Ági, te hogy csinálod?

A fenti kérdés barátnőm szájából hangzott el, és arra vonatkozik, hogy vagyok együtt a párommal 18 éve.

A kérdés elgondolkoztatott. Én mindig azt hittem, hogy az a természetes, ahogy én csinálom, és mindig megdöbbenek, hogy ez a hozzáállás egyáltalán nem általános.

Hát először is. Kevés pozitív példa volt előttem, de azt sziklaszilárdan tudtam, hogy családot akarok, szép családot. Számomra fontos volt, hogy szerelemből menjek férjhez. Ehhez ragaszkodtam, nem akartam engedni belőle. Az első valódi szerelem az általánoshoz képest későn jött el az életembe, 24 éves voltam. Előtte is voltak kapcsolataim, de azokat nem éreztem teljesnek. Így amikor egy hosszú és intenzív párkapcsolatot lezártam, már nem akartam megalkudni, nem akartam kevesebbel beérni, így hosszú szünet következett szerelmi életemben. Éreztem, hogy több értelmetlen kompromisszumra nem vagyok képes és némi keserűséggel épp kezdtem lemondani arról, hogy valaha lesz olyan férfi, akivel el tudom képzelni az életemet, amikor megérkezett.

Nem tökéletes. Hála Istennek, mert én sem vagyok az J. Kellett kompromisszumokat kötni. Kell alkalmazkodni. De ez mind olyan, hogy megéri. Túl hosszú volt a nélküle töltött idő ahhoz, hogy megbecsüljem azt, ami van. Vagyis minden nap tudom értékelni a kapcsolatunk pozitívumait, amelyek bírnak akkora értékkel, hogy elfogadom cserébe a negatívumokat. És amikor problémák adódnak, akkor nem bizonytalanodom el, és ha épp rá nem számíthatok, mert nincs jelen, akkor látom a múltat és bízom a jövőben. Eddig még mindig kikeveredtünk a viharzónából. Barátnőmnek sem tudtam mást mondani, mint most Neked: a viharok közepette is megpróbáltam úgy kormányozni a hajónkat, hogy a legkisebb veszteséggel éljük túl. Ugyanis mindig úgy gondoltam – bár nekem erre nem kellett megesküdnöm -, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben vele leszek.

Voltak kétségeim? Voltak. Együtt vagyunk? Igen, együtt. Mi a sikerünk titka?

Megmondom. Az egyetlen különbség, mit csinálunk másképp, mint azok, akik szétmennek: a javításra való készség és képesség.

Ehhez viszont eltökéltség kell, hit abban, hogy együtt boldogok leszünk. Ha ez nincs meg, akkor aztán kedveskedhetsz, színleg, a felszínen lehet béke és csendes a víztükör, a kapcsolat lassacskán kiürül, és nem marad más, csak az üres váz.

Őszinte elismerésként megkaptam, hogy keresztényibb vagyok, mint ő. J (Kő materialista vagyok.) De az igaz, hogy hiszek a tartós párkapcsolatban, hiszek abban, hogy két ember boldoggá teheti egymást, és hogy ezt nem várni kell tátott szájjal, mint a sült galambot, hanem aktívan tenni érte.

Ha úgy tetszik, ez az én hitvallásom, ezt szeretném Veletek megosztani, hogy minél többőtökhöz eljusson az a tudás, aminek révén Ti is elérhetitek a boldogságot.

 

 

Mitől működik a házasság?

Mitől működik a házasság?

Mitől működik a házasság?

A kritikus 19 év

Mindannyian hallottunk már a házasság kritikus hetedik évéről, amikor eldől: együtt maradunk vagy sem. Ez a hét év sem teljesen pontos, de van még egy kiugró csúcspont a válási statisztikák görbéjén: a házasságok 19. éve. Na ez vajon miért veszélyes?

Az első hét kritikus év?

Az a hét év sem hét, inkább kb. öt és fél év. Ez idő alatt ugyanis kiderül, tud-e együttműködni a pár, tud-e problémákat megoldani vagy inkább csak egymás idegeire menni. Ha jelen van a párkapcsolat négy gyilkosa, akkor borítékolható a válás. Ahol jellemző a kritizálás, megvetés, védekezés és elzárkózás, ott kudarcba fullad a kommunikáció, nem képes működni a házasság.

De mi a helyzet ott, ahol tizenévig működik?

