Én már úgyse leszek szerelmes!

De leszel.

Én már úgyse leszek szerelmes!

Én már úgyse leszek szerelmes!

Vége.

Na jó, inkább mégis kifejtem. Tehát:

Rengeteg nőt látok számára méltatlan kapcsolatban vergődni, mert azzal a lemondással ment bele, hogy ő már úgyse lesz szerelmes. Az előzmények között mindig szerepel egy nagy szerelem, aminek csalódás lett a vége. És ezek a nők tulajdonképpen soha nem heverik ki ezt az első nagy szerelmet, ráadásul az önbizalmuk is megtépázódik. Így amikor jön egy elég jó manus, akibe persze nem lesznek szerelmesek, meggyőzik magukat, hogy jó lesz vele.

Összehasonlításképpen pedig mindig ott marad a háttérben Mr. Nagy Szerelem, amiből nem lett semmi. (Fogadjuk el: nem is lehetett volna.) De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy aki mellett végül ki lehet kötni, azzal sokkal szürkébb az élet, mint Mr. N. Sz.-szel. A nő megkeseredik, és mindig van magyarázat arra, miért van azzal a pasival, akivel van. Ja, és persze: örüljön – figyelmezteti magát – , hogy egyáltalán van, aki szereti. Hiszen ő úgyis kövér/csúnya/buta, magyarán érdemtelen egy igazán szép kapcsolatra, egy minden tekintetben megfelelő férfi szerelmére.

Csak az a probléma, hogy az önbizalomhiányos nő a világnak rendre azokat a szeleteit fogja megkapni, amik egybevágnak a magáról alkotott elképzeléseivel. Tehát a férfi, aki eleinte hevesen udvarolt, az néhány év múlva maga dolgozik szorgos aknamunkával azon, hogy kedvese önbizalmát még inkább aláássa. A nő a dicséretet meg sem hallja, zavarba jön tőle vagy épp gúnynak veszi, de az meg se fordul a fejében, hogy valakinek ez lenne az őszinte véleménye róla. Persze egészen más a helyzet, ha kritikáról van szó, az mindig betalál. Ez nem véletlen: tűpontos szűrőnk van, amin keresztül a világot nézzük. Ha valami nem illik bele a világképünkbe, azt könyörtelenül kiszelektáljuk, ami megerősíti az elképzeléseinket, azt minden további nélkül beengedjük.

És aztán, sok év kapcsolat után eljön a szerelem. Ha belegondolsz: logikus. Hiszen ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy a képesség megvan benned. Amit ezek a nők hisznek, hogy örökre kihunyt bennük a láng, téves. A láng kihunyhat, de a mélyben ott parázslik a zsarátnok, mely csak arra vár, hogy mikor lobbanthatja lángra a felszínen kornyadozó száraz életet. Lehet, hogy a nő nem enged neki utat, de hogy a szerelem beüt, az biztos. Hiszen semmi nem táplálja a „létező” kapcsolatot, boldogságot nem kap onnan. A lélek szomjazik, szenvedélyre, életre vágyik. Tehát a szerelem mondhatni lesben áll csupán a kedvező pillanatra várva, hogy lecsaphasson.

Szóval ha azt hiszed, te már úgyse leszel szerelmes, csak gondolj arra, hogy a Szerelem az utcasarkon túl vár, de hogy előbb – utóbb váratlanul leterít, az biztos 😉 Ne mondj le róla!

Örök szenvedély

Örök szenvedély?

Örök szenvedély?

Szenvedély egy életen át?

Az örök szenvedély, Drágáim, bullshit. Felejtsétek el, ha jót akartok magatoknak és a világnak. És ugye, nem vagytok a magatok és a világ ellensége?

A szenvedély kialakulása

Amikor megismerkedsz egy új partnerrel, ahhoz, hogy szerelmet élj át, elsősorban vonzalmat kell érezned. Ha megvan a kölcsönös vonzalom, ez – tetszik, nem tetszik – elsősorban külső tényezők alapján jött létre. Egy idő után Te is tudod, milyen az eseted, vagy Te milyen típusú embereknek vagy a zsánere. Vannak persze némileg profánul fogalmazva „A” kategóriás külsejű emberek, akik egyszerűen általánosan vonzónak mondhatók, de szerencsére többségünk nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyet vadásszon le magának. Mondhatni: a saját „piaci értékével” többnyire tisztában van mindenki és eszerint keres párt. (Hehe, nem győzök idézőjelezni meg finomkodni, nehogymá’ valaki azt higgye, hideg, tőzsdei alkusz szemmel figyelem a párkapcsolatokat.) Szóval az első rácsodálkozás az új párodra, a szerelembe esés folyamata kicsit olyan, mint az alkoholizmus vagy drogfüggés kialakulása. (Figyelsz? Szenvedélybetegség!) Először óriási mámort élsz át, aztán egyre több és több kell belőle, hogy a mámor kialakuljon, végül, hogy egyáltalán létezni tudj. Persze, a hasonlat sántít, hiszen az anyag nem kívülről kerül a szervezetünkbe, hanem saját bonyolult idegi-hormonális vegykonyhánkban állítjuk elő, tehát természetes folyamat. És milyen jó is, hogy van és megtapasztalhatjuk a szenvedélyes szerelmet! Egy a bökkenő: a megszokás itt is kialakul és a kezdeti szenvedély két-három éven túl valóban fenntarthatatlan.

