Előző bejegyzésemben fölidéztük Mézgáné, született Rezovics Paula kesergését, hogy „Mért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül!”. Majd áttekintve Pisti egyik lehetséges verzióját beláttuk, hogy nagyon bölcsen cselekedtünk, mikor lemondtunk a Pistiről és megvártuk, míg betoppan életünkbe Géza. Ha belegondolunk, teljesen indokolt, hogy kezdeti keserűségünk helyét átveszi a megnyugvás, hiszen ez a bizonyos H. Pisti 1.1 bár tökéletes ellentéte Gézának, tehát törekvő, két lábban a földön áll, anyagi biztonságot tud nyújtani, illetve jóképű, kedves, mély érzésű (kinek milyenje volt, ugyebár J), azért megvannak a gyenge pontjai. A nagyon is gyenge pontjai. Mert ugyebár kiderül, hogy nemhogy törekvő, de egyenesen törtető, hogy nemhogy ért a pénzügyekhez, de egyenesen kapzsi, hogy hiszen jóképű, de a közértes lánytól elkezdve a bébiszitterig mindenkivel kikezd, stb.
Igenám, de mint tudjuk, Pisti, miután (egyébként meglepően rövid idő alatt) kiheverte a velünk kapcsolatos szerelmi bánatát, azonnal meg is nősült. (Ki nem ismerne ilyen történetet legalább kettőt, az tegye föl a kezét!) Ki az a megveszekedett szerencsétlen, aki nemhogy hozzámegy a Pistihez, de nem válik el tőle egy éven belül? Hát kedves Paulák, nagyon sokan. Lássuk tehát azt a típust, aki a H.Pisti 1.1-nek nevezett változat mellett évek óta kitart.
Tehát antihősünk az a Pisti legyen most, aki az egyik legelterjedtebb típus, a nyomulós-agresszív vonal képviselőjeként sokunk közeli ismerőse. Nagyhangú, mindig mindent jobban tud, kijelentései megfellebbezhetetlenek. Mindenhez ért a járólapoktól elkezdve az autókon keresztül a kutyakiképzésig, ha netán téved, eszébe sem jut bocsánatot kérni. Ha más hibázik, százszor szembesíti a hibájával, más különben sem érthet hozzá (a mobiltelefonokhoz, a valutaárfolyamokhoz, a gyerekneveléshez) úgy, mint ő. A gondolat, hogy párja véleményét egyes kérdésekben kikérje, meg sem fordul a fejében, egyedül dönt családi nyaralásról, komolyabb vásárlásról, pénzügyekről. Hogy önző lenne, meggyőződéssel elutasítja, micsináljon, ha egyszer ő tudja a legjobban, hogy a gyerekeket két hétre a nagyszülőkhöz kell vinni, hogy nem futja új cuccokra/a hullámzó régi helyett az ágyba új matracra/joghurtra (!), mert még nem elég zsíros a bankszámla. Azt hiszem, ez a Pisti tényleg, őszintén szereti a hozzá legközelebb állókat, egyszerűen csak nem tudnak egymással szót érteni. Természetesen ez csak egyetlen a sokféle típusból, én most önkényesen választottam őt és párját, a hozzá illő Pistinét, illetve Pistinéket. mert persze ez a fajta Pisti is többféle nőt vonzhat.
De akkor mi van azzal a nővel, aki hozzáment és évek óta tűri Pisti lehetetlen életfelfogását?
Lássuk akkor antihősnőnket, Pistinét:
Pistiné 1.: Csendes, visszahúzódó, titkon, tán önmagának sem bevallottan szenved Pisti zsarnokoskodó természetétől, de örül, hogy egy ilyen „határozott egyéniség” kezébe tette le az életét. Magyarán könnyebb tűrnie a nehézségeket, cserébe a wellnesshétvégékért meg esetleg alkalmi „komoly” ajándékokért, mint kezébe venni a sorsát. Ő a Kényelemszerető-Meghunyászkodó Pistiné.
Pistiné 2.: Időnként lázad Pisti elnyomása ellen, de hiába szenved bevallottan, a kapcsolatból kilépni nem tud. Ő külső körülményekkel magyarázza („Egyedül nem tudnám eltartani a gyerekeket…”), de valójában ő is a kényelmes típushoz tartozik, mert a változtatás túl nagy erőfeszítésébe kerülne. Ő tehát Kényelemszerető-Lázadó Pistiné.
Pistiné 3.: Na ő már patológiás eset. A lázadás furcsa formáját választja, nyíltan is ellenáll ugyan, de hosszútávon nem tudja, hogy mit is akar valójában: zavarja is a Pisti erősen irányító viselkedése, mégis kényelmes ez neki. Mérleget vonni a kettőből képtelen, a belső konfliktus lassan felőrli, csak úgy tud a helyzetből kilépni, hogy időnként szó szerint megbolondul. Ha Pisti figyel rá, akkor pszichiátriára is kerül. (Ahonnan egy idő után távozik, vissza a megbetegítő helyzetbe, és az ördögi kör tovább folytatódik.) Ő Bolond Pistiné.
Látjuk tehát, hogy Hufnágel Pisti feleségeinek közös vonása, hogy nem hajlandóak kilépni a komfortzónájukból. A kényelembe, bármilyen fájdalmas is néha a mindennapi élet, belemerevedtek, igen nagy lökésre lenne ahhoz szükségük, hogy változtassanak vagy elváljanak. Mindannyiuk Pistivel való kapcsolatában van valami komoly úgynevezett „rejtett nyereség”, ami miatt még mindig megéri nekik Pistivel lenni. Ez többnyire – effajta Pisti esetén – a kényelem. Ahhoz Pistinek már nagyon el kell szállnia, hogy a válást, amit évek óta forgatnak a fejükben, valóban kezdeményezzék. A Pistivel való boldogulásnak nem nevezhető konfliktusmegoldásnak tehát ez a rövidebb, bár radikális módja.
A jó hír, hogy Hufnágel Pisti is, mint minden más halandó, változékony. Pontosabban: rávehető a változásra, hajlandó a változásra, ha úgy érzi, hogy a személyisége nem sérül, tehát megéri neki a változtatás. Hufnágel Pisti alapvetően szereti a közvetlen környezetében élőket, és ha azt látja, hogy a családi boldogság (ami eddig esetleg csak az ő ködös elképzeléseiben létezett) veszélyben forog, képes megtanulni azokat az alapvető dolgokat, amire a Pistinék annyira vágynának.