„Vajon van még mit megérteni vagy ennyi volt az egymásnak átadandó tanulság?”

A mai cikket G. levele inspirálta, az egyszerűség kedvéért idemásolom:

ideális társ

Az ideális társ

„5 éve annak,hogy elváltam, ami életem legnehezebb helyzetét hozta(pedig sikerűlt már jó sokat bevonzanom az addigi 35 évem alatt),sok időt s energiát áldoztam arra,hogy megértésre jussak az elfogadás-elengedés kérdéskörben,és e közben jónéhány egyéb miért is „érkezett”. Aztán úgy döntöttem nem érem be kevesebbel;olyan párt szeretnék aki mindhárom lényrészemben partner(test-szellem-lélek), hiszek a gondolat teremtő erejében,s néhány egyéb vágyteremtő mágia igénybevétele után nagyából egy éve rátaláltam arra Aki a kért paramétereknek megfelel,tükörkép,s ez azt a problémát vetette fel,hogy elkezdtük felismerni saját negatívumainkat,amit az addigi belső,elfogúlt látásmódunkból eredően nem láttunk addig.Sokat csiszolódtunk,és rengeteg felismerésre jutottunk persze más-más időben,s mire Ő is eljutott addig,hogy velem vágyik megöregedni,én elfogytam,s már én nem érzem annyira,hogy lehetséges az,hogy harmóniát teremtsünk,A kérdés az vajon van még mit megérteni vagy ennyi volt az egymásnak átadandó tanúlság,s máshol próbálkozzak?”

Úgy látom, azon ritka férfiak közé tartozol, akik foglalkoznak a lelkiéletükkel, és folyamatosan egyre tökéletesebb önismeretre törekszenek. Az elmúlt időszak intenzív eseményei sokat érleltek rajtad, de az utadat még keresgéled. Szinte minden egyes szavad idézhetném, hogy eléd tartsam, mennyi minden történt veled, amiből tanulhattál és levonhattad a konzekvenciákat. A válásod, amiről állítod, hogy életed legnehezebb időszaka volt, az elfogadás-elengedés kényes egyensúlyának megtalálása, a minél megfelelőbb partner keresése – és megtalálása, az ennek kapcsán felmerülő újabb kérdések, mélyebb önismereti rétegek.

A tökéletes testi-szellemi-lelki partner megtalálásának vágya nem kis életfeladat. Annál is inkább, mert ez nem egy krémes sütemény, amit keresgélünk, keresgélünk, végre megtaláljuk és hamm, bekapjuk. Ha már cukrászdás hasonlat, inkább úgy kell ezt elképzelnünk, hogy a csillogó üveg mögött sorakoznak a csábító sütik (meg néhány lejárt szavatosságú, meg néhány olyan, amire rá se néznénk), és ezek közül nekünk ki kell választanunk azt, aki a legjobban megközelíti az elképzelésünket. Igenám, de itt a süti visszakóstol. Ha nem ízlünk neki, simán kiköp. Aztán itt vannak azok a verziók, amikor az orrunk elől elhalásszák a leggusztábbat, meg amikor csupa spenótos-borsos a választék…

És a legfontosabb, hogy végre elszakadjak a sütiktől: egy kapcsolat nem állandó, mindig dinamikus. Mindig történik velünk valami, magunkkal, kettőnkkel, aztán külső események befolyásolják a napjainkat, a hangulatunkat, a döntéseinket. A kapcsolat magyarán nem VAN, nem adott, mint a süti, hanem mi magunk alakítjuk. És jobb, ha egy valamivel megbarátkozunk: problémák mindig lesznek. Olyan nincs, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, mert mondjuk megszületett a kiskirályfi és nem lehetett már olyan lazán kilovagolni akármikor, vagy hirtelen lenullázódott az államkassza, vagy mittomén, a király egyre pohosabb lett, félrecsúszott a fején a korona, föl se kelt a trónról, hogy sétálni menjen a birodalomban, egyre csak a tévét bámulta, a királyné meg ki se látszott a házimunkából, elsárkányosodott, jó hogy.

