Mire vágyik a férfi?
Remélem, nem okozok csalódást, hogy nem a Káma Szútra „Hatvannégy” című fejezetének kivonatolása következik. Még csak nem is az, hogyan tudjuk a kellő hőmérsékletűre hűtött sört a szeretett férfi fülétől optimális távolságban, hogy már a szisszenésre hálarohamok és emésztőenzimek öntsék el, kinyitni. Amiről most szó lesz, az valóban a férfiak hallószervével áll kapcsolatban, de inkább a beszédértést, a beszédpartner szándékának megértését célozza.
A férfi és női kommunikáció különbözőségei
Kati és Zsolt esete, azt hiszem, tipikus.
Kati így próbálkozott: „Jaj, annyi dolgom van és félek, nem tudok elmenni a mai alakformálóra. Julcsinak megígértem, hogy átnézem a dolgozatát, közben mindjárt lejár a mosás, ki kéne teregetni. A főnököm meg holnapra kérte a portfóliót, azt is ki kéne nyomtatni, jaj, még a grafikonokat be sem illesztettem, és a Marcsi ma akarta elhozni azt az isteni muffint, mert tudja, hogy imádom és sosincs időm megsütni, tudtad, hogy a nővérének agydaganata van? Jaj Istenem, úgy sajnálom szegényt! Úgy néz ki, műtik, most aztán szerencsétlen rohangálhat hozzá a kórházba a muffinjaival – köztünk szólva mindig kicsit szalonnásra sikeredik. És akkor még nem is szóltam a Palkó szandáljáról, már egészen lerúgta az orrát, nem is tudom, érdemes vajon megcsináltatni? Inkább veszek neki egyet a kínaiban, úgyis kinövi egy hónap alatt. Na, akkor már csak be kell ugranom a boltba kamillás vécépapírért meg gyógyteáért, és akkor talán belefér az alakformáló. Mondanám, hogy menj te, de úgyse tudod, melyik az, a múltkor is valami tök mást hoztál, nem kamillásat, hanem aloe verásat, mármint nem gyógyteát, úgyhogy legjobb, ha a saját szememmel látom. Úgyis ki kell gondolnom még, mi lesz vacsira. Na, akkor meglesz?”
Mondanom se kell, szegény Zsolti rég leakadt a szalonnás muffinnál, mert sajtosról már hallott, de ez a kaszálóknak való valami nagyon extra lehet. Megpróbálta fölvenni a fonalat a tönkretett szandálnál, de sehogy nem fért a fejébe, hogy rúgta le vele Palkó a saját orrát. (Talán valaki másét?….) Így aztán nem csoda, ha egész méhkast érzett zsongani a fejében, mikor elhangzott Kati kérdése, hogy na, akkor meglesz-e. Lázas gondolkodásba kezdett, szinte hallhatóan kattogott a vincseszter, és diadalmasan visszakérdezett: „Mármint, hogy illesszem be a grafikonokat?” Kati kis híján gutaütést kapott, hogy mért ilyen értetlenek a férfiak, mikor világosan megmondta, hogy ki kéne teregetni. A grafikonokat hogy a fenébe bízhatná rá? Hiszen azt se tudja, miről van szó! Még ha meg is mutatná! Biztos, hogy valami lehetetlen színkombinációt találna ki, ami köszönő viszonyban sincs Kati ízlésével, színvilágával, az aktuális évszakkal és pillanatnyi hangulatával.
Zsolti nem rohan el dúlva-fúlva, hangos csattanással bevágva maga mögött a bejárati ajtót, ha Kati így közli kérését: „Szívem, rengeteg dolgom van. Kérlek, teregess ki, ha lejárt a mosógép!” Ez Zsolt számára egyértelmű üzenet, nincs hosszas dekódolásra ítélve, nem vész el a lényeg. Pedig szegény Kati nem csinált mást, csak „problémamegoldott”, vagyis hangosan gondolkodva rendszerezte a tennivalóit. Zsolti pedig az információáradatból nem tudta kihámozni, mi is vonatkozik rá.
Mióta Kati megtanult Zsolti számára is érthetően komunikálni, azóta lényegesen lecsökkentek a félreértések és az abból adódó elmérgesedő konfliktusok.
Legközelebb megnézzük, mi az, amit minden nő imád.