Ők csöndesen élnek, nincs veszekedés, nincs kritika, nincs megbélyegzés, se védekezés, elzárkózás sem. Akkor mi van? Semmi. Semmi más sincs, csak az űr. Ők azok a házaspárok, akik képesek estéket, napokat végigülni egymás mellett anélkül, hogy egy szavuk is lenne egymáshoz. Ott már régesrég belesüppedtek a gondok tengerébe és közben egy dolgot felejtettek el: élni.

Amikor megszületik a gyerek…

…akkor a szokásos társadalmi elvárás szerint színezgetett rózsaszínes árnyalatú kép szerint mindenkinek boldogságban kellene úsznia. Nagyon káros ez a fajta hatás, ami biztos, hogy nem valódi családosoktól, inkább a médiából árad, mert az örökös enyhén bódult boldogság helyett már rögtön az elején valami más vár az újdonsült szülőpárra: az öröm mellett aggodalom, használt pelenkahegyek, kétségbeejtő bömbölés és állandó kialvatlanság, amilyenről eddig csak alvásmegvonással büntető középkori kínai mondákból hallottunk. A gyerek érkezésével egy jó hosszú teendőlistát is kapunk, melynek természetesen soha nincs vége. Ezen azonban a legutolsó helyen szerepelnek az olyan dolgok, mint vidámság, szórakozás, szex, játékosság, kaland. Holott legalább olyan fontossággal bírnak, mint a mosogatás vagy a szemétlevitel! Ezeket a rendszereket állandóan táplálni kell ahhoz, hogy jól működjenek. Mert mire a gyerek elérkezik a kamaszkorba, addigra a szüleinek teljesen lemerül az energiatartálya, kész, nincs már miből adni. Az újfajta, a kamaszkorral járó gondokra már kevésnek bizonyulnak az energiatartalékok és megáll a gép: a házasság.

Ügyelj tudatosan az örömforrások táplálására!

Ezért építsetek ki működő „energiatöltő” rendszereket! Ünnepeljétek meg az évfordulókat, legyenek közös programjaitok, ne hanyagoljátok el a hobbijaitokat, a testmozgást, a kultúrát, legyenek rituáléitok!

Tudj meg többet a jól működő, boldog házasságokról itt: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

A suszter cipője…

Járjuk az utunkat...

Járjuk az utunkat…

Tökéletes házasság?

Úgy érzem, kicsit bepillantást kell engednem az én házasságomba is. Ugyebár minden ember élete kész regény, ezért az utolsó tíz fejezetet simán kitölthetném a házasságom történetével is, de ne aggódj, nem teszem J. Tökéletes? Na gyere, mesélek!

Esély a boldogságra

Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam, amit lehet, adj türelmet, hogy elviseljem, amit nem lehet megváltoztatni és tisztánlátást, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól! J Ez kellene, hogy szem előtt lebegjen mindenkinek, aki párkapcsolatra adja a fejét, mert ez minden kapcsolat alapköve. Én például nagyon határozottan tudtam, hogy olyan férfit nem választok, aki dohányzik, vagy aki elvált, netán gyereke is van. Milyen férjem lett tehát? Eltaláltad: dohányos, elvált, egy kislánnyal. Ennyit az elvekről. Mert közben mi történt? Nem várt fordulat az életemben: beleestem, mint ló a gödörbe. És ezen a ponton akkor mérlegelni kell, mi fontos, mi nem az. Nekem ez a szerelem fontosabb volt, mint hogy az elveim miatt ne adjam át magam neki teljes mértékben.

Boldogság a mérlegen

Ha tisztán akarsz látni: mérlegelj! Ha nem tudod, voltaképpen hányadán is állsz a partnereddel, készíts egy listát vonzó és egy másikat ellenszenves vonásaiból! Persze ezt az ember kiválóan tudja magában manipulálni aszerint, merre is szeretné dönteni a mérleg nyelvét. De hát pont ez a lényeg! A párodat nem egy elfogulatlan vizsgálóbizottságnak kell megítélnie, hanem neked! Így aztán simán lehet, hogy a negatív tulajdonságok listája kétszer olyan hosszú lesz, mint a pozitívoké mintegy önigazolásul, lám-lám, mekkora mártír vagy, ha vele maradsz, és mennyire helyesen döntesz, ha mégsem.

Az ördög a súlyozásban rejlik

És itt jön a lényeg: ha nekem ellenszenves tulajdonság, hogy dohányos, vonzó viszont, hogy gyengéd, akkor a latban a pozitív többet fog nyomni, mint a negatív, ha ez nekem kiemelt fontosságú tulajdonság.