A szenvedély iránti vágy

Hogy állandóan érezni akarjuk, hiszen olyan felemelő, olyan mámorító – ez érthető. Vagy mégsem? Azért lássuk be, nem mindig volt ez így. Vagy nézzünk vissza az általunk behatóbban ismert történelmi korokra: keseregtek a párok, hogy oda a szenvedély? Új partner után néztek a férfiak és a nők, ha úgy érezték, kiszerettek a párjukból? Adj magadnak egy puszit, ha a válaszod: nem. Akkor mégis, mit csináltak? Hát pl. korábban meghaltak és nem volt idejük ilyesmin töprengeni. De jó, mondjuk megérték a tisztes öregkort, akkor meg társadalmi szükségszerűségből együtt maradtak – hogy boldogan vagy boldogtalanul, azt meg nem kérdezte a kutya se. Az egyén boldogsága modernkori eszmény, aki pedig volt annyira modern, hogy ezt az eszmény a maga számára korábban is fölfedezte, az szellemi-spirituális síkon kereste a boldogságot, vagy ha ennél egyszerűbb lélek volt, akkor szeretőt tartott. Akkor visszatérve az eredeti kérdéshez: honnan ez az állandó szenvedély utáni vágy? A választ megint az individualista társadalom eszményképe adja meg. Érj el mindent, kapj meg mindent, mert neked jár. Vedd meg még ma! A szenvedélyt is. Arra az agyonkoptatott közhelyre meg már senki figyelmét nem kell felhívni, hogy a szexuális forradalom vívmányaként ma már szabadon alkothatunk és bonthatunk fel párkapcsolatokat, a házasságon kívüli kapcsolatra senki nem húzza össze a szemöldökét. Így hát társadalmilag is szentesített a késztetés: szenvedélyt, újabb és még újabb szenvedélyt átélni.

Szenvedélykultusz

A szenvedély kultuszát persze a tömegkultúra is támogatja. Hollywoodi filmek, a könyvesboltokban komplett gondolákat megtöltő romantikus regények. Hát persze, hogy én is imádom olvasni!!! (Már a színvonalasabbját. Alig néhány üti meg az élvezhetőség mércéjét. Mostanában elvonón vagyok. Tudtok jó szerelmes regényt?) Na ja, íme a hetente újra és újra átélhető szenvedély a főhős/nő bőrébe bújva. Sovány vigasz? Önmagában biztosan.

Megalkuvás

Nos, rossz hírem van a „Nekem minden jár”-hívőknek: nagyon úgy néz ki, hogy valamiről mindenképpen le kell mondani. Miután láttuk, hogy a szenvedély hosszútávon nem működtethető, két párkapcsolati út van előttünk: vagy egyik szerelem kihunytával esünk a másikba, vagy kitartunk kedvesünk mellett és megpróbáljuk az eszeveszett szenvedélyt nélkülözve élni az életünket. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül kevesebb lenne, mint a szenvedély-drog, bár kétségtelen: aki ezt az utat választja, annak olyasmikkel kell beérnie, mint meghittség, intimitás, a partner iránt érzett elkötelezett és mély barátság, plédbe burkolózva forró csokoládé szürcsölgetése a kanapén, tehát a minőségi idő. És amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: idő, sok idő mint mennyiségi fogalom. Igen, az együtt töltött évek, a megélt hétköznapok, a problémákkal való szembenézés és közös megküzdés mind-mind a kapcsolatot építi.

Hogyan készüljünk?

Egy új párkapcsolat kezdetén, amikor átéljük a mennyekbe röpítő szenvedély érzését, mindenképpen tudnunk kell: nem lesz ez így örökké. Tehát arra kell készülnünk, hogy ez az érzés egyszer elenyészik. Az igazi kérdés tehát már az: melyik útra lépünk? Ha véget ér a lobogó szenvedély, továbbállunk vagy megér nekünk ez a partner annyit, hogy továbbra is kitartunk mellette, netán egy életen át.

A szerelem vak

Lelki társ - valójában útitárs

Lelki társ – valójában útitárs

Az első fellángolás veszélyei

Na, feltaláltam a spanyolviaszt, érzem én! Hogy mégis miért tartom fontosnak a témát? Mert szoros összefüggésben áll a hosszútávú, boldog párkapcsolat kialakításával és fenntartásával.

Szerelem első látásra. Amikor beleesünk valakibe, mint ló a gödörbe, tulajdonképpen alaposan becsapjuk magunkat. Hiszen anélkül, hogy alaposan, mélyen ismernénk az imádottat, néhány felszíni tulajdonsága alapján máris elementáris erővel kötődünk hozzá. Ilyenkor a szervezetünket boldogsághormonok öntik el, vagyis gőzerővel dolgozik a házi droglabor. Elbódult fejjel pedig csakis Róla ábrándozunk és minden percünket Vele akarjuk tölteni.

