Párkapcsolati problémák a gyereknevelés körül

Párkapcsolati problémák: gyereknevelés

Párkapcsolati problémák: gyereknevelés

Tesvériesen osztozunk vagy felezünk?

A párkapcsolati problémák könnyen kialakulnak a gyereknevelés körül. Összejöttünk, szerelembe estünk, majd eljött az idő, döntöttünk: gyereket vállalunk. Mit lebeg ilyenkor a legtöbb pár lelki szemei előtt? Mosolygós családi fényképek, édesen maszatos arcocskák a szülinapi torta romjai fölött, elmélyült homokpogácsa sütögetés. És nem látja azt, ami a valóság: eleinte álmatlan éjszakák, kétségbeesés: vajon miért sír, később a célok és a megvalósítás közt húzódó szakadék: boldog, sikeres gyereket szeretnénk.

Csakhogy a dolog ennél azért bonyolultabb. Rögtön itt ez a homályos fogalom: boldogság. Ki mit ért rajta? Hogy rövidre zárjam, legyen most annyi, hogy mindannyian olyasmit szeretnénk adni a gyerekünknek, hogy az életben adódó lehetőségeit képes legyen jól kihasználni, a problémákkal minél hatékonyabban megküzdeni, maga elé célokat kitűzni és azokat elérni. Az elért sikereknek örülni, a kudarcoktól pedig nem letörni, hanem tanulni belőlük és továbbhaladni. Olyan embert szeretnénk nevelni, aki képes másokkal együttműködni, és sajátmagáért hathatósan kiállni. Képes másokat tisztelni, megbecsülni és szeretni.

No e kis filozofikus kitérő után persze rögtön adódik a kérdés: a szülők egyetértenek-e egyáltalán a nevelési célokban? Én biztos vagyok benne, hogy a legtöbb családban ilyen mélységig szóba sem kerülnek a gyermeknevelési célok. És hol vagyunk még a módszerektől és eszközöktől! Aztán persze nem csoda, hogy a gyereknevelés körüli nézeteltérésekből párkapcsolati problémák adódnak.

Vajon világos-e a szülőpár számára, mik az elvárásaik magukkal és a párjukkal szemben a gyermeknevelés terén? Születik-e arról megállapodás, hogy kinek milyen feladatköröket kell ellátnia a gyerekek körül? A hagyományos családmodell szerint a gyereknevelés elsősorban az anya feladata. És azt látom nagyon sok családnál, hogy ebből sehogy se sikerül kikeveredni. Már legalább a harmadik nemzedék nő úgy fel, hogy mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik, de a gyereknevelés, egyáltalán: a gyerek körüli feladatok ellátása még most is sok helyütt az anyára hárul. Igen, így is lehet szervezni az életet, de hadd hangsúlyozzam: megállapodás kérdése. Rengeteget számít, mit láttunk a saját származási családunkban. Ha ott természetes volt a munkamegosztás, akkor számunkra is természetes lesz. Ha viszont a nő és a férfi származási családjában eltérő volt a modell, akkor ütközés várható. És ezzel megküzdeni nem könnyű.

De kanyarodjunk vissza egy kicsit a gyermeknevelési célunkhoz: kiteljesedett, boldog embert szeretnénk nevelni. Könnyen belátható, hogy ehhez mindkét szülőre szükség van. Amikor iskolába kerül a gyerek, mindenképpen szüksége van támogató szülői háttérre, amibe persze az otthoni tanulás is beletartozik. Ilyenkor lehet, hogy még csak az anyuka foglalkozik a gyerekkel. De ha már felsős, célszerű megosztani a feladatokat, mert azok nemcsak mennyiségre lesznek többen, hanem fokozatosan nehezednek is. És ehhez senkinek nem kell tudósnak lenni, őszintén be lehet vallani a gyereknek, ha valamihez nem értünk, és utána együtt kutakodni a téma után.

Nálunk pár éve úgy alakult, hogy a humán tárgyakat megtartottam magamnak, a reál tárgyakat pedig átadtam a férjemnek. Eleinte mindenkinek szokatlan volt az új rendszer, de csakhamar beleszokott a család, és ma már a legtermészetesebb módon működik.

Tehát: legyen világos a cél, és ennek megfelelően alakítsuk az életmódunkat.

Hogyan tudod a párod számára világossá tenni, mit szeretnél?

Hogyan tudod úgy kifejezni az érzéseidet, gondolataidat, hogy ő is megértse?

Hogyan tudod a párodat együttműködővé tenni?

Itt tudok neked segíteni: Párkapcsolati kommunikációs tréning

A leggyakoribb párkapcsolati hibák

Párkapcsolati hibák - beszéljünk bátran a problémánkról!

Párkapcsolati hibák – beszéljünk bátran a problémánkról!

Párkapcsolatunk meghatározó lelki egészségünk szempontjából. Ezért, ha valami nem működik jól, rányomja a bélyegét az egész életünkre.

Párkapcsolati hibák – ó, azok csak „apróságok”!

Egyrészt örülj, hogy működik a kapcsolat, és nem eget rengető problémáitok vannak.
Másrészt csak óvatosan, mert ezek, bár elsőre talán apróságnak tűnnek, komoly bajokat jelezhetnek, amikkel érdemes foglalkozni!
Lássunk párat ezek közül!

1. párkapcsolati hiba: passzív-agresszív üzemmódra váltás

Számtalan módja van a társkapcsolaton belüli passzív-agresszív üzemmódnak. „Elfelejteni” valamit (amit nem is akartál megtenni), egyetérteni egy javaslattal, amit soha nem fogsz követni… A lista végtelen. Talán úgy gondolod, hogy biztonságosabb egyetértést mutatni, beleegyezni bizonyos dolgokba, mert a partner részéről komoly ellenállásba ütközik, ha kinyilvánítod a saját véleményedet. Itt aztán véget is ér a kommunikáció. Persze nem mindenki van tudatában viselkedésének, mivel ez egy régóta begyakorolt stratégia is lehet. Ha túlzott szülői elvárásoknak kellett megfelelned, de a sumákolást utólag ki tudtad dumálni, akkor állandósulhatott ez a magatartásforma.
A párkapcsolati hiba megoldása: Vedd észre, ha így viselkedsz! Vajon hogy reagál a párod, ha mindig következetesen, ám higgadtan elmondod a véleményedet? Lehet, hogy először megkettőzött erővel támad. Te csak maradj sziklaszilárd! Vagy lehet, hogy elámul újdonsült viselkedéseden. A legjobb verzió: simán elfogadja. És gondolj bele: ez nem lehetetlen!

2. párkapcsolati hiba: folyamatosan megkérdőjelezni a kapcsolatot

Persze úgy értem, különösebb ok nélkül. Folyton azon izgulsz, vajon együtt lesztek-e még a jövő héten, a jövő hónapban vagy jövőre? Ez csak modern korunk párkapcsolati hibája. Régen, mikor a kapcsolat kizárólag házasság keretein belül volt elképzelhető, ez a kérdés föl sem merült. Itt viszont a hosszútávú, tartós párkapcsolat három alappillérének egyikét, az elköteleződést vonod kétségbe. (A 3 faktoros párkapcsolati tesztet a hírlevél-feliratkozásnál kapod meg.)  A te részedről megvan? A párodban nem bízol? Vigyázz, mert ha örökösen egy „B” tervet forgatsz a fejedben, akkor erre simán rámehet a kapcsolatod!
A párkapcsolati hiba megoldása: Ez számodra intő jel kell, hogy legyen. Komolyan gondolod ezt a kapcsolatot? Ha nem, miért is vagy vele? Ha a saját idődet vesztegeted, az a te dolgod. De a párodét? Főleg, ha ő tényleg hosszútávon gondolkozik. Üljetek le, tárd föl neki a szívedet, mondd el neki, mi nyugtalanít. Sokkal előbb a végére lehet így járni a problémáknak, mint ha nem mondjuk ki őket.