A kapcsolatnak mindig van egy értéke. Ha egyértelmű, hogy csakis vele akarsz lenni, föl sem merül az ellenkezője, akkor egy – teszem azt – százas skálán a kapcsolat értéke 90 fölött van. Ha hezitálsz, hogy vele vagy nélküle, akkor 50 és 90 között. (Az 50 alattiról meg ne is beszéljünk.) Hogy a te szemedben mennyit ér az a kapcsolat, azt pedig senki más nem tudhatja, csak te. Ez pedig attól függ, mennyire tépáztak meg az életed eddigi viharai, és mennyire becsülöd meg azt, ami van. Mert ugyebár a jót nagyon könnyű megszokni. Lassacskán észrevétlen lesz, természetessé válik. Éppen ezért arra biztatok mindenkit, ilyen helyzetben sűrűn jusson eszébe, hogy „milyen volt, milyen lett”. Vagyis ne hagyd elhalványulni a rossz emlékeket, és becsüld meg a jót! Az ősi bölcsesség szerint az istenek az okos embert vezetik, a hülyét ráncigálják. Vagyis életed minden eseményéből tanulhatsz, mert lehetőséged van rá! Akkor tedd meg. Döntsd el, mit ér neked a belefektetett energia, az egymás csiszolása, mit ér neked az a kapcsolat.

A távkapcsolat nehézségei

A távkapcsolat kialakulása

A harmincas években Philadelphiában egy vizsgálat szerint a házasulandók egyharmada egymástól öt háznyi távolságra lakott. Tehát a szerelmi kapcsolatok kialakulásának egyik faktora a közelség. Nem kell Philadelphiáig futni, Magyarországon is ugyanez volt jellemző (meg bárhol máshol a világban): legfeljebb a szomszéd faluig mentek el a fiatalok ismerkedni. Ehhez az is kellett persze, hogy nem válogattak sokat, és a társadalmi elvárásoknak megfelelően a húszas éveik elején megházasodtak az emberek, de még fontosabb, hogy barátság, szerelem, kötődés akkor tud kialakulni, ha sok időt tölt együtt két ember.

távkapcsolat

Beszéljetek sokat!

Ehhez képest mára elképesztő mértékben kitágult a világ: van, aki földrészek között ugrándozik félévente, így már igazán nem távolság 40-50-80 km. Mégis, akik távkapcsolatban élnek, szokatlan nehézségekkel kell megküzdeniük.

A távkapcsolat hátrányai

Nyilvánvaló, hogy nem tudsz olyan szoros kapcsolatot kialakítani, mint azzal, akivel együtt élsz. Nem töltöd vele a mindennapokat, nem bújsz hozzá esténként… Azzal, hogy nem vagy a közelében, az alapvető intimitás, érintés iránti szükségleted nincs kielégítve. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapi élet megannyi velejárójának – házimunka, szórakozás, barátok – területén egyedül vagytok. Tehát ez a kapcsolat komoly hendikeppel indul egy maratoni versenyen.

A távkapcsolat hátrányait előnyökké fordítani?

Ám megpróbálhatjuk kihozni belőle a maximumot, úgyszólván a negatívumokból pozitívumokat kovácsolni.

  1. Nincs szoros együttlét – így viszont tovább tart a kezdeti időszak izgalma. Mert nincs mese, pár év múlva a legnagyobb szerelem lángja is alacsonyabb hőfokra esik vissza, távkapcsolatban ez az időszak elhúzódhat.
  2. Kimarad a közös élet – csökken a súrlódási felület. Nem kell összeveszni lakberendezésen, bevásárláson, gyereknevelésen…
  3. Nem közös a kassza, a háztartás – olyan lesz, mint egy örökké tartó udvarlás. Gáláns vacsorameghívásokra, virágcsokrokra, ajándékokra talán nagyobb az esély…

Távkapcsolat – akkor most minden hepi?

Nem csukhatjuk be a szemünket, nem, nem lesz minden hepi. A legkomolyabb veszély, vagyis, hogy nem vagytok egymás közelében, kikészítheti a kapcsolatot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a távkapcsolat sérülékeny kapcsolati forma, pontosan a távolság miatt. Jön valaki más, aki közelebb van, ezért szorosabbra fűzhetők vele a szálak, ez szokott lenni a vége.

Tanácsok, tippek távkapcsolatban élőknek

  1. Ha már távol vagytok egymástól, legalább törekedjetek arra, hogy minél többet beszéljetek egymással! Manapság egymást érik az ingyenes beszélgetős-üzengetős mobilos-számítógépes appok, a pénz nem kifogás!
  2. Amikor együtt vagytok, legyen ünnep! Valahogy kompenzálni kell, hogy olyan sok időt töltötök egymástól távol.
  3. Oké, ez meg már túlmutat a formán: ha komolyan gondoljátok a kapcsolatot, egy idő után törekedjetek arra, hogy térben közelebb kerüljetek egymáshoz! Tudom, ezt nem mindig könnyű megoldani, de sokszor csak döntés kérdése.

Szóval vigyázzatok egymásra, mert – hogy egy merész hasonlattal éljek – bár régen is sokat vártak az asszonyok, hogy hazatérjen a férfi a háborúból, talán kellemesebb elfoglaltságot is találtak volna maguknak.

Már megint a pasik meg az online társkereső oldalak

Csak szex kell?

Egy női olvasóm kesereg online társkeresős tapasztalatairól. Tulajdonképpen nem is vár választ, de azért úgy gondolom, érdemes a választ keresgélnünk költői kérdéseire. Ezek pedig:

pasik szex

A pasiknak csak szex kell?

  1. Miért vannak fönn a pasik az online társkereső oldalakon több néven is?
  2. Miért regisztrálnak több társkereső oldalra?
  3. „Tényleg senki nem keres társat, csak szexet? Mert egy ideig elszexelgethet az ember, de az életet mégiscsak párban érdemes élni…”

Nos, akkor haladjunk szép sorjában.

Miért vannak fönn a pasik az online társkereső oldalakon több néven is?

Csak tippelni tudok. Nem ismerem az online társkereső rendszereket, ha valamelyik tippem szerinted nem logikus, akkor írd meg, légyszi!

  • Elfelejtette, hogy már évekkel ezelőtt regisztrált?
  • Egy darabig nem tudott belépni a régi felhasználónevével és létrehozott egy újat? Aztán mégiscsak meglett a régi és mindkettőt (hármat? …) használja?
  • Elérte az ismerőseinek a maximális számát, ezért hozott létre új felhasználót?
  • A régi, balul elsült randikat szégyelli vagy kellemetlen neki, nem akarja, hogy a régi partnernők lássák a felhasználónevét?
  • Belterjes a rendszer, kicsi a „csajpiac”. Nem akarja, hogy egy barátnő barátnőjével azért ne jöjjön össze, mert már informálták egymást róla a nők?

Fiúk? Mit gondoltok, teljes a lista?

Miért regisztrálnak több társkereső oldalra?

Szerintem ez egyszerű. Bíznak benne, hogy így nagyobb eséllyel találnak párt (vagy ha tetszik, szexet), ill. több lehetséges partner közül válogathatnak. Pláne, ha valaki a szexre hajt, akkor egyszerűen több nővel kerülhet kapcsolatba.

Tényleg senki nem keres társat, csak szexet?

Van egy jó hírem, meg egy rossz. Kezdem a rosszal. A férfiak egy része nem igényli a párkapcsolatot. Vagy mert nincs szüksége érzelmi közelségre, köszöni szépen, ő elvan a munkájával, a hobbijával meg a haverjaival, vagy mert csalódott az eddigi párkapcsolataiban. Ha most nagyon kiábrándult, akkor érezheti úgy, hogy ez neki úgysem jön össze, valószínűleg nem is óhajt egy társ megismerésébe, elfogadásába energiát fektetni. Nem beszélve az önismeretről, türelemről, alkalmazkodásról. A jó hír viszont, hogy így azért túl egysíkú lenne a kép. Nem igaz, hogy minden pasi csak „azt” akarja. Szép számmal vannak, akik valódi párkapcsolatra vágynak, számukra érték az állandóság, a fiatalok családot alapítanának, az idősebbek megállapodnának végre annyi csalódás után.

Hol van akkor a bibi? Miért olyan nehéz manapság párt találni?

Visszatérve az alapkérdésre: lányok, nem, nem csak szex kell a pasiknak, soknak szüksége van egy állandó társra, hiszen tényleg párosan szép az élet. Jótanácsként azért egy dolgot fogadjatok el tőlem: habár manapság nem divat a hosszú udvarlás, igyekezzetek egymást egy kicsit megismerni, mielőtt szexre kerül a sor. Ha már kialakult egy viszonylag bizalmas kapcsolat, akkor azért nem röppen tovább olyan könnyen az a fiú, és fordítva: ha türelmetlen, hogy nem fekszel le vele, akkor mit vársz későbbre? Nem éri meg az idődet rá fecsérelni.

