Az apokalipszis lovasai a párkapcsolatokban

Tipikus párkapcsolati hibákat állapított meg a híres amerikai házasságkutató, John Gottman és munkatársai, akik éveken át figyeltek különböző életkorú párokat. Azzal a meglepő állítással végződött a kutatás, hogy egy házasságban zajló viták, veszekedések alapján megjósolható a házasság jövője mindössze négy jellemző megléte szerint.

Párkapcsolati hibák: negatív kommunikációs jellemzők

Egészen pontosan: ha ez a négy negatív kommunikációs jellemző jelen van a pár vitájában, akkor 91%-os pontossággal megjósolható, hogy a házasság sorsa megpecsételődött. De lássuk csak, melyik ez a négy!

1. párkapcsolati hiba: kritika

Amikor a párunkat kritizáljuk, őt minősítjük, nem pedig azt, amit mond vagy csinál. Ha például így fogalmazunk: „Milyen lusta disznó vagy, hogy nem vagy képes kivinni a szemetet, pedig még meg is ígérted!” A számonkérés jogos, a módja nem. Ehelyett így nem rombol, hanem épít a közlés: „Kérlek, vidd ki a szemetet, ahogy megígérted!”

2. párkapcsolati hiba: védekezés

Az egyik legáltalánosabb reakció. Ha valaki meghallja: „Segíts a gyerekek körül, nekem nagyon nehéz egyedül!” és így reagál: „Ez a te bajod.” Vagy: „Te tehetsz róla, te kényeztetted el őket.” Vagy: „Nem én vagyok az oka.” Továbbmegyek: ha a párja elköveti az első számú hibát (a személye elleni kritika), nem csoda, ha azt támadásnak veszi. A haladó reakció azonban nem a védekezés, hanem meglátni a kritika mögötti sérelmet és visszakérdezni: „Tényleg így látod? Beszélj még róla, hadd értsem meg jobban!”

3. párkapcsolati hiba: megvetés

Ez a kritika minősített esete. Mikor az egyik fél magát magasabb erkölcsi/ észbeli szintről látja, mint a társát. Akkor aztán gúnyos, szarkasztikus megjegyzéseket tesz, lekicsinyli, becsmérli a másikat, megvetően beszél hozzá. Ilyenkor jönnek a kedvesnek épp nem nevezhető címkék („Hogy lehetsz ilyen hülye!”, „Liba”, „Ökör” és egyéb állatfajták), a megvető sóhajok, szemforgatás. Ez semmi jóra nem vezet.

4. párkapcsolati hiba: elzárkózás

Falat épít maga körül, nem szólal meg, várja, hogy elmúljon a vihar. Ezzel semmit nem old meg, mert nem reagál a társa közléseire, és azt sem lehet tudni, hogy ő mit gondol, mit érez. Azaz egy valamire mégiscsak jó ez a visszavonulás: nem csípőből lő vissza, hanem megvárja, amíg lehiggad. A megfigyelések szerint ez addig működőképes stratégia, amíg 20 perc múlva visszatér a szituációba, és folytatja a kommunikációt. Ha ez azonban nem történik meg, súlyos károkat okoz a párkapcsolatának.

Tudj meg többet a párkapcsolati kommunikációról: Online Párharmónia Tanfolyam