonságotokat megteremteni.
  5. Ügyelj arra, hogy olyat válassz, aki oda van érted, a tenyerén hordoz téged, ajándékokkal halmoz el és bármilyen szívességet megtesz neked.
  6. Ügyelj arra, hogy jókat lehessen vele hancúrozni az ágyban.
  7. Ügyelj arra, hogy illemtudó legyen, jó legyen a megjelenése, hogy az ismerőseidnek is büszkén bemutathasd. Még az anyukádnak is.
  8. És végül arra is ügyelj, hogy ez a hét ne tudjon egymásról.

Tehát el is érkeztünk az örök dilemmához: vajon egy személyben összpontosulhat-e mindaz a pozitív férfias tulajdonság, amire egy nő vágyik?

Gondolatban most válassz ki három férfit az ismerőseid, rokonaid közül, és jellemezd őket mindössze két tulajdonság mentén: 1.: önérvényesítő képesség, 2.: barátságosság. Ha nem tévedek, mindannyiunk legtöbb férfi ismerőse olyan, hogy e kettő, látszólag nem összefüggő tulajdonság közül csak az egyikben ér el kimagasló pontszámot. A következtetés hamar adja magát: ez a kettő tehát kizárja egymást? Netalán egy skála két végpontját jelzik? Vagy kedves vagy sikeres? Vagy pipogya vagy zsarnok?

Nézzünk akkor néhány jellegzetes férfialakot a moziból:

Tarzan – erős és bátor – hm, intellektuálisan lehet, hogy egy hét után megunnám. Mielőtt egy hagylóhéjjal fölvágnám az ereimet, nagyon gyorsan bevonszolnám a falomb-kunyhóba és…

Alvy Singer (az Annie Hall-ból) – őrült jó, provokatív beszélgetések, intellektuális pörgés, hatalmas röhögések homárfőzés közben – hm, hát néhány hónap után nekem is kéne némi tudatmódosító szer, hogy intim kapcsolatba tudjak lépni vele.

James Bond – elegáns, sármos, intelligens, szexi – hm, nem az a kimondott családapa figura, akire egy életet alapozni lehet.

(Lányok, segítség, kezdek lemerülni!!!)

Törpapa? – hagyjuk…

Piton Professzor (oké, bevallom: Alan Rickman rajongó vagyok) szikrázóan okos, magas, vállas, bátor és önfeláldozó, felelősen gondolkodó férfi – hm, kedvesség terén kicsit deficites.

Lehet, hogy ideje lenne az életszerűbb figurák felé elmozdulni?

Neil a „Nem kellesz eléggé”-ből – na ő aztán hétköznapi és esendő. Mégis, az a zavart mosoly, ami lánykérés közben az arcán megjelenik, azonnal hangos, lelkes és teljesen meggyőződéses „IGEN!!!”-t váltott ki belőlem J. (Bár ez, azt hiszem, inkább Ben Affleck színészi játékának szól.)

Nem keresgélek tovább, néhány szélsőséges példát már úgyis be tudtam mutatni.

Akkor hát visszatérve az eredeti kérdéshez: kedves vagy sikeres, pipogya vagy zsarnok – csak ezek a végletek léteznek? Vagy van ennek a két halmaznak metszete?

A válasz, remélem, már kiderült a fentebbiekből: hál’ istennek létezik az a férfi, aki kedves, önérdek-érvényesítő, vagyis se nem pipogya, se nem zsarnok. A népi megfigyelésnek azért van némi alapja, de csak azért, mert különböző életszakaszaiban és életterületein időnként szükségképpen erősebb az egyik a másiknál. De igenis: a határozottság nem egyenlő a basáskodással és a kedvesség nem a gyengeség jele.

Vagyis keresd Ben Afflecket, akarom mondani Neilt (vagy aki Neked tetszik a filmvászonról), hidd el, itt jár közöttünk!

 

 

Fény és árnyék egy képen

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Miért mindig ugyanolyanba szeretünk bele?