Szóval jó társkeresést, kívánom, hogy megtaláljátok azt, akivel meghitt, boldog kapcsolatot tudtok kialakítani. Hajrá lányok, fiúk! 🙂

 

 

 

 

 

Párválasztásunk szempontjai – tudatos és/vagy tudattalan?

Párválasztás - tudatos és/vagy tudattalan?

Párválasztás – tudatos és/vagy tudattalan?

A párválasztás örök csapdái

A párválasztásunknak az evolúciós pszichológia szerint egyetlen valós célja van: hogy minél több egészséges utóddal gyarapítsuk fajunkat, mi történetesen az emberiséget. Hogy ez épp most ebben a történeti korban az emberiség összlétszámát tekintve túl jól sikerül, az mellékes, az eredeti genetikai parancs mindenféle kulturális hatás ellenére, úgy látszik, mégiscsak működik.

A párválasztás sikeressége

Hogy párválasztásunk végül is sikeres legyen, ahhoz most sajnos eleinte ki kell hagynom a szövegből a gyertyafényes vacsorák, a párkapcsolati kommunikáció és az önismeret témakörét, pedig higgyétek el, nem szívesen teszem. A rideg tény azonban az, hogy eleinte sokkal többet nyom a latban a csípő-derék-mell arány, a testmagasság és a hosszú szempillák.

A párválasztás ösztönös oldala

És akkor már itt is vagyunk az első lépcsőfoknál: a párválasztás ösztönös oldala. Rögtön sietek leszögezni, hogy nem csupán ösztönös tényezők hatnak, de bizony, hiába szeretjük magunkat racionális lényeknek tartani, először a bennünk élő ösztönlény reagál valahogy a lehetséges partnerre. Ehhez a blogbejegyzés terjedelme vajmi csekély, hogy minden lehetséges külső tényezőt részletesen leírjak, legyen annyi elegendő, hogy egy ellenkező nemű lény külsején a párkereső vadász számára minden, de minden az illető egészségi állapotára és a majdani utód ellátásának képességére utal. A haj, az arc szimmetrikussága (ez is jelzi ugyanis az illető egészségét, ill. hogy magzati korban mennyi károsodást szenvedett el), a testmagasság, az arc egésze és minden egyes része külön-külön, férfiaknál az izomzat, nőknél a csípő-derék-mell arány. Számít ezen kívül, hogy mennyire hasonlít az illető az ellenkező nemű szülőnkre. Ez ott jön a képbe, hogy genetikailag az a legalkalmasabb az utódnemzésre, aki hozzánk hasonló, de kicsit mégis eltérő génállománnyal rendelkezik. Tehát se a túl különböző, se a túl egyező nem jó. Utóbbi esetben jelentősen megnő a sérült utódok születésének esélye, ezért tiltja minden kultúra a közeli rokonok házasságát.

A párválasztás tudatos oldala

A párválasztásnak persze van tudatos oldala is, jól is néznénk ki, ha gondolkodás nélkül mennénk bele mindenféle kapcsolatba. (Igen, láttunk már ilyet. Igen, gond volt. Igen, csak további gondok lettek belőle.) Itt először a mintáink jönnek be a képbe, elsősorban saját származási családunk mintája. Erre mindenki ad egy választ: vagy ezt tekinti egyedül természetesnek és magától értetődő módon átveszi és továbbviszi, vagy kijelenti, hogy na, ő aztán nem! Ő biztos, hogy homlokegyenest másképp fogj csinálni, mint a szülei! Ez egy szép elhatározás, még csak azt sem mondom, hogy értelmetlen ezt a döntést meghozni. Bizonyos fokig ugyanis működhet, de le kell rombolnom az illúziókat: alapos önismeret és „önmunka” nélkül automatikusan bekapcsolnak a jó öreg minták, és hiába is minden szép elhatározás, egy szép napon felfedezhetjük, hogy igen, pontosan úgy csinálom, mint anyám/apám.