3. párkapcsolati hiba: fűnek-fának panaszkodni a párodról

Ha a barátod/barátnőd, az anyád, a szomszéd és a közértes néni is tisztában van vele, hogy nem éppen ideális a kapcsolatod, akkor valami nem stimmel. Ha mindenkit legalább egy lemondó félmondat erejéig nap mint nap tájékoztatsz párod kedvezőtlen tulajdonságairól és viselt dolgairól, akkor nem a problémamegoldás felé vitted el az ügyet. De vajon ő tudja, hogy mi a bajod vele? Hogy egyáltalán bajod van vele? Mert, hogy van egy bizalmasod, akivel megosztod ügyes-bajos dolgaidat, az más. Vagy egy tapasztalt segítő, aki problémás helyzetekben tanácsot tud adni. De itt nem erről van szó, hanem a panaszáradatról, ami ömlik minden hálás és nem hálás hallgatóságra. És egyáltalán: milyen dolog a társadat kibeszélni? Ejnye…

A párkapcsolati hiba megoldása: A vele való bajod kettőtökre tartozik. Először is tehát neki mondd, próbáld a gondolataidat én-üzenetek formájában megfogalmazni!
És ha elégedetlen vagy a párkapcsolatoddal, akkor mindig figyelmeztesd magad, hogy ez nem a reklámok rózsaszín cukormázas világa! Problémamentes kapcsolat nincs, a hosszútávú, boldog párkapcsolaton dolgozni kell!
Itt tudok neked még segíteni: Online párkapcsolati kommunikációs tréning – hogy a pároddal te is boldog légy (Pl. ha most még gőzöd nincs, mi fán terem vajon egy én-üzenet.)

Fény és árnyék egy képen

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Miért mindig ugyanolyanba szeretünk bele?

Ha nincs stabil párkapcsolatod és a jelöltek egymásnak adják a kilincset életedben, talán te is ugyanabba a típusba futsz bele minduntalan. Ha megállapodtál, és régóta párkapcsolatban élsz, akkor pedig azon dühöngsz: de miért ilyen? Mennyivel jobb volna egy karcsúbb, dolgosabb, figyelmesebb, stb.

Pedig a párodat Te választottad. Ha az első csoportba tartozol: miért jön mindig ugyanolyan? Aki bánt, megaláz, kihasznál? Ha a másodikba: Te akartad, hogy ő legyen az, akivel leéled az életedet. Most fölháborodhatsz: dehogy akartad Te, hogy egy arrogáns, érzéketlen, hideg kőszikla mellett kelljen elsorvadnod! Vagy hogy egy teszetosza, akaratgyenge lúzer lógjon a nyakadon! Oké, gondolatkísérletre hívlak. Próbáld csak elképzelni a másik végletet, a vele való együttlétet! Ha érzéketlen, rideg alak: hunyd be a szemed és képzeld magad egy olyan kapcsolatba, ahol a párod érzékeny, megértő, minden rezdülésedre rezonál! Ha akaratgyenge lúzer: képzeld, hogy a párod sikeres, amibe kezd, azt mindig eléri és egyáltalán: hasít, mint kés a vajban. Ha élénk a fantáziád, mondhatod: Juhuj, de szép… Nincs is kedved megválni ettől a képtől. Ha pedig még realista is vagy, rögtön meglátod a fényes oldal mellett az árnyékosat: az összes kedvezőnek tűnő tulajdonság visszáját. Mert érzékeny, megértő párodról ki fog derülni, hogy nem elég férfias, a sikeres fazonról pedig, hogy nem az a bohém, érdeklődő, nyitott ember, akinek szereted.

Ha Te is sokat ábrándozol egy egészen másmilyen típusú emberről, akkor előbb-utóbb válaszolnod kell magadnak a kérdésekre: Vajon miért akarsz másmilyet? Mi vitt akkor a meglévőhöz? És látod-e a „másmilyen” árnyoldalát?

Az esetek többségében ez a forgatókönyv érvényesül: sikerül arrogáns, hideg pasidat egy érzékeny lelkű, megértő férfira cserélni, akivel kezdetben átéled azt a csodálatos együttlétet, amire mindig is vágytál. Aztán telik-múlik az idő, és az érzékeny, megértő férfi egyszer csak vadállatba fordul át. Vagy: karrierista, törtető feleséged helyett találsz egy kedves, házias, odaadó nőt, akinek első helyen valóban a család áll. Mire felocsúdsz, azon kapod magad, hogy új asszonyod nyakig temetkezik a munkájába, és megint a család sínyli meg.