Ismerd meg a párodat!

Ehhez azonban az kell, hogy kívülről-belülről ismerd a párodat. Magyarán: ne elvakultságból dönts mellette, hanem tudatosan válaszd ki őt az összes jó és rossz tulajdonságával együtt! Ez a kritériuma annak, hogy a későbbi konfliktusokon, krízishelyzeteken át tudjatok lendülni. Ha tudod, kiért teszed, akkor van csak értelme fölvállalni a hullámvölgyeket, amik a kapcsolat természetes dinamikájából adódnak. Bízva abban, hogy újabb hullámhegy következik.

Még mielőtt kérdeznél: igen, a mi kapcsolatunk is úgy tökéletes, mint a viharvert hajó: időnként megtépázta a tenger, időnként javításra szorult, de újra és újra szeli a habokat, a tapasztalatok által megerősödve, jobban, mint egyik-másik csilivili óceánjáró, mely egyik pillanatról a másikra váratlanul elsüllyed.

Párkapcsolati hibák – a párkapcsolat négy gyilkosa

Az apokalipszis lovasai a párkapcsolatokban

Párkapcsolati kommunikációs hibák: elzárkózás

Párkapcsolati kommunikációs hibák: elzárkózás

Tipikus párkapcsolati hibákat állapított meg a híres amerikai házasságkutató, John Gottman és munkatársai, akik éveken át figyeltek különböző életkorú párokat. Azzal a meglepő állítással végződött a kutatás, hogy egy házasságban zajló viták, veszekedések alapján megjósolható a házasság jövője mindössze négy jellemző megléte szerint.

Párkapcsolati hibák: negatív kommunikációs jellemzők

Egészen pontosan: ha ez a négy negatív kommunikációs jellemző jelen van a pár vitájában, akkor 91%-os pontossággal megjósolható, hogy a házasság sorsa megpecsételődött. De lássuk csak, melyik ez a négy!

1. párkapcsolati hiba: kritika

Amikor a párunkat kritizáljuk, őt minősítjük, nem pedig azt, amit mond vagy csinál. Ha például így fogalmazunk: „Milyen lusta disznó vagy, hogy nem vagy képes kivinni a szemetet, pedig még meg is ígérted!” A számonkérés jogos, a módja nem. Ehelyett így nem rombol, hanem épít a közlés: „Kérlek, vidd ki a szemetet, ahogy megígérted!”

2. párkapcsolati hiba: védekezés

Az egyik legáltalánosabb reakció. Ha valaki meghallja: „Segíts a gyerekek körül, nekem nagyon nehéz egyedül!” és így reagál: „Ez a te bajod.” Vagy: „Te tehetsz róla, te kényeztetted el őket.” Vagy: „Nem én vagyok az oka.” Továbbmegyek: ha a párja elköveti az első számú hibát (a személye elleni kritika), nem csoda, ha azt támadásnak veszi. A haladó reakció azonban nem a védekezés, hanem meglátni a kritika mögötti sérelmet és visszakérdezni: „Tényleg így látod? Beszélj még róla, hadd értsem meg jobban!”

3. párkapcsolati hiba: megvetés

Ez a kritika minősített esete. Mikor az egyik fél magát magasabb erkölcsi/ észbeli szintről látja, mint a társát. Akkor aztán gúnyos, szarkasztikus megjegyzéseket tesz, lekicsinyli, becsmérli a másikat, megvetően beszél hozzá. Ilyenkor jönnek a kedvesnek épp nem nevezhető címkék („Hogy lehetsz ilyen hülye!”, „Liba”, „Ökör” és egyéb állatfajták), a megvető sóhajok, szemforgatás. Ez semmi jóra nem vezet.

4. párkapcsolati hiba: elzárkózás

Falat épít maga körül, nem szólal meg, várja, hogy elmúljon a vihar. Ezzel semmit nem old meg, mert nem reagál a társa közléseire, és azt sem lehet tudni, hogy ő mit gondol, mit érez. Azaz egy valamire mégiscsak jó ez a visszavonulás: nem csípőből lő vissza, hanem megvárja, amíg lehiggad. A megfigyelések szerint ez addig működőképes stratégia, amíg 20 perc múlva visszatér a szituációba, és folytatja a kommunikációt. Ha ez azonban nem történik meg, súlyos károkat okoz a párkapcsolatának.