Aztán telik-múlik az idő, a hormonális vihar alábbhagy, és kiderülnek lassacskán választottunk kedvezőtlen tulajdonságai. Lehet, hogy ilyenkorra már nem is értjük, mi vonzott bennünket annyira benne, hiszen annyira más, mint amilyennek megismertük. Fel kell hát ismernünk: a rajongás nem egyenlő a szeretettel. Hiszen ilyenkor, ha párkapcsolati konfliktus adódik, már legszívesebben futni kezdenénk, mint Forrest Gump, de legkevésbé a probléma megoldásával bíbelődnénk. Nem csoda hát, hogy az ilyen őrült szerelmeknek gyakran szakítás a vége.

Azonban a spanyolviasz feltalálásában nem csak én jeleskedem: amit példák milliói bizonyítanak, most az idegtudomány legújabb kutatásai is alátámasztják: lángolhatunk úgy egy húsz éves kapcsolatban is, mint egy vadonatúj szerelem kialakulásakor. A kulcs pedig nem más: számítsunk rá, hogy tökéletesen tökéletlen lesz! Vagyis ha ésszel védjük magunkat a pofára eséstől, akkor megőrizhetjük az érdeklődést, a szenvedélyt és a szerelmet.

Ennek fényében világos, mi lehet a tökéletes, hosszútávú, boldog párkapcsolat titka: ha találsz valakit, akivel szeretitek egymást, folyamatosan dolgoznotok kell a kapcsolatotok ápolásán! Fogadd el, hogy az „Igaziért” még a mesékben is megdolgozik a párja, számtalan próbatételen és veszélyen át bukdácsolva keresi a boldogságot. Ha elbukik is, feláll, megrázza magát, segítséget kér és továbbmegy. De a célt nem téveszti szem elől: megszerezni egy értékes tárgyat (tulajdonságot), kitörni a korlátozó közegből vagy éppen megtalálni a vágyott társat.

De lássuk csak, hogyan is fokozhatod a szerelmet a kapcsolatodban!

Először is: érzelmeid tudatosításával. Vitathatatlan, hogy a legtöbben akkor érzik magukat a legboldogabbnak, amikor szerelmesek. Hiába kapunk szeretetet mástól, ha mi azt nem tudjuk értékelni, mivel mi magunk nem érezzük át az illető szenvedélyét, mély érzéseit. Ennélfogva tudatosan kell arra figyelnünk, hogy a szeretetünket, gondoskodásunkat folyamatosan kimutassuk és tápláljuk a szeretett személy iránt. Tudományosan bizonyított tény, hogy a közös élmények és a tapasztalatok megosztása fokozza az egyén érzésinek intenzitását. Magyarán: cselekedj szerelmesen és érezni fogod a szerelmet!

Belátom én, hogy óriási csalódás ezt annak elfogadni, aki hitt a mindent elsöprő, nagy Szerelemben, aztán a fellegekből kellett lezuhannia. De sérülések nélkül nincs fejlődés, ezt is úgy a legokosabb felfogni, hogy újabb hegyet másztatok meg közös utatok során. Mert a kapcsolatban két szuverén személyiség, két önálló lény vesz részt, és az igazán értékes kapcsolat mindkét fél számára építő, felemelő, biztonságot ad és boldogságot hoz, amelynek alapeleme, hogy a képességeit a legjobban kifejlesztheti és a személyiségét a lehető legszebben kiteljesítheti.

Miről beszélgetnek a boldog párok?

Miről beszélgetnek a boldog párok?
Miről beszélgetnek a boldog párok?

A pletykától vagy mély beszélgetésektől vagyunk boldogabbak?

Ahogy Eleanor Roosewelt mondta, nagy elmék ideákról beszélnek, kis elmék az emberekről. Te miről beszélsz a pároddal? Képzeld: akik többet beszélgetnek veretes témákról, azok nagyobb valószínűséggel boldogabbak, mint akik a szomszédokkal vagy a munkatársakkal pletykálnak.

A Psychological Science cikke szerint az emberek boldogabbak, ha több időt töltenek értelmes témák megvitatásával, mint ha csupa apró-cseprő csevegésben vesznek részt. 79 főiskolai hallgató beszélgetéseit rögzítették és elemezték a kutatók, akik a beszélgetéseket témák szerint osztályozták: élelmiszer vagy időjárás volt a téma, netán filozófiai, oktatási vagy vallási témáról vitáztak az alanyok? Kiderült, hogy azok a legboldogabbak, akiknek a beszélgetéseik csak 10 %-ban szólnak hétköznapi témákról. A legboldogtalanabbnak azok az alanyok tartották magukat, akik sekélyes témákkal múlatták az időt you can try here.

Mi lehet hektikusabb, mi több: kaotikusabb, mint a szerelem? Az érdemlegesnek ítélt témák között első helyen szerepelt a szívügyek megvitatása.

Mi ebből a tanulság? Hát, le lehet venni a könyvespolcról Kