Amikor apucin is kitör a szülés utáni depresszió

A szülés utáni párkapcsolati problémák egyik fő oka, amit már minden szülésre felkészítő tanfolyam és szakkönyv tartalmaz, minden párkapcsolattal, családdal foglalkozó cikk, tanácsadás taglal, hogy az újdonsült anyukákon nagy eséllyel kitörhet a szülés utáni depresszió. Erre részben fel lehet készülni, bár tapasztalatból mondom: mint ahogy nokedlit főzni sem lehet könyvből megtanulni, úgy teljesen a szülés után magadon észlelt depresszió kezelését sem.

A fenti jelenség tehát elég általános. De mi van akkor, ha a depresszió jeleit az apán tapasztaljuk?

Mik a tünetek?

Apuka gyűrött arccal és ingben, borotválatlanul jelenik meg párjánál a kórházi látogatáson. Először még azt gondolhatjuk: lám-lám, jól sikerült a tejfakasztó buli. (Ez is milyen már: valaki magyarázza el nekem, hogy mivel nyugtatják meg a férfiak a lelkiismeretüket, mikor a párjuk sajgó gátsebbel, bedurrant mellel, enyhe hőemelkedéssel fekszik a kórházban, ők a haverjaikkal a minél sárgább földig igyekeznek leküzdeni magukat nem kevés alkoholtartalmú ital fogyasztásának segítségével. Tisztelet a kivételnek, pl. az én párom.) De nem: hazaérünk, és a lakásban infernális rendetlenség, mosatlan edények hegye fogad. Visszaemlékszünk a takaros legénylakásra, ami mindig tiptopp nézett ki és nem értjük. Hab a tortán, amikor anyós résztvevő arccal megjegyzi, hogy a fiát mennyire megviselte a szülés. És amikor támogatást várunk, lelki és fizikai értelemben is, nem kapjuk meg, helyette marad egy furcsa távolságtartás, mintha a szerelem valami homályos illúzió lett volna, ami a távoli múlt ködébe vész.

Mik az okok és miért alakul ki?

Ha az anya depressziós, azt a hirtelen megváltozott életkörülmények, az óriási hormoncunami, az állandó kialvatlanság, a gyermek miatti aggódás, a megfelelési kényszer és még egy rakás dolog magyarázza. Az anyának volt rá kilenc hónapja, hogy teste változásainak nyomon követésével fokozatosan szokja az anyává válás folyamatát: saját bőrén tapasztalta meg. Ezzel szemben az apa majdhogynem külső szemlélője az eseményeknek, az ő szervezetében nem zajlottak le drámai változások, az apává válás folyamata egészen más jellegű dolog. Csak az igazán érett férfi képes arra, hogy a gyermek megszületésétől fogva vagy már előtte teljes értékű apja legyen. Aki viszont nem fogja fel teljes egészében, hogy mi történik az életében a gyermekszületés kapcsán, az több területen is sérül. Egyrészt látja, hogy a párja élete majdnem teljes egészében az újszülött körül forog, emiatt mellőzöttnek érezheti magát. Pedig a legtöbb anyukának ilyenkor rengeteg támogatásra, biztatásra van szüksége! Aztán ott van a családon belüli szerepek megváltozása: A nő egyszeriben anyává, a férfi apává vált. Merőben más minőség, mint egymás párjának lenni. Ha ilyenkor csak az anyát látja a párjában, és pl. az anyatej is csupán valamiféle szent borzalmat vált ki belőle, az megint nem segíti elő a szülés okozta sokk után a pár újbóli egymásra találását. Magyarán: itt a férfi valami irdatlan messzeségbe került a természetes földi léttől, a szülés körüli dolgok annyira misztikus, távoli világot alkotnak, mintha neki soha semmi köze se lett volna a történethez. És itt jön egy ok, ami csak az utóbbi húsz évben került előtérbe: az apás szülés. Csak nagyon óvatosan merek ebben a témában véleményt nyilvánítani, ugyanis nincs általánosan követhető minta. A nők többsége lelkesen üdvözölte az ötletet, hogy az apa is ott legyen a szülőszobában. Az ellentábor pedig meggyőződéssel állítja, hogy ez a nők dolga, ott az apának semmi keresnivalója, és jön a szülés körüli misztikus duma, amibe oly könnyű belekapaszkodni. Én meg azt mondom: nincs egyértelműen helyes viselkedési stratégia. Igenis, létezik az az apuka, aki kellően érett ahhoz, hogy ésszel és érzelmileg is megértse a szülés folyamatát és valódi támogatást jelentsen a párja számára. De igenis, létezik az a típus, akinek sokkhatás a szülés, aki úgy érzi, hogy nincs befolyása az eseményekre, ami a párjával történik és nem tud mellette állni. Ehhez kapcsolódik még az a ki nem mondott, sajátmaga számára sem megfogalmazott érzés, hogy mindezt ő okozta (mármint a terhességet, aminek következménye a szülés lett). És még egy fontos szempont: látja a női altestetet valami egészen más funkció közben, mint ami a szex, ami eddig természetesen a pár mindkét tagja számára gyönyörforrás volt.

Tudat alatt? Tudatosan?

Párkapcsolati problémákat okozhat, úgyhogy figyeljünk oda! Valószínűleg önmaga előtt is tagadva, de ezért utasítja el sok újdonsült apuka szülés után a szexet. A nők pedig nehezen élik meg, mert ők csak azt látják, hogy a párjuk a baba születése óta az ágyban elfordul tőlük, tehát – vonják le a téves következtetést – már nem kívánatosak. Valószínűleg meg sem fordul a fejükben, hogy amiatt történik ez, mert a férfi látta őket a szülőszobában kiterülve, orvosi vizsgálat közben (aki „ott” nyúlkált!), netán a kicsi megszülésére alkalmasan kitágult vaginával.

Mi lehet a megoldás?

A párkapcsolati problémák megelőzhetők, csak éppen ezt kell figyelembe venni: ezeknek az apukáknak nehezebb megélni a drámai változást, ami a család dinamikájában végbemegy. Őket talán kérni kell, hogy vegyenek részt a baba körüli teendőkben. Nehéz feldolgozni a nőnek, de időt kell hagyni a párjuknak, hogy fölvegyék a ritmust. Az első hetek sokszor kaotikus állapota után kialakul egy újfajta rend, napirenddel, feladatkörökkel. Ha mégsem, akkor figyeljünk erre, tudatosan alakítsuk ki! Ahogy az életünkbe visszatér a rend, lassan-lassan a férfi is megérkezik az apukaszerepbe.