A tüntető hallgatás

A tüntető hallgatás mindig rossz taktika

A tüntető hallgatás mindig rossz taktika

Passzív agresszív viselkedés – ez is az

A tüntető hallgatás soha nem vezet célhoz. Feltéve, hogy a célod a kiegyensúlyozott, normális, boldog párkapcsolat. Kérdés persze, kinek mi a normális. Véleményem szerint akkor normális egy párkapcsolat, ha egymás kölcsönös megbecsülésén, szeretetén, egyenlő jogokon és kötelességeken alapul. Márpedig a tüntető hallgatás egy manipulatív taktika, és mint ilyen, alapvetően kizárja az egyenességet. Így persze a társ megbecsüléséről, tiszteletéről sem beszélhetünk. 

Ha a cél a párkapcsolati problémák megoldása, akkor tökéletesen hatástalan a tüntető hallgatás. A fontos kérdések megoldatlanok maradnak, a párkapcsolat sérül, a társ pedig mellőzöttnek, értéktelennek, csalódottnak, dühösnek fogja érezni magát. Hiába más a tüntetően hallgató fél szándéka, a párja azt fogja érezni, hogy nem szeretik és bántják. Ugye érzed: ha duzzogsz és nem vagy hajlandó beszélni a problémáról vagy elfogadni egy őszinte bocsánatkérést, ha nem veszel részt egy döntés meghozásában, akkor rombolod a kapcsolatodat. Jó ez? Persze, ha előbb-utóbb pontot akarsz tenni a párkapcsolatod végére, akkor megértem. Tisztességesnek ezt az eljárást mégsem tudom tekinteni. Bár sokan gyávák ahhoz, hogy kimondják: vége. Addig élnek a manipuláció eszközeivel, míg a párjukkal mondatják ki a boldogító „nem”-et.

Hogyan reagálj a tüntető hallgatásra

  • Mindenkinek szüksége van némi időre és térre, hogy egyedül legyen. Ez nem egyenlő a tüntető hallgatással! A hallgatás oka azonban nem mindig nyilvánvaló. Senki sem gondolatolvasó, így ha egyedül szeretnél lenni, mondd ki! Így elkerülhető a sértődés és a félreértés. Azonban ha újra egyben vagy, mindig térj vissza és fordulj teljes figyelmeddel a párod felé! Ha ő az elvonulósabb, akkor tartsd tiszteletben ezt a vágyát, de hívd fel rá a figyelmét, hogy később igényt tartasz rá. Legyen időlimit, különben a végtelenségig lehet húzni az egyedüllétet.
  • A tüntetően hallgató fél nyaggatása rossz taktika. Vagy persze ha az ő játszmáját akarod játszani a régóta leosztott szerepek szerint, akkor csak tessék! Egyéb esetben viszont csak hagyd duzzogni.
  • Ne reagálj fenyegetéssel, mert akkor már nem problémamegoldásról van szó, hanem hatalmi harcról: na, ki az erősebb? Ki a győztes és ki hódol be?
  • Az is hallgatásba menekülhet, aki gyenge ahhoz, hogy beismerje, hogy nem volt igaza. Ha ez a gyanúd, ne támadj és semmi esetre se járj győzedelmi örömtáncot az „ellenség lelki hullája” fölött, mert csak megnehezíted mindkettőtök dolgát. Hát igen, itt szükség lesz némi nagylelkűségre.
  • Vagy talán zsarolásnak szánja? Mint föntebb: ne sétálj bele az ő utcájába, ne aggasszon már annyira a tüntető hallgatása! Most őszintén: nincs ennél szórakoztatóbb dolog, mint lesni, várni, könyörögni az égiekhez, hogy csak megszólaljon már végre? Hívd fel a barátaidat, igyál egy forró teát/csokit/kávét, lapozgasd a kedvenc magazinodat, mit bánom én: kapáld meg a paradicsomot vagy sétálj egyet! Csak ne tartson fogva az ő helytelen viselkedése! Ha kikerülsz a bűvköréből, lehet, hogy válaszra méltat. Ilyenkor válaszolj kedvesen, mint ha mi sem történt volna. Ha túl vagytok a nehezén, feltétlenül tedd szóvá, hogy neked ez a bánásmód nem esett jól.

Összegezve: a hallgatás rossz taktika. Ha mindössze arról van szó, hogy nem akarsz csípőből válaszolni, mert félsz, hogy megbántod, hogy időre van szükséged, hogy összeszedd a gondolataidat, akkor mondd ezt! Egy empatikus, türelmes társ ezt meg fogja érteni.

Share and Enjoy !

0Shares
0 0