8 bátorító technika, hogy ne érezd magad bűnösnek

Miért érzed magad fölöslegesen bűnösnek? Új képességek, hogy megszabadulj a bűntudattól

bűntudat

Nem kell bűnösnek érezned magad!

Ismerős a helyzet?

„A lakásom/házam egy disznóól. Miért nem tudom rendbe tenni?!”

„Elfelejtettem elmenni az orvoshoz/fodrászhoz. Mi bajom van?”

„Telezabáltam magam tegnap este, most puffadok és rettenetesen érzem magam.”

„Nem teszek eleget a gyerekeimért/páromért/szüleimért/barátaimért. Olyan önző vagyok!”

A bűntudat egy szokványos érzés, amit mindnyájan ismerünk. A kutatások szerint különösen a nők hajlamosak a bűntudatosságra. Egy 2009-es kutatásban (Etxebarria) férfiak és nők három életkori csoportját vizsgálták (156 kamasz, 96 fiatal és 108 felnőtt részvételével), hogy milyen élethelyzet okoz számukra legtöbbször bűntudatot. A kutatók megállapították, hogy mindhárom életkori csoportban a nők nagyobb arányban éreztek általában bűntudatot, mint a férfiak. A legnagyobb szakadék a 40-50 éves korosztályban mutatkozott. Ez pedig a szendvics-generáció, amelynek tagjai a már tinédzser gyerekeik és korosodó szüleik közé szorulva sokszor érzik úgy, hogy mindkét oldalról nekik kell gondoskodniuk. Egy másik tanulmány arról számol be, hogy a nők általánosságban nagyobb bűntudatot éreznek, mint a férfiak, ha este telefonálnak vagy leveleznek munkaügyben. Végül egy harmadik kutatás arra mutatott rá, hogy az ezredforduló generációja bűntudatot érez, ha szabadságra megy.

Miért bűntudatosabbak a nők?

Miért hajlamosabbak a nők bűntudatot érezni? A válasz talán a szocializációnál van, állítja a kutató. A nőket évezredek óta arra szocializálják, hogy másokkal együtt boldoguljanak, ne bántsák meg egymás érzéseit és szeretteikről gondoskodjanak. Sok családban (bár nem mindegyikben) a nők tartják a kapcsolatot a rokonokkal és a barátokkal, ők felelnek mindenki napirendjéért és vezetik a háztartást.

Egészséges vagy egészségtelen a bűntudat?

Mindkettő és egyik sem. Az egészséges bűntudat hozzásegít, hogy megfelelj a saját értékrendednek, amely cserébe fejleszti a kapcsolataidat, mivel te mindenkivel méltányosan bánsz és megteszed, ami tőled telik. Ám a fölösleges és túlzott bűntudat olyan lelki teher lehet, amely ütközik az érzelmeiddel és az életminőségeddel.

A skála egészségtelen végén a túlzott vagy helytelen bűntudat áll, ami a klinikai depresszió egyik tünete a DSM-V. diagnosztikai besorolás szerint. A túlzott bűntudat összefüggésbe hozható a gyerekkori traumákkal és a poszttraumás stressz szindrómával. A traumás bűntudat számtalan formában megjelenhet, pl. „túlélők bűntudata” vagy élni a saját életedet akkor, amikor egy családtagod szenved, bajban van vagy erős érzelmi támogatást igényel. A bűntudat érzése az értéktelenség érzését is jelezheti, amely sokszor kritikus, elhanyagoló vagy bántalmazó szülőkre vezethető vissza. Evészavarosok sokszor éreznek fölösleges bűntudatot az evés miatt, vagy mert híztak vagy nem edzettek eleget. Ez a bűntudat gyakran együtt jár torzult, negatív testképpel.

Mit tehetsz a bűntudatod ellen?

Ha te is hajlamos vagy bűntudatot érezni olyasmi miatt, hogy nem teszel meg mindent, használd az alábbi tippeket és eszközöket, hogy felszabadítsd magad! Rengeteg gyakorlást és a berögzült bűntudat újragondolására lesz szükséged, úgyhogy légy türelmes magaddal!