Mi ez? A fátum, ami üldöz Téged? Nem, az önjáró Sorsban nem hiszek. Sokkal inkább a karma igaz jelentésében: mi alakítjuk a sorsunkat, mely kihatással van a magunk és a környezetünk életére. Mégis, hogy történik meg ez az ördögi átalakulás? Ne legyenek illúzióid: Te magad alakítod így. A kedves, megértő mókust addig provokálod, amíg leordítja a fejedet, családszerető, odaadó hitvesedet addig hanyagolod, míg egyéb terhei mellé a kenyérkeresést is a vállára veszi. Végre. Mert most, hogy mélyen megbántott/sértegetett/őrületbe kergetett/stb. végre ismerős talajon jársz. „Huh! Na, kösz: erről legalább tudom, hogy mi!”

Nincs mese: a változást magadon kell kezdened. Első feladat: nézz mélyen magadba és válaszolj: „Mi az, amit keresek?” És ha ez megvan, a következő kérdésre már automatikusan fogod tudni a választ: „Miért jó ez a partner nekem?”

Ami persze nem jelenti azt, hogy minden szép és tökéletes. De már megvan a kiindulópont, ahol a saját igényeidet meg tudod fogalmazni. És ez akár ugródeszka is lehet a harmonikus, hosszútávon boldog párkapcsolat felé.

Erről sokkal többet tudhatsz meg az online tanfolyamon, ahol esetleírások és gyakorlatok tömegével mutatom meg az utat Önmagad felé, hogyan élhetsz boldogan a pároddal.

A legjobb tanács minden pár számára

A leggyakoribb párkapcsolati probléma, amivel a párok tanácsadóhoz fordulnak: „Meg akarunk tanulni jobban kommun

párkapcsolati problémák - a legjobb tanács

Párkapcsolati problémák – a legjobb tanács

ikálni.” Pontosabban: a nők általános panasza: „Nem ért meg engem. Nem érzem, hogy meghallgat.”

Ebben a blogbejegyzésben példákkal és egyszerű tanácsokkal támasztom alá a legjobb szerelmi tanácsaimat, hogy elmélyítsétek, megerősítsétek, sőt: megőrizzétek a kapcsolatotokat.

Megszületik a baba

Nézzük Erika és Gábor esetét. Három éve házasok és van egy négy hónapos kislányuk. Tervezett terhesség volt és nagyon várták a kisbabát. A baba születése után pár hétig úgy tűnt, hogy Erika jól megküzd az új feladattal. Édesanyja besegített és Gábor kivett a születés után két hét szabadságot. Mikor azonban egyedül maradt a kisbabával, megváltoztak a dolgok. Elkezdett minden apróságért aggódni. De ez nem egyszerűen a tapasztalatlanságból fakadó aggodalom volt, hanem lassacskán totális pánikká fokozódott. Hússzor hívta Gábort egy nap megnyugtatásért és könyörgött, hogy jöjjön haza előbb.

Gábort zavarta ennyi félbeszakítás, de megpróbált türelmes maradni és annyiszor korán hazamenni, ahányszor csak lehetséges volt. Remélte, hogy Erika hamarosan rendbe jön, de az idő múlásával a nő szorongása csak növekedett és lassacskán mély depresszióba süllyedt. Már föl sem öltözött és szinte az egész napját ágyban töltötte. El tudta látni a baba legalapvetőbb szükségleteit, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha élvezné. Eltávolodott Gábortól és sokat veszekedtek.

Kettejük fényében az igazság ez: Gábornak igaza volt, de a mód, ahogy Erika panaszaira reagált, csak rontott a helyzeten. Lássuk, milyen reakciók akadályozzák leggyakrabban az empatikus megértést:

Értékelés – egyetértés vagy egyet nem értés

Tapogatózás – kérdezősködés

Utasítás – megoldások javaslása

Interpretálás – motivációk magyarázata, pszichologizálás

Figyeljük meg, hogy az alábbi beszélgetés alatt ez a négy tevékenység hogyan blokkolja a megértést és az együttérzést, hogy végül közeledés helyett még nagyobb eltávolodás lesz belőle. A célt, hogy a pár eljusson a bajok gyökeréig, nem érik el.

Erika: – Nem bírom tovább!

Gábor: – Mi a baj? (tapogatózás, kérdezősködés)

Erika: – Megőrülök itthon a babával. Úgy érzem, szétesem. Fogalmad sincs, ez milyen nehéz!

Gábor: – Miért nem hívod át Lilit? Vele meg a gyerekeivel jobban ellennétek. (tanácsadás)

Erika: – Nincs ideje rám. Ez egyébként sem oldana meg semmit.

