Berki Krisztián és a széthányt zoknik

Miért szoktuk emlegetni exeinket?

Berki Krisztiánnal és Czippán Anettel ma reggel a FEM3 Café műsorában azon merengtünk, vajon miért vagyunk hajlamosak visszasírni az exünket. A beszélgetést a Hufnágel Pistiről szóló írásom váltotta ki (http://parharmonia.hu/a-hufnagel-pisti-jelenseg/), és Anettel meg Krisztiánnal elég hamar kikötöttünk a szétdobált zoknik eseténél.

A beszélgetést itt nézheted meg: http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/10863_miert_emlegetjuk_exeinket.html

Mi a legfontosabb a tartós, boldog párkapcsolathoz?

  1. önismeret
  2. társismeret
  3. kommunikáció

Önismeret

Tudnunk kell, számunkra melyek azok az értékek, amelyek alapján párt választunk magunknak. Fontos, hogy rendszerető legyen? Mert akkor ez a zokniszétdobálós nem lesz jó. Ha vannak ennél fontosabb jó tulajdonságai, akkor lehet, hogy elnézzük neki cserébe. Itt találsz önismereti teszteket: http://parharmonia.hu/onismereti-teszt-teszteles/

Társismeret

Vajon megfelel a társam az én elvárásaimnak? Ha igen, akkor minden szép és jó, a fenntartáson kell dolgozni. Ha nem, akkor el kell gondolkodni azon, hogy érdemes-e fenntartani a kapcsolatot. Ha igen, akkor:

Kommunikáció

Kell tudni úgy közölni a gondolatainkat, érzéseinket, hogy a párunk pontosan megértse. És értő hallgatóságnak lenni, hogy mi is értsük a párunkat.

Szeretnél többet megtudni a témáról? Katt ide!

Mit tehet Pamela, ha megunja Krisztián szétdobált zoknijait?

Berki Krisztián elmondta, hogy ő bizony ott, ahol van, dobja le a gönceit. Ám hogy soha nem volt ebből probléma. Czippán Anett meg ezt nagyon rosszul tolerálja, ahogy ez a beszélgetés elején kiderül. Ha például Pamela egyszer azt mondaná Krisztiánnak, hogy „-Légyszi ezentúl a tartóba dobálni a szennyeseidet!”, akkor ez még egy finom közlés. Ha azonban nincs változás, akkor kijelentheti, hogy ő azt a cuccot tudja kimosni, ami a szennyesben van. Akkor Krisztián egy nap lehet, hogy azzal szembesülne, hogy elfogyott a zoknija. Ja, hogy Pamelát esetleg zavarná a rendetlenség? Mondjuk behányhatná a szennyest egy zsákba, hogy ne legyen szem előtt. Lenne veszekedés? Lenne. Biztos, hogy az ő esetükben ez a jó megoldás? Nem biztos, de egy lehetséges megoldás. És egy kardos menyecske, mint Anett, akinél, ha ez felmerül, akkor központi probléma, biztos, hogy használhatná ezt a módszert. Mert nála itt a határ, de ezt a párjának is értenie kell. Ha sikerül megértetni vele, múlhat ezen a kapcsolat jövője.

 

Mitől működik a házasság?

Mitől működik a házasság?

Mitől működik a házasság?

A kritikus 19 év

Mindannyian hallottunk már a házasság kritikus hetedik évéről, amikor eldől: együtt maradunk vagy sem. Ez a hét év sem teljesen pontos, de van még egy kiugró csúcspont a válási statisztikák görbéjén: a házasságok 19. éve. Na ez vajon miért veszélyes?

Az első hét kritikus év?

Az a hét év sem hét, inkább kb. öt és fél év. Ez idő alatt ugyanis kiderül, tud-e együttműködni a pár, tud-e problémákat megoldani vagy inkább csak egymás idegeire menni. Ha jelen van a párkapcsolat négy gyilkosa, akkor borítékolható a válás. Ahol jellemző a kritizálás, megvetés, védekezés és elzárkózás, ott kudarcba fullad a kommunikáció, nem képes működni a házasság.

De mi a helyzet ott, ahol tizenévig működik?

Ők csöndesen élnek, nincs veszekedés, nincs kritika, nincs megbélyegzés, se védekezés, elzárkózás sem. Akkor mi van? Semmi. Semmi más sincs, csak az űr. Ők azok a házaspárok, akik képesek estéket, napokat végigülni egymás mellett anélkül, hogy egy szavuk is lenne egymáshoz. Ott már régesrég belesüppedtek a gondok tengerébe és közben egy dolgot felejtettek el: élni.