  1. Keresd a nyilvánvalót!

Ha bűnösnek érzed magad, mert nem tettél meg mindent a gyerekeidért, a párodért vagy a családodért, sorold fel azokat a dolgokat, amelyeket rendszeresen megteszel értük. Tartsd a listát a tárcádban, hogy bármikor előhúzhasd, ha a bűntudat felüti a fejét!

2. Legyél határozott és szerezz több információt!

Kérdezd meg azokat az embereket, akikről úgy gondolod, hogy elhanyagolod őket, hogy elhanyagolva érzik-e magukat. Vedd figyelembe, hogy nem várnak-e túl sokat anélkül, hogy magukért kellő felelősséget vállalnának (pl. kamaszok). Aztán nézd egy külső szemlélő szemével a dolgot. Ha oda jutsz, hogy tényleg nem teszel meg eleget, akkor állj elő olyan megoldással vagy kompromisszummal, ami mindenki igényét figyelembe veszi.

3. Értékeld magad és mindazt, amit teszel!

Írj magadnak minden nap végén hálanaplót legalább három dologról, amit megtettél a céljaidért vagy segítettél valakin! A hét végén olvasd el, mit írtál! A bűntudat és a perfekcionizmus negatív irányba tolja az önértékelést. Így arra figyelsz, mit nem csinálsz jól. Ha leírod, mit csináltál valójában, leküzdheted ezeket és a valódi teljesítményedre tudsz koncentrálni.

4. Gondolkodj, hogy látnád fordított esetben a dolgokat!

Gondolod, hogy a barátod vagy partnered nem adnának meg mindent, amit csak tudnak? Másokkal szemben gyakran együttérzők és megértőek vagyunk, ám magunkkal szemben túl szigorúak. De a másik szemszögéből nézve objektívebb fényben látjuk a helyzetet.

5. Ne gondolkozz fekete-fehérben!

Mindent vagy semmit formában látod a helyzetet? Gondolod, ha nem te vagy a tökéletes partner/gyerek/szülő, akkor te vagy a legrosszabb a földön? Találd meg a fekete és a fehér között a szürkét! Próbáld helyükön értékelni az erőfeszítéseidet ahelyett, hogy folyton tökéletességet vársz magadtól.

6. Keresd a bűntudat alatti érzéseket!

Talán a bűntudat más érzéseket takar, mint pl. harag, félelem vagy megbántódás. Ha rászoruló vagy nárcisztikus személlyel vagy kapcsolatban, akkor meggyőzhet a partnered vagy te saját magadat, hogy önző vagy, amikor határokat állítasz és nemet mondasz. Hosszú időn keresztül elfedheti a bűntudatod és a belső konfliktusod a megbántottságodat. Itt találsz hozzá több segítséget.

7. Döntsd el, mennyit vagy hajlandó és képes megtenni!

Ha őszintén úgy érzed, hogy nem tettél meg mindent a párodért vagy egy családtagodért, akkor tervezz meg segítő, gondoskodó lépéseket! Ha este nem tudod elvégezni az összes házimunkát, döntsd el, melyik részét tudod megcsinálni. Aztán közöld a partnereddel ezt az elhatározást úgy, hogy megértse! Ebben itt tudok segíteni.

8. Vedd észre, hogy jogos a saját igényeidet szem előtt tartanod!

Sokan villámhárítóként működnek a családban, akiknek folyamatosan gondoskodniuk kell a többiekről. Talán alkoholista szülőd volt, aki képtelen volt arra, hogy rendesen gondoskodjon rólad. Felnőttként még mindig elhallgattatod saját szükségleteidet vagy úgy érzed, hogy kevésbé fontosak, mint a partneredé, gyerekedé vagy barátodé. De nm kell, hogy ez a múltra adott reakciód a jelen kapcsolataidat formálja.

(Melania Greenberg, psycologytoday.com cikke alapján)

 

Megbocsátani nehéz!

Miért olyan nehéz megbocsátani?

Miért olyan nehéz megbocsátani?