A párválasztás félig-meddig tudatos oldala

Megvolt az első benyomás, megvolt a fejünkben lévő elhatározás. Akkor most jön a halpiac. Igen, tetszik, nem tetszik, mindenki felméri magát, hogy ő vajon mennyit ér a párválasztási piacon, viszonyítja magát a többiekhez, még ha az így kapott kép nem minden esetben reális is. Ideális esetben kapunk annyi visszajelzést, hogy az eredetileg tévesen besaccolt értékünket módosítani tudjuk felfelé vagy lefelé. De persze időről időre találkozunk olyanokkal, akik túlságosan alul- vagy fölülértékelik magukat. Saját személyes tapasztalatom szerint a lányok hajlamosabbak magukat alulértékelni, ezért alulválasztani, magukhoz képest „kevesebbet érő” partner mellett kikötni, de hát ez hogyan lenne lehetséges, ha a fiúk meg néha nem értékelnék magukat fölül? Ha aszimmetrikus párokat látunk, annak ez az egyik lehetséges magyarázata.

A párválasztás kulturális oldala

Na, végre elérkeztünk a gyertyafényes vacsorához 🙂 Az udvarlás időszakában a pár mindkét tagja a szebbik oldalát mutatja, és azt az aktuális kulturális elvárások is befolyásolják. Hogy egy nő éppen házias kell legyen, vagy kislányosan viháncolnia, véletlenül sem gondolkodó ember benyomását keltenie, netán épp ellenkezőleg, ez nagyban függ az adott társadalom elvárásaitól. Persze a legjobban megint az az jár, aki lehetőség szerint önmagát adja, nem játssza meg magát (hozzáteszem: túlzottan), mert utólag a partner nagyot csalódhat, amikor azzal szembesül, hogy a párja teljesen más, mint amilyennek mutatta magát.

Néhány önkényes példát kiragadva: ide tartozik a kezdetek kezdete óta a férfiak eltartóképessége, hiszen a nőnek, ha gyereke születik, jelentősen lecsökken a munkavégző képessége, mivel a kicsit kell ellátnia. A csecsemő ugyanis a többi emlős állathoz képest roppant fejletlenül jön a világra, így születése után fokozott gondoskodást igényel, hogy elérje azt a kort, mikor már akár csak rövid időre is magára lehet hagyni. Ezt csak a felháborodott fiúk kedvéért emeltem ki, akik sokat rugóznak azon, hogy a mai nőket csak a pénz érdekli. (Nem csak a pénz. És nem csak a maiakat ;))

És ide tartozik a nők alkalmazkodó-képessége, amit azért emelek ki, mert a legtöbb férfi szereti az otthoni nyugalmat. Viszont most sikerült női olvasóimat a lehető legingoványosabb mocsárba kormányoznom, ugyanis hogy mi a kellő mértékű alkalmazkodás, arra írhatnék egy új bejegyzést. Majd lehet, hogy egyszer megteszem.

A párválasztás szépsége

A párválasztásnak mégiscsak az lenne a célja, hogy boldogok legyünk. A flörtölés, az udvarlás, az ismerkedés, a pozitív visszajelzések feldobnak, de végül mindenki egy biztonságos, boldog párkapcsolatban akar kikötni. Sokan úgy gondolják, legjobb, ha minél több emberrel ismerkednek meg, hiszen manapság még csak társkereső irodához sem kell fordulni, elég fölmenni a Facebook-ra és ész nélkül bejelölgetni mindenkit, aki csak érdekel. A túl nagy kínálat illúziója azonban csalóka: azt a benyomást kelti, hogy aki van, az ugyan elég jó, de nem a legjobb, biztos van nála jobb is. Aki pedig egyre csak a jobbat meg a még jobbat hajtja, az könnyen beleragadhat az örökké kereső és soha meg nem érkező szerepébe.

Tanácsom tehát: hagyd reagálni az ösztöneidet, mérlegelj ésszel, és ha nem az örökös vadászat a cél, akkor köteleződj el amellett, akit eléggé kiismertél ahhoz, hogy el tudd képzelni, hogy a társad lesz egy életen át!

Ha érdekelnek a párkapcsolati kérdések, iratkozz fel a hírlevélre itt oldalt! A kalap elég nagy, szerteágazó témákról olvashatsz, amelyek mind kapcsolatban állnak valahogyan a párkapcsolatokkal.

Hogyan szerezzem vissza a párom?

Hogyan szerezzem vissza a párom?

Hogyan szerezzem vissza a párom?