Ha nincs stabil párkapcsolatod és a jelöltek egymásnak adják a kilincset életedben, talán te is ugyanabba a típusba futsz bele minduntalan. Ha megállapodtál, és régóta párkapcsolatban élsz, akkor pedig azon dühöngsz: de miért ilyen? Mennyivel jobb volna egy karcsúbb, dolgosabb, figyelmesebb, stb.

Pedig a párodat Te választottad. Ha az első csoportba tartozol: miért jön mindig ugyanolyan? Aki bánt, megaláz, kihasznál? Ha a másodikba: Te akartad, hogy ő legyen az, akivel leéled az életedet. Most fölháborodhatsz: dehogy akartad Te, hogy egy arrogáns, érzéketlen, hideg kőszikla mellett kelljen elsorvadnod! Vagy hogy egy teszetosza, akaratgyenge lúzer lógjon a nyakadon! Oké, gondolatkísérletre hívlak. Próbáld csak elképzelni a másik végletet, a vele való együttlétet! Ha érzéketlen, rideg alak: hunyd be a szemed és képzeld magad egy olyan kapcsolatba, ahol a párod érzékeny, megértő, minden rezdülésedre rezonál! Ha akaratgyenge lúzer: képzeld, hogy a párod sikeres, amibe kezd, azt mindig eléri és egyáltalán: hasít, mint kés a vajban. Ha élénk a fantáziád, mondhatod: Juhuj, de szép… Nincs is kedved megválni ettől a képtől. Ha pedig még realista is vagy, rögtön meglátod a fényes oldal mellett az árnyékosat: az összes kedvezőnek tűnő tulajdonság visszáját. Mert érzékeny, megértő párodról ki fog derülni, hogy nem elég férfias, a sikeres fazonról pedig, hogy nem az a bohém, érdeklődő, nyitott ember, akinek szereted.

Ha Te is sokat ábrándozol egy egészen másmilyen típusú emberről, akkor előbb-utóbb válaszolnod kell magadnak a kérdésekre: Vajon miért akarsz másmilyet? Mi vitt akkor a meglévőhöz? És látod-e a „másmilyen” árnyoldalát?

Az esetek többségében ez a forgatókönyv érvényesül: sikerül arrogáns, hideg pasidat egy érzékeny lelkű, megértő férfira cserélni, akivel kezdetben átéled azt a csodálatos együttlétet, amire mindig is vágytál. Aztán telik-múlik az idő, és az érzékeny, megértő férfi egyszer csak vadállatba fordul át. Vagy: karrierista, törtető feleséged helyett találsz egy kedves, házias, odaadó nőt, akinek első helyen valóban a család áll. Mire felocsúdsz, azon kapod magad, hogy új asszonyod nyakig temetkezik a munkájába, és megint a család sínyli meg.

Mi ez? A fátum, ami üldöz Téged? Nem, az önjáró Sorsban nem hiszek. Sokkal inkább a karma igaz jelentésében: mi alakítjuk a sorsunkat, mely kihatással van a magunk és a környezetünk életére. Mégis, hogy történik meg ez az ördögi átalakulás? Ne legyenek illúzióid: Te magad alakítod így. A kedves, megértő mókust addig provokálod, amíg leordítja a fejedet, családszerető, odaadó hitvesedet addig hanyagolod, míg egyéb terhei mellé a kenyérkeresést is a vállára veszi. Végre. Mert most, hogy mélyen megbántott/sértegetett/őrületbe kergetett/stb. végre ismerős talajon jársz. „Huh! Na, kösz: erről legalább tudom, hogy mi!”

Nincs mese: a változást magadon kell kezdened. Első feladat: nézz mélyen magadba és válaszolj: „Mi az, amit keresek?” És ha ez megvan, a következő kérdésre már automatikusan fogod tudni a választ: „Miért jó ez a partner nekem?”