Tudj meg többet a párkapcsolati kommunikációról: Online Párharmónia Tanfolyam

A szerelem vak

Lelki társ - valójában útitárs

Lelki társ – valójában útitárs

Az első fellángolás veszélyei

Na, feltaláltam a spanyolviaszt, érzem én! Hogy mégis miért tartom fontosnak a témát? Mert szoros összefüggésben áll a hosszútávú, boldog párkapcsolat kialakításával és fenntartásával.

Szerelem első látásra. Amikor beleesünk valakibe, mint ló a gödörbe, tulajdonképpen alaposan becsapjuk magunkat. Hiszen anélkül, hogy alaposan, mélyen ismernénk az imádottat, néhány felszíni tulajdonsága alapján máris elementáris erővel kötődünk hozzá. Ilyenkor a szervezetünket boldogsághormonok öntik el, vagyis gőzerővel dolgozik a házi droglabor. Elbódult fejjel pedig csakis Róla ábrándozunk és minden percünket Vele akarjuk tölteni.

Aztán telik-múlik az idő, a hormonális vihar alábbhagy, és kiderülnek lassacskán választottunk kedvezőtlen tulajdonságai. Lehet, hogy ilyenkorra már nem is értjük, mi vonzott bennünket annyira benne, hiszen annyira más, mint amilyennek megismertük. Fel kell hát ismernünk: a rajongás nem egyenlő a szeretettel. Hiszen ilyenkor, ha párkapcsolati konfliktus adódik, már legszívesebben futni kezdenénk, mint Forrest Gump, de legkevésbé a probléma megoldásával bíbelődnénk. Nem csoda hát, hogy az ilyen őrült szerelmeknek gyakran szakítás a vége.

Azonban a spanyolviasz feltalálásában nem csak én jeleskedem: amit példák milliói bizonyítanak, most az idegtudomány legújabb kutatásai is alátámasztják: lángolhatunk úgy egy húsz éves kapcsolatban is, mint egy vadonatúj szerelem kialakulásakor. A kulcs pedig nem más: számítsunk rá, hogy tökéletesen tökéletlen lesz! Vagyis ha ésszel védjük magunkat a pofára eséstől, akkor megőrizhetjük az érdeklődést, a szenvedélyt és a szerelmet.

Ennek fényében világos, mi lehet a tökéletes, hosszútávú, boldog párkapcsolat titka: ha találsz valakit, akivel szeretitek egymást, folyamatosan dolgoznotok kell a kapcsolatotok ápolásán! Fogadd el, hogy az „Igaziért” még a mesékben is megdolgozik a párja, számtalan próbatételen és veszélyen át bukdácsolva keresi a boldogságot. Ha elbukik is, feláll, megrázza magát, segítséget kér és továbbmegy. De a célt nem téveszti szem elől: megszerezni egy értékes tárgyat (tulajdonságot), kitörni a korlátozó közegből vagy éppen megtalálni a vágyott társat.

De lássuk csak, hogyan is fokozhatod a szerelmet a kapcsolatodban!

Először is: érzelmeid tudatosításával. Vitathatatlan, hogy a legtöbben akkor érzik magukat a legboldogabbnak, amikor szerelmesek. Hiába kapunk szeretetet mástól, ha mi azt nem tudjuk értékelni, mivel mi magunk nem érezzük át az illető szenvedélyét, mély érzéseit. Ennélfogva tudatosan kell arra figyelnünk, hogy a szeretetünket, gondoskodásunkat folyamatosan kimutassuk és tápláljuk a szeretett személy iránt. Tudományosan bizonyított tény, hogy a közös élmények és a tapasztalatok megosztása fokozza az egyén érzésinek intenzitását. Magyarán: cselekedj szerelmesen és érezni fogod a szerelmet!

Belátom én, hogy óriási csalódás ezt annak elfogadni, aki hitt a mindent elsöprő, nagy Szerelemben, aztán a fellegekből kellett lezuhannia. De sérülések nélkül nincs fejlődés, ezt is úgy a legokosabb felfogni, hogy újabb hegyet másztatok meg közös utatok során. Mert a kapcsolatban két szuverén személyiség, két önálló lény vesz részt, és az igazán értékes kapcsolat mindkét fél számára építő, felemelő, biztonságot ad és boldogságot hoz, amelynek alapeleme, hogy a képességeit a legjobban kifejlesztheti és a személyiségét a lehető legszebben kiteljesítheti.