Vita szív és agy között

Az emberi együttélés alapköve a megbocsátani tudás. Ezt tükrözi a legtöbb vallás is tanításaiban, hiszen korán felismertük: valakinek meg kell szakítania az örökös harag-, harc- és bosszúspirált. Fontos tehát a megbocsátás szükségességének belátása, mégis: sokszor megéljük, mennyire nehéz valóban, tiszta szívből megbocsátani.

De miért?

  1. Sokszor nehéz elengedni a haragunkat. Ha elveszítjük a kontrollt valami felett, ha nincs befolyásunk egy bennünket érintő kérdésre, csillapíthatatlan haragot élhetünk át. Amíg ez a harag nem csillapodik, lehetetlen a megbocsátás. Ha úgy érezzük, igazságtalanság ért bennünket, a tehetetlenség érzése szétfeszít, képtelenség elvárni magunktól ilyen állapotban a megbocsátást. De hiba azt hinni, hogy a dédelgetett harag „kiforrja magát”. Minél többet forgatjuk magunkban, minél inkább belelovaljuk magunkat, annál jobban elmérgesedik, az eredeti sérelem az ezerszeresére fúvódik föl, haragunk tárgya ördögi minőséget ölt. Érdemes épp az ellenkező oldalról megközelíteni: „enyhítő körülményeket” keresni, folyamatosan törekedni a megbékélésre.
  2. Ki akarjuk elégíteni az igazságérzetünket. Még ha úgy érezzük is, hogy nem érdemli meg az illető a megbocsátást, azt akarjuk, hogy érezze: velünk nem lehet bármit megtenni. Ez így rendjén is van egy darabig, fontos a határok kijelölése. De amikor a másik megbánást mutat, nem volna szabad a közeledés útjába állni. Másik gyakori hiba, ha a környezetünk ítéletétől tartva, „társadalmi normához” igazodva mutatunk nem-megbocsátást. Ilyenkor mi történik? Szomszéd Marika néni elégedett, közértes Piri megértően bólogat, csak a mi szívünkben maradt fájdalom és kétségbeesés. Nos, kinek is jó ez?
  3. Ennek minősített verziója, hogy az igazságszolgáltatás eszközeként szeretnénk föllépni: aki megbántott minket, ne ússza már meg büntetés nélkül! Különösképp, ha semmi más büntetés nem jár a tettéért, hajlamosak vagyunk ilyen módon revansot venni.
  4. Aztán jön a „szemet szemért”-féle ősi alapelv. Ha semmi más módon nem tudjuk megszüntetni vagy legalább csökkenteni a haragunkat, a dolog „kölcsönkenyér visszajár”-módon való intézése zsigeri elégedettséget hozhat. Hiszen a haragot mindenképpen kielégítő módon le kell zárni. A neheztelés bizonyos értelemben elégedettséget hoz.
  5. Nem kért bocsánatot. A bocsánatkérés erejét nem lehet túlbecsülni. Ha valaki elismeri, hogy hibázott, azzal rögtön csökkenti a megbántott fél negatív érzéseit.
  6. Ha valaki megbánt bennünket, gyakran képtelenek vagyunk azt hinni, hogy bármilyen jó tulajdonsága lehet az illetőnek. Érzelmi érintettségünk miatt egyoldalúvá válhat a másik megítélése, egyszerűen átkerül egy „minket bántók” feliratú dobozba. Ilyen módon feltételezni sem tudjuk, hogy lehetnek pozitív tulajdonságai, emberi értékei, teljesen feketének láthatjuk. De valójában mindannyian tudjuk: nincs egyértelműen „rossz” ember, csak a lelkünknek ilyenkor könnyebb őt egyoldalúan látni, mert az érzéseink összezavarodhatnak, ha több, ellentmondó tulajdonság mentén kell valakit megítélni. Ha ezt felismertük, a következő lépés, hogy érett személyiség módjára elismerjük a másik jó oldalát.

Mégis, ha ennyi előnye van a nem-megbocsátásnak, miért hasznos nekünk mégis megbocsátani? Olvasd el a folytatásban!

 

Megbocsátás a párkapcsolatban

Megbántás, megcsalás, becsapás után megbocsássak-e neki?