A legnagyobb párkapcsolati hiba, amit férfiak elkövetnek

Hogyan béküljek ki a barátnőmmel? Miért szakított velem a barátnőm? Hogyan szerezzem vissza? – kérdezik a férfiak, miközben állnak tanácstalanul (vagy éppen mérgesen, végső stádiumban szomorúan), és nem értik, mi történt.

Miért szakított veled a barátnőd?

Hogyan békülj ki vele? Hogyan szerezd vissza? Álljunk csak meg! Hogyan is kezdődött? Döbbenetes, de legtöbbször úgy, hogy a Mari – képletesen szólva – visszarúgott, mint a régi mórickás viccben. Mari nem jelentkezik, Mari nem hív, Mari egy szép napon megelégelte és visszavitte a párja cuccait, miközben ő próbálta rendezni a fejedben a gondolatokat. Csakhogy a történet ott kezdődik, hogy a férfi valamin úgy megsértődött vagy feldühödött, hogy se szó, se beszéd elrohant. Ez a lépés az ő részéről arra szolgál, hogy lehiggadjon, tiszta fejjel tudjon gondolkodni, mert a szituációt ott, abban a pillanatban nem tudja kezelni. Ez a viselkedés a hevesebb vérmérsékletű férfiaknál arra szolgál, hogy visszataláljanak a normál kerékvágásba, ők nehezen kontrollálják az érzelmeiket, nem tanulták meg kezelni a konfliktushelyzeteket. Elrohannak. Ha lehiggadnak, más szemmel tudják nézni a dolgokat, úgyhogy amíg zaklatottak, nem is érdemes velük vitatkozni, megbeszélést kezdeményezni, csak fölösleges szócséplés lenne. Ha viszont megnyugodott a kedélyük, gyakran elkövetik azt az óriási párkapcsolati hibát, hogy nem veszik fel a kapcsolatot a párjukkal. Hogy miért hiba ez? Mert egy nőnek kell a biztonság. A biztonságérzetünk alapvető alkotóeleme, hogy tudjuk, hányadán is állunk a párunkkal. Ha nem jelentkezik a férfi, azt egy nő egyértelműen szakításnak tekinti.

A legnagyobb párkapcsolati hiba végtelenítve

Kivéve persze, ha ez a játszma már jó néhányszor lejátszódott közöttük. Ilyenkor mindketten félig-meddig azért tudják, hogy van esély a visszarendeződésre. Persze mondani mindig azt szokták, hogy most már aztán igazán vége, de ahogy eloszlik fejük körül a vörös köd és tisztábban látnak, hajlamosak az újrakezdésre.

Hogyan szállj ki a negatív spirálból?

A legnagyobb párkapcsolati hiba tehát még csak nem is az, hogy elrohantál, hanem hogy azután nem kerested! Szakított veled? Vissza akarod szerezni a barátnődet? Vicces, mert ő is pont úgy látja, hogy te szakítottál vele. Valószínűleg folytatható. Dehogy ne ismétlődjön életetek végéig ez a huzavona, néhány dolgot fel kell ismerni és változtatni kell rajta. Hogy ne az legyen a kérdés, hogyan szerezd vissza.

  1. Ha elrohantál, mielőbb térj vissza hozzá!

John Gottman amerikai házasságkutató megállapította, hogy ilyenkor a még megengedhető idő húsz perc! Nem két óra, nem egy hét, húsz perc! Ez az idő elegendő kell legyen arra, hogy a zaklatott idegállapot lecsillapodjon és érdemben meg lehessen beszélni a dolgokat. Ha hosszabb idő telik el, az már romboló hatású a kapcsolatra nézve.

  1. Tanuld meg kezelni az indulataidat!

Tömören és sarkítva: indulatos ember nem beszámítható. Tanuld meg lehűteni magad, eltávolítani az érzelmeidet a racionális gondolkodásodtól. Tanulj meg visszatérni önmagadba J

  1. Tanuld meg azt a módot, ahogy a leghatékonyabban megérteted magad!

A párkapcsolati kommunikáció tanulható, és ha jók az alapok, nagyon sok pár boldogsága ezen múlik. Nem mondom, hogy minden rögtön evidens és erőfeszítés nélkül megvalósítható, de ezt tényleg azoknak ajánlom, akik szeretik a párjukat, vele akarnak élni és vele remélik a boldogságot. Itt tudok neked többet segíteni: Online Párkapcsolati Tanfolyam