Amikor megszületik a gyerek…

…akkor a szokásos társadalmi elvárás szerint színezgetett rózsaszínes árnyalatú kép szerint mindenkinek boldogságban kellene úsznia. Nagyon káros ez a fajta hatás, ami biztos, hogy nem valódi családosoktól, inkább a médiából árad, mert az örökös enyhén bódult boldogság helyett már rögtön az elején valami más vár az újdonsült szülőpárra: az öröm mellett aggodalom, használt pelenkahegyek, kétségbeejtő bömbölés és állandó kialvatlanság, amilyenről eddig csak alvásmegvonással büntető középkori kínai mondákból hallottunk. A gyerek érkezésével egy jó hosszú teendőlistát is kapunk, melynek természetesen soha nincs vége. Ezen azonban a legutolsó helyen szerepelnek az olyan dolgok, mint vidámság, szórakozás, szex, játékosság, kaland. Holott legalább olyan fontossággal bírnak, mint a mosogatás vagy a szemétlevitel! Ezeket a rendszereket állandóan táplálni kell ahhoz, hogy jól működjenek. Mert mire a gyerek elérkezik a kamaszkorba, addigra a szüleinek teljesen lemerül az energiatartálya, kész, nincs már miből adni. Az újfajta, a kamaszkorral járó gondokra már kevésnek bizonyulnak az energiatartalékok és megáll a gép: a házasság.

Ügyelj tudatosan az örömforrások táplálására!

Ezért építsetek ki működő „energiatöltő” rendszereket! Ünnepeljétek meg az évfordulókat, legyenek közös programjaitok, ne hanyagoljátok el a hobbijaitokat, a testmozgást, a kultúrát, legyenek rituáléitok!

Tudj meg többet a jól működő, boldog házasságokról itt: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

A suszter cipője…

Járjuk az utunkat...

Járjuk az utunkat…

Tökéletes házasság?

Úgy érzem, kicsit bepillantást kell engednem az én házasságomba is. Ugyebár minden ember élete kész regény, ezért az utolsó tíz fejezetet simán kitölthetném a házasságom történetével is, de ne aggódj, nem teszem J. Tökéletes? Na gyere, mesélek!

Esély a boldogságra

Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam, amit lehet, adj türelmet, hogy elviseljem, amit nem lehet megváltoztatni és tisztánlátást, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól! J Ez kellene, hogy szem előtt lebegjen mindenkinek, aki párkapcsolatra adja a fejét, mert ez minden kapcsolat alapköve. Én például nagyon határozottan tudtam, hogy olyan férfit nem választok, aki dohányzik, vagy aki elvált, netán gyereke is van. Milyen férjem lett tehát? Eltaláltad: dohányos, elvált, egy kislánnyal. Ennyit az elvekről. Mert közben mi történt? Nem várt fordulat az életemben: beleestem, mint ló a gödörbe. És ezen a ponton akkor mérlegelni kell, mi fontos, mi nem az. Nekem ez a szerelem fontosabb volt, mint hogy az elveim miatt ne adjam át magam neki teljes mértékben.

Boldogság a mérlegen

Ha tisztán akarsz látni: mérlegelj! Ha nem tudod, voltaképpen hányadán is állsz a partnereddel, készíts egy listát vonzó és egy másikat ellenszenves vonásaiból! Persze ezt az ember kiválóan tudja magában manipulálni aszerint, merre is szeretné dönteni a mérleg nyelvét. De hát pont ez a lényeg! A párodat nem egy elfogulatlan vizsgálóbizottságnak kell megítélnie, hanem neked! Így aztán simán lehet, hogy a negatív tulajdonságok listája kétszer olyan hosszú lesz, mint a pozitívoké mintegy önigazolásul, lám-lám, mekkora mártír vagy, ha vele maradsz, és mennyire helyesen döntesz, ha mégsem.

Az ördög a súlyozásban rejlik

És itt jön a lényeg: ha nekem ellenszenves tulajdonság, hogy dohányos, vonzó viszont, hogy gyengéd, akkor a latban a pozitív többet fog nyomni, mint a negatív, ha ez nekem kiemelt fontosságú tulajdonság.

Ismerd meg a párodat!