Gábor: – Próbáltad már hívni anyádat? Neki biztos lenne rá ötlete, hogy szedd össze magad. (utasítás, értékelés)

Erika: – Nem érted, ugye?

Gábor: – Szerintem a fáradtság az oka. Nem aludtál jól az utóbbi időben. Az alváshiány tesz ingerlékennyé. Majd én intézem a gyereket. (értelmezés, értékelés, tanácsadás)

Erika megpróbálta Gábort elérni ebben a beszélgetésben. Talán nem csinálta túl jól, de igyekezett minél jobban elmondani a problémáját, remélve, hogy Gábornál értő fülekre talál. De Gábor – holott úgy tűnik, egész jó megoldásokat kínált -, nem hallgatott jól. Hallotta ugyan Erika szavait, de nem tett erőfeszítéseket, hogy megértse a mögöttük rejlő tapasztalásokat. Ő válaszaival a saját élményeiből indult ki: „Hogy alakult ez ki? Sose láttam még ilyennek. Ennek kéne életünk legboldogabb időszakának lennie. Ez talán azt jelenti, hogy valami baj van velem, ha nem tudok neki segíteni.”

Gábor is érthető módon rémült volt, és ez megakadályozta számára, hogy hatékonyan hallgasson. Én a következőket javasolnám nekik:

-Tárjuk fel mindkettejük aggályait.

-Sajátítsanak el néhány kommunikációs készséget:

  1. Partnere hallgatása közben próbálja beleélni magát az ő helyzetébe. Koncenráljon arra, amit érez, ne csak arra, amit mond.
  2. Fogadja el partnere saját gondolatokhoz és érzésekhez való jogát.
  3. Mutassa ki elfogadását testtartásával, hangnemével és arckifejezésével.
  4. Hallgatás közben próbálja kerülni a kérdéseket, saját véleményének kifejezését, a megoldásra tett javaslatokat és az ítéleteket.
  5. Miután a partnere befejezte, foglalja össze, fogalmazza újra az ő legfontosabb gondolatait és érzéseit.

Figyeljétek meg a különbséget az alábbi beszélgetésben, mikor Gábor alkalmazza a fönti tanácsokat:

Erika: – Azt hiszem, kiborultam.

Gábor: – Ez úgy hangzik, hogy rendesen túlterhelt vagy.

Erika: – Igen. Soha életemben nem éreztem magam ilyen rosszul. Az idő nagy részében úgy érzem, megőrülök.

Gábor: – Bárcsak segíthetnék valahogy. Utálom látni, milyen fájdalmat élsz át.

Erika: – Úgy érzem, nem értesz meg. Csak azt akarod, hogy hagyjam abba, és legyek olyan, mint rég.

Gábor: – Valószínűleg igazad van. Nehéz számomra, hogy megértsem, min mész keresztül, és hiányoznak a régi szép idők, mikor még minden kerek volt. De meg akarom érteni. Kérlek, beszélj még róla!

Erika: – Nem hiszem, hogy akarod hallani az összes őrültséget, ami átfut az agyamon.

Gábor: – Tudom, hogy nem mindig voltam jó hallgatóság, de az akarok lenni. Meg akarom veled osztani a terheket, ha megengeded nekem.

Erika: – Csak azt akarom, hogy átölelj.

Gábor a karjaiban ringatja Erikát, miközben olyan közel vannak egymáshoz, mint már hónapok óta soha. Bátorság és komoly önfegyelem kellett Gábornak ahhoz, hogy ne fusson a nyugtatgatás és a tanácsadás zsákutcájába. Hiszen Erikának valami egészen másra volt szüksége: éreznie kellett, hogy Gábor mellette áll és ugyanúgy szereti, mint régen. Így viszont mélyült Gábornak a párja fájdalma iránt érzett megértése, és sikerült egymáshoz érzelmileg közel kerülniük. Ezáltal megtették az első lépést a probléma megoldása felé, ami már gondolom, nyilvánvaló: szülés utáni depresszió.

A hallgatásnak ez a formája elsőre talán nem tűnik természetesnek. Ez rendben is van. Nem kell tökéletes hallgatóságnak lenned. De ha csak megpróbálod, a partnered érezni fogja az erőfeszítésedet, a segítő szándékot, a vágyat, hogy meghallgasd és megértsd, és ezzel elindulsz a kapcsolatod megerősítésének hosszú útján.