Megbántás, megcsalás, becsapás után megbocsássak-e neki?

Becsapás, megcsalás, megbántás után folytassam-e vele?

Komoly dilemma előtt áll, aki ezzel a kérdéssel szembesült. És egyet most az elején leszögezek: én nem fogom Neked megmondani a tutit, hogy „nem, ha ilyen szar alak, akkor nem érdemel meg téged” vagy „igen, mindig meg kell bocsátani, mer’ az olyan magasztos”.

Ma olvastam a Facebook-on a szokásos bölcsességek között: „Van, aki könnyen feled, de van, akiben egy életen keresztül megmarad a fájdalom.” Na már most. Itt rögtön hadd oszlassak el egy óriási félreértést: nem kell kikapcsolni semmilyen memóriaegységet még változatos alkoholtartalmú italok segítségével sem, mert nem a felejtésről van szó. Igen, van, aki könnyen túlteszi magát becsapáson, megcsaláson, megbántáson, de ez lelki alkat kérdése. Őt ez a probléma valószínűleg nem is érinti. Itt valami egészen másról van szó: átélve a fájdalmat a maga teljes mélységében tudunk-e továbblépni és ha igen, hogyan?

Itt Európában, a keresztény kultúrkörben szinte természetes, hogy a megbocsátás fontosságát mint alapvető emberi képességet még az is megtanulja gyerekkorában, akit nem nevelnek vallásosan. Ez persze nem jelenti azt, hogy képes is rá, de mindenesetre érzékeli, hogy az általános elvárás ez. De nem feltétlenül kötelező, vagyis nem lehet, nem kell mindent elnézni. Hopp, egy új fogalom. Elnézni, megbocsátani – nem ugyanaz? Nem. Ha most megbocsátom Neked, hogy megbántottál, akkor abban benne van, hogy oké, látom, megbántad, borítsunk rá fátylat, ám talán szavak nélkül, de megígérted, hogy ez többet nem fordul elő. Együtt megyünk tovább a kettőnk útján, támogatva és megértve egymást. Az elnézés ezzel szemben azt jelenti, hogy megbántottál, de Te már csak ilyen vagy, elnézem Neked ezt a gyarlóságot, hiszen tudom: újra és újra meg fogod tenni. A megbocsátásban egy új, tiszta lap lehetősége rejlik, ami ráadásul nem csak a partnernek feloldozás, hanem a megbocsájtó személynek is. Ha valamit megbocsátok, az azt jelenti, hogy el tudtam engedni a fájdalmat, megkönnyebbültem, újra előre tudok nézni.

Tiszta szívből megbocsátani. Na ez nem könnyű. A megbocsátás ugyanis először egy racionális döntés, nem érzelem. Fejben elemzek, mérlegelek, értékelek, majd kijön a végeredmény: igen, ilyen és ilyen okok miatt meg már csak a lelki békém miatt is megbocsátok. Ha az elhatározás megszületett, az kiváló, de ez még nem jelenti azt, hogy érzelmi szinten is átélem, megélem a megbocsátást. Ez már az idő dolga. Idővel – és az egyre szaporodó élettapasztalatok hatására – átértékelődnek az események, veszítenek érzelmi töltetükből. Egyre jobban kívül kerülünk a fájdalmunkon és egyre elfogulatlanabbul tudjuk megítélni a valamikori megbántást.

Látjuk, hogy megbocsátani érdemes, megbocsátani megkönnyebbülés, megbocsátani hasznos. Megbocsátani jó! Akkor mégis, miért olyan nehéz néha a megbocsátás? Erről írok legközelebb.

Ha párkapcsolati problémáidra szeretnél mielőbb segítséget kapni, iratkozz fel a hírlevélre itt oldalt!

  • Elárulom neked a tartós párkapcsolat öt titkát
  • megtudhatod a menthetetlen párkapcsolat okait
  • 7 bevált megoldást nyújtok, ami megmentheti a párkapcsolatodat
  • folyamatosan frissülő blogomból újabb és újabb tudnivalókat osztok meg veled, hogyan működtesd jól a kapcsolatodat