Ami persze nem jelenti azt, hogy minden szép és tökéletes. De már megvan a kiindulópont, ahol a saját igényeidet meg tudod fogalmazni. És ez akár ugródeszka is lehet a harmonikus, hosszútávon boldog párkapcsolat felé.

Erről sokkal többet tudhatsz meg az online tanfolyamon, ahol esetleírások és gyakorlatok tömegével mutatom meg az utat Önmagad felé, hogyan élhetsz boldogan a pároddal.

Az ideális társ

Az ideális társ - mindig van beszédtémátok

Az ideális társ – mindig van beszédtémátok

Létezik?

Hogy az milyen, csupán néhány alapértéket tudok megemlíteni. A rég elkoptatott közhelyet, hogy testi-lelki-szellemi partnerekként egyaránt szinkronban kell lenni, kicsit leporolom és a polcon megfelelő magasságban helyezem el.

A szintek megfelelő sorrendje

Ne legyen kétségünk: lehetünk bármilyen emelkedett szellemek, tekinthetjük magunkat felvilágosult kultúrlénynek, alap a test. Vagyis egy működőképes párkapcsolat alapja a fizikai vonzalom. Na nem mintha a világ csupa Brad Pittből meg Angelina Jolie-ból állna, de azért többségünk realista és megelégszik egy-két fontos kritérium teljesülésével. Mondd már, ha van egy kis pocakja, ha nem mélybarna a szeme, hanem kék, viszont a tekintetéből kiolvasható az egész világ! Vagy csak az orgánuma fog meg annyira, hogy valahányszor meghallod, beleremeg a térded.

A második polcon van a lélek. Vagyis egymás megértése, az érzelmi közelség. A melegség, ami a párt összefűzi, ami lehetővé teszi mindkettejük számára, hogy önmagukat adják a kapcsolatban. Ami inspirál, hogy csinos, kedves, nyitott, jó társ legyek, de ami megengedi, hogy leeresszek, melegítőt húzzak, ha kényelemre vágyom, otthagyjam a mosatlan edényt és csak bámuljak ki a fejemből, ha kimerültem. És a hozzáállás, hogy ez természetesen kölcsönös, mindkettőnkre egyaránt vonatkozik.

A legfelső szinten áll a szellemi kapcsolat. Az azonos kultúra, műveltség, neveltetés. Azonos világnézet. Ezek is irányt mutatnak a közös kikapcsolódáshoz, megannyi beszélgetés, együttes időtöltés alapjául szolgálnak. Én a párommal pl. 18 éve vagyok együtt, de még olyat soha nem éltünk meg, hogy „kínos csönd”. Megvan természetesen a sajátmagunkra magányosan szánt időnk is, ezt mindketten igényeljük, de az teljesen természetes, hogy ha este találkozunk, akkor elbeszélgetünk arról, hogy telt a napunk. Ez is, vagy egy-egy elkapott hír a rádióból további témákra inspirál minket. És persze megvan a közös nyelv, összekacsintások, amiket csak mi értünk, félszavak.

Felépítmény

Az előző három polc az alap. A többit minden párnak magának kell felépítenie. Mert remélem, afelől már senkinek nincs kétsége, hogy a hosszútávon boldog párkapcsolatért dolgozni kell.

Külső segítség

Nemcsak magunkból és a párunkból meríthetünk inspirációt. Sokszor barátok, ismerősök, ismeretlenek példáján okulunk. Minél több történetet ismerünk meg, annál nyitottabbak leszünk a világra, annál jobban kitárul előttünk, mennyire sokrétű is lehet az emberi élet vagy egy párkapcsolat. Hogy a párkapcsolatról mint fogalomról hogyan gondolkozik egy másik ember, legyen az szakember, a szomszéd vagy az utcaseprő. Mert van, hogy az utcaseprő a legbölcsebb…

Létezik!

Csak nem tálcán kínálja önmagát a tökéletesre csiszolt drágakő. A csiszolás a Ti feladatotok, a Tiéd is, az Övé is. Minden nap.