Ehhez azonban az kell, hogy kívülről-belülről ismerd a párodat. Magyarán: ne elvakultságból dönts mellette, hanem tudatosan válaszd ki őt az összes jó és rossz tulajdonságával együtt! Ez a kritériuma annak, hogy a későbbi konfliktusokon, krízishelyzeteken át tudjatok lendülni. Ha tudod, kiért teszed, akkor van csak értelme fölvállalni a hullámvölgyeket, amik a kapcsolat természetes dinamikájából adódnak. Bízva abban, hogy újabb hullámhegy következik.

Még mielőtt kérdeznél: igen, a mi kapcsolatunk is úgy tökéletes, mint a viharvert hajó: időnként megtépázta a tenger, időnként javításra szorult, de újra és újra szeli a habokat, a tapasztalatok által megerősödve, jobban, mint egyik-másik csilivili óceánjáró, mely egyik pillanatról a másikra váratlanul elsüllyed.

2015-ös terveid

2015-ös terveid

2015-ös terveid

Nem tudom, szoktál-e számot vetni az elmúlt éveddel, ahogy azt sem, szoktál-e újévi fogadalmakat tenni. Most egyikről sem lesz szó, mivel a múlt év lezárult, most már a jövőbe nézünk, a fogadalmak pedig sajnos többnyire teljesen hatástalanok. Fogadd ezt most újévi ajándékként 🙂

Miért nem fogadalmak, miért tervek?

Amikor egy rossz szokásától akar megszabadulni az ember vagy egy jellemvonásán változtatni, az kínzó sürgetéssel ég a szívében, komoly elhatározással fogadja, hogy az új évben leszokik a dohányzásról, lefogy és türelmes lesz a gyerekeihez. Amikor eljön a kitűzött kezdőpont, akkor persze még lelkesen áll neki a feladat végrehajtásának, azonban a lendület ilyenkor egyre fogy. Nincs miért kialakuljon az új szokás, mert rövidtávon nem érkezik kellő sikerélmény, kellő pozitív visszacsatolás. Helyesebb tehát tervről, mint fogadalomról beszélni.
A terv ugyanis nem csak valami ködbe vesző ábrándkép (pl. mennyire csinos is leszek húsz kilóval könnyebben, mennyire szeretetreméltó szülő is leszek), hanem a végrehajtás módjáról konkrét cselekvési részleteket tartalmaz. Tehát, ha a fogyás a cél, akkor vágy az, amikor látom magam csinosan, a terv konkrét kilót tartalmaz, pl. mínusz húsz kiló. A vágy, az álom nem ismeri az idő fogalmát. Valamikor, a homályos jövőben. A terv konkrét időpontot vagy időintervallumot tartalmaz. Ha nincs arról kellő információnk, hogy a vágyott húsz kilótól mennyi idő alatt szabadulhatunk meg, helyesebb, ha valami mást helyezünk az időfaktorra. Pl: hetente háromszor elmegyek edzésre. És itt jön a lényeg: a terv szokásokat alakít ki. Maradva a fogyás példájánál: kialakítom a cukormentes táplálkozást, hogy naponta ötször étkezem, hogy alacsony szénhidráttartalmú táplálékot fogyasztok, hogy hetente kétszer eljárok edzésre. Hohó! Kétszer? Az előbb még háromról volt szó! Igen, de a tervezés folyamán rájöttem, hogy a heti három alkalmat nehezen tudnám megvalósítani, így inkább kevesebbet vállalok, annyit, amennyit reálisan tudok is teljesíteni. A csavar az egészben, hogy ha sikerül magamat a tervhez tartani, akkor nem fogom a gyors sikert hajszolni, naponta forgolódni a tükör előtt behúzott hassal és percenként a mérlegre pattanni, hanem a rövid távú cél az lesz, hogy elmenjek az edzésre. Így csökken a nyomás rajtam, és nem fogom két hét múlva megunni az egészet, amikor még nem számolhatok reálisan valódi eredménnyel.