Itt tudok még neked segíteni: Párharmónia Tanfolyam

Marcell, a családcentrikus esete Gyermeteg Piroskával

Ha a párkapcsolati problémák megoldása mindkét fél érdeke, csak akkor maradhatnak együtt

Ha a párkapcsolati problémák megoldása mindkét fél érdeke, csak akkor maradhatnak együtt

Avagy az éretlen személyiség és a szülői befolyás egy szép példája

Kedves Olvasóim!

Most Marcell megtörtént esetét mutatom be, aki összekötötte az életét Piroskával, csakhogy nem vette észre, miféle szőr csusszant a palacsintába. A történet nem rövid, de sokak számára tanulságos lesz, ígérem.

Marcell 38 éves férfi, szereti Piroskát, aki 35 éves és egy balul sikerült házasságból menekült Marcell karjaiba. Született is egy nagyon vágyott kisfiú, aki most 3 éves. Csakhogy a háttérben áll Piroska anyja, aki bármikor ki tudja zavarni Piroskát a naaaagy, sötét erdőbe. A farkastól nem félti, állítja: ő megvédi majd. De álljanak itt Marcell sorai:

„…Tehát 5 hónapja kialakult egy se veled, se nélküled kapcsolat. Albérletbe költözött, adott hozzá kulcsot azonnal. Szex néha van, elköltözve még nincs a házamból. Állandóan költözni akar, de mindig közbejön valami. A cuccai kb. 30 % ban még itthon vannak.

A húgával nagyon jóban vagyok, mellettem áll. Ő azt mondja, hezitál a volt élettársam, nem tud dönteni. /De mi között is? / Néha szájon-csókol, néha hideg. Ez engem felőröl. Család centrikus vagyok, és érzem hogy az anyja áll a háttérben.

Konkrétan tavaly nyáron, /az előző döntéshez.* kapcsolódóan.-*/ a húgának azt mondta az anyja. Hagyja ott a férjét, költözzön haza, a halálos beteg apja, /aki 6 napja meghalt/ halála után legyen vele, és nem lesz többet gondja az életben. Ez nagyon sok pénzt jelent mint örökség, kb, 80 m Ft ot, meg ingatlanokat. Ő ezt visszautasította.

Ezután talált meg az anyja minket, az /élettársamat/, és már akkor, elkezdte, hogy vegyen magának lakást tőlem külön, állja a pénzt. Ez nyíltan arról szólt, hogy hagyjon ott. Próbáltam megbeszélni, úgy tűnt hogy felfogta egy kapcsolatban kisgyermekkel, ez nem lehet alternatíva sem.  Egyáltalán fel sem merülhet.

Ez decemberben csúcsosodott ki, amikor 21 én egy együtt megnézett film után, halálos nyugalommal, faarccal közölte az élettársam, hogy elköltözik.

El sem hittem, komolyan sem vettem….”

Aztán persze megtette. Hát annyi biztos, nem egy beszédes nő. Egyszer mond valamit, aztán a szavakat tettek váltják föl. Csakhogy így nem tűnik fel a szavainak a súlya, hogy valóban komolyan gondolja, amit mond. Egyszer javasolta Marcellnek, hogy menjenek párterápiára, de akkor a férfi még azt gondolta, hogy ketten elég erősek a probléma megoldásához. Tudni kell Piroskáról, hogy ő maga mentálhigiénés szakember és most a karrierjét építgeti. A kisfiú többet van az apjánál, mint nála. A ház, ahonnan eljött, hatalmas hitellel van megterhelve, így a jövedelmének zöme a törlesztésre ment el, vagyis anyagilag függött Marcelltől, aki éppen öt hónapja próbálja rendezni ezt a kapcsolatot. Ha a (volt) párja is a kapcsolat helyreállításában gondolkodna, komoly esély volna rá, mert Marcellt felelősen gondolkodó, a családjáról gondoskodni akaró és tudó férfinak látom. Nem így Piroskát. De álljon itt válaszom, amit Marcellnek írtam:

„Részletes leírásod alapján úgy tűnik, bőven vannak a (volt) párod részéről kibeszélendő sérelmek. Ha ő kért, hogy kérjetek külső segítséget, a Te válaszodat elutasításként is értelmezhette, hogy Neked nem is olyan fontos a kapcsolat. Hiába beszéltek a tetteid másról, lehet, hogy nem érezte a lelki támaszt. Gondold végig: azután, hogy kért, forduljatok párterapeutához, jobban odafigyeltél rá? Ha a dolgok a megszokott mederben zajlottak, akkor lehet, hogy egyszerűen lemondott arról, hogy Veled közösen meg lehet oldani a problémátokat. Én azt is megkérdőjelezném, hogy a házassága olyan borzalmas volt, mint ahogy állítja, simán lehet, hogy a következőnek Téged is szörnyetegnek fog beállítani. Ha egy ilyen elkötelezetlen, instabil személyiséget még anyu is tud otthonról befolyásolni, az nem jó hír. És valószínűleg a kisfiatok születése sem azt hozta meg az életébe, amire vágyott. Írod, hogy inkább szakmailag fejlődik, karriert épít. Ez egész vagy majdnem egész embert kíván. Ez is lehetne a vonal, ami mentén segíteni tudnál neki, hiszen most sem csinálsz mást: sok terhet leveszel a válláról a gyereknevelés terén. Ha azonban csak az anyagi biztonság most meg a gyerek körüli teendők megosztása volt, ami melletted tartotta, tartja, akkor itt az ideje a keményebb fellépésnek. Hidd el: ez neki így a legkényelmesebb. Független élet, de ha egy kis szexre vágyik, akkor Te azonnal ugrasz és kielégíted vágyait. Amíg meg nem ismerkedik valakivel, akivel ezen a téren jól elvan. Anyós a pénzzel és az öregkori magánnyal zsarol a háttérből, Te meg mint családcentrikus, jó apa, nagy részben neveled a kisfiatokat.

Azóta, hogy elköltözött, szóbahoztad a párterápiát? Mert megoldást jelenthet.

 Néha a harc eredményezi a leggyengébb eredményt. Ilyenkor sokkal hatásosabb fegyver az eltávolodás. Kész helyzet elé kell állítani, ahol nincs esélye hezitálni: konkrét határidőt adni, amikorra összepakol és kiköltözik teljesen, különben a küszöb előtt találja a holmijait. Meglebbenteni, hogy mivel ez a helyzet Neked kicsit sem felel meg, hamarosan új barátnő után nézel, ha nem rendeződik a kapcsolatotok. Igen, tudom: nehéz meglépni, mert alapjában véve nem ezt akarod. De ha tiszta vizet öntesz a pohárba: „Szeretlek, veled akarok élni, de így képtelen vagyok folytatni”, akkor döntés elé állítod, olyan helyzetbe hozod, hogy ki kell lépnie kis kényelmi zónájából. Az ő döntése persze meghatározó lesz, és csak azt tudom mondani: ha menni akar, engedd. A kisfiú életébe nagy változást nem hoz, viszont a magányos harmincass nők hada várja, hogy ilyen pasit találjon, mint Te. És ha visszafogadod, azzal a feltétellel tedd, hogy már Te ragaszkodsz a tanácsadáshoz, mert abban biztos vagyok, hogy attól még nem javul meg semmi, hogy egy ilyen döntést meghoz.

Külön érdemes az anyjáról meg a „felajánlásáról” beszélni, ami szintén nem egyszerű helyzet, javaslom itt is a külső segítséget.

Marcell, tudom, hogy nehéz helyzet, de én ezt látom megoldásnak. Szerintem túl jó fej voltál vele eddig, egész egyszerűen nem hiszi el, hogy megteszed. De ha nem, életed végéig is dróton fog rángatni Téged. Engeded?

Itt van két blogbejegyzésem linkje, szerintem hasznos lehet:

 http://parharmonia.hu/tiz-csalhatatlan-jel-arra-hogy-a-parod-kotelekfobias/

 http://parharmonia.hu/tiz-dolog-amit-akkor-tehetsz-ha-a-parod-kotelekfobias/”

Gratulálok, ha végigolvastad! 😉 (Én szóltam előre!)

Ha hasznosnak találod, ajánld barátaidnak a bejegyzést és a hírlevelemet, amiből időről időre további ismerős problémákról és megoldásukról, valamint sok hasznos információról értesülhetnek.

Gyönyörű párkapcsolatot:

Sólyom Ági