Vissza a párkapcsolatokhoz

A tervezés a párkapcsolatokban is szükségszerű. Ha jobban akarod érezni magad a párkapcsolatodban, mint tavaly, akkor legalábbis érdemes ezzel foglalkoznod. Ideális esetben a pároddal, de ha ő nem hajlandó erre, akkor természetesen egyedül is megtervezheted a következő éveteket.
Itt is fontos az időfaktor, vagyis, hogy kb. mikorra tervezitek az adott eseményt. Ide minden olyan hétköznapi dolog is tartozik, mint bútor- vagy eszközvásárlás, családi nyaralás, rokonlátogatás, ünneplés. Aztán következik minden olyasmi, ami személyes vagy közös fejlődéseteket, előmeneteleteket, közös jövőtöket illeti. Tehát egyéni életcélok megvalósítása, karrier, újabb kihívások keresése és megélése, de természetesen ide tartoznak a közös életeteket illető nagy változások is, mint pl. az esküvő. Fontos, hogy tisztán lássatok: melyik cél közös és melyik cél az, ami csak egyikőtök számára fontos. Ez sem baj, csak ennél a pontnál tudni kell, hogy a másik partner-e a cél megvalósításában. Pl. a férfi több munkát vállal, hogy szakmai elismertséget és/vagy több fizetést érjen el. A feleség támogatja ebben úgy, hogy több terhet vállal a család, a ház körül adódó terhekből. Természetesen nemet is mondhat rá, ezt neki magának kell mérlegelnie, hogy kettejük megerősödése érdekében fel tudja-e vállalni ezt a feladatot. És ez most egy hagyományos terv volt, természetesen a nő karrierjét is támogathatja ilyen módon a férfi, ahogy azt dicséretes módon egyre több helyen látni.

Hogy mi ennek a célja?

Mint minden tervnél: hogy ne céltalanul sodródjatok, hanem pontos útirány kijelölésével célirányosan haladjatok. És újra az időfaktor: mennyiségi és minőségi idő. Minőségi időnek nevezem, amikor csak egymással foglalkoztok, mennyiségi időnek pedig minden együtt töltött időt. Egymás közelében lenni, együtt dolgozni egy cél érdekében. (Ehhez ld. még Örök szenvedély c. írásomat.)

A párod nélküli tervezés

Ha a párod türelmetlenül rád legyint, hogy ugyan már, erre semmi szükség, nem vagy te hadvezér, hogy tervezz, eddig is elvoltatok tervek nélkül, akkor rá se ránts, gatyát fölkötni, elő az A/4-est és tervezésre fel! Legyen pontokba szedett, részletes terved magadra és kettőtökre, ha lehet, minél pontosabb időbeli megkötésekkel! Ha gondolod, tedd elé a konyhaasztalra vagy mágnesezd ki a hűtőre, azzal az egy mondatos szóbeli megjegyzéssel, hogy „Én megcsináltam a tervet.” Ne zavarjon, ha nem reagál, ha látszólag kicsit sem érdekli. (Valószínűleg alig várja, hogy eltűnj a színről és legalább fél szemmel rásandíthasson. De ha nem, az sem baj.) Úgy készülj, hogy ezek a TE terveid, NEKED kell végrehajtanod őket. Tehát okosan, ügyesen a tervezéssel!
Én azonban abban bízom, hogy többen lesznek közületek azok, akik a párjukkal együtt tervezik meg a jövő évet, és sikerül újabb jó szokásokat kialakítanotok a párkapcsolatotokban is.
Örülnék, ha ideírnád kommentben a párkapcsolati terveidet, hátha más is profitálhat belőle!

Örök szenvedély

Örök szenvedély?

Örök szenvedély?

Szenvedély egy életen át?

Az örök szenvedély, Drágáim, bullshit. Felejtsétek el, ha jót akartok magatoknak és a világnak. És ugye, nem vagytok a magatok és a világ ellensége?

A szenvedély kialakulása

Amikor megismerkedsz egy új partnerrel, ahhoz, hogy szerelmet élj át, elsősorban vonzalmat kell érezned. Ha megvan a kölcsönös vonzalom, ez – tetszik, nem tetszik – elsősorban külső tényezők alapján jött létre. Egy idő után Te is tudod, milyen az eseted, vagy Te milyen típusú embereknek vagy a zsánere. Vannak persze némileg profánul fogalmazva „A” kategóriás külsejű emberek, akik egyszerűen általánosan vonzónak mondhatók, de szerencsére többségünk nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyet vadásszon le magának. Mondhatni: a saját „piaci értékével” többnyire tisztában van mindenki és eszerint keres párt. (Hehe, nem győzök idézőjelezni meg finomkodni, nehogymá’ valaki azt higgye, hideg, tőzsdei alkusz szemmel figyelem a párkapcsolatokat.) Szóval az első rácsodálkozás az új párodra, a szerelembe esés folyamata kicsit olyan, mint az alkoholizmus vagy drogfüggés kialakulása. (Figyelsz? Szenvedélybetegség!) Először óriási mámort élsz át, aztán egyre több és több kell belőle, hogy a mámor kialakuljon, végül, hogy egyáltalán létezni tudj. Persze, a hasonlat sántít, hiszen az anyag nem kívülről kerül a szervezetünkbe, hanem saját bonyolult idegi-hormonális vegykonyhánkban állítjuk elő, tehát természetes folyamat. És milyen jó is, hogy van és megtapasztalhatjuk a szenvedélyes szerelmet! Egy a bökkenő: a megszokás itt is kialakul és a kezdeti szenvedély két-három éven túl valóban fenntarthatatlan.

A szenvedély iránti vágy

Hogy állandóan érezni akarjuk, hiszen olyan felemelő, olyan mámorító – ez érthető. Vagy mégsem? Azért lássuk be, nem mindig volt ez így. Vagy nézzünk vissza az általunk behatóbban ismert történelmi korokra: keseregtek a párok, hogy oda a szenvedély? Új partner után néztek a férfiak és a nők, ha úgy érezték, kiszerettek a párjukból? Adj magadnak egy puszit, ha a válaszod: nem. Akkor mégis, mit csináltak? Hát pl. korábban meghaltak és nem volt idejük ilyesmin töprengeni. De jó, mondjuk megérték a tisztes öregkort, akkor meg társadalmi szükségszerűségből együtt maradtak – hogy boldogan vagy boldogtalanul, azt meg nem kérdezte a kutya se. Az egyén boldogsága modernkori eszmény, aki pedig volt annyira modern, hogy ezt az eszmény a maga számára korábban is fölfedezte, az szellemi-spirituális síkon kereste a boldogságot, vagy ha ennél egyszerűbb lélek volt, akkor szeretőt tartott. Akkor visszatérve az eredeti kérdéshez: honnan ez az állandó szenvedély utáni vágy? A választ megint az individualista társadalom eszményképe adja meg. Érj el mindent, kapj meg mindent, mert neked jár. Vedd meg még ma! A szenvedélyt is. Arra az agyonkoptatott közhelyre meg már senki figyelmét nem kell felhívni, hogy a szexuális forradalom vívmányaként ma már szabadon alkothatunk és bonthatunk fel párkapcsolatokat, a házasságon kívüli kapcsolatra senki nem húzza össze a szemöldökét. Így hát társadalmilag is szentesített a késztetés: szenvedélyt, újabb és még újabb szenvedélyt átélni.

Szenvedélykultusz

A szenvedély kultuszát persze a tömegkultúra is támogatja. Hollywoodi filmek, a könyvesboltokban komplett gondolákat megtöltő romantikus regények. Hát persze, hogy én is imádom olvasni!!! (Már a színvonalasabbját. Alig néhány üti meg az élvezhetőség mércéjét. Mostanában elvonón vagyok. Tudtok jó szerelmes regényt?) Na ja, íme a hetente újra és újra átélhető szenvedély a főhős/nő bőrébe bújva. Sovány vigasz? Önmagában biztosan.

Megalkuvás

Nos, rossz hírem van a „Nekem minden jár”-hívőknek: nagyon úgy néz ki, hogy valamiről mindenképpen le kell mondani. Miután láttuk, hogy a szenvedély hosszútávon nem működtethető, két párkapcsolati út van előttünk: vagy egyik szerelem kihunytával esünk a másikba, vagy kitartunk kedvesünk mellett és megpróbáljuk az eszeveszett szenvedélyt nélkülözve élni az életünket. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül kevesebb lenne, mint a szenvedély-drog, bár kétségtelen: aki ezt az utat választja, annak olyasmikkel kell beérnie, mint meghittség, intimitás, a partner iránt érzett elkötelezett és mély barátság, plédbe burkolózva forró csokoládé szürcsölgetése a kanapén, tehát a minőségi idő. És amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: idő, sok idő mint mennyiségi fogalom. Igen, az együtt töltött évek, a megélt hétköznapok, a problémákkal való szembenézés és közös megküzdés mind-mind a kapcsolatot építi.

Hogyan készüljünk?

Egy új párkapcsolat kezdetén, amikor átéljük a mennyekbe röpítő szenvedély érzését, mindenképpen tudnunk kell: nem lesz ez így örökké. Tehát arra kell készülnünk, hogy ez az érzés egyszer elenyészik. Az igazi kérdés tehát már az: melyik útra lépünk? Ha véget ér a lobogó szenvedély, továbbállunk vagy megér nekünk ez a partner annyit, hogy továbbra is kitartunk mellette, netán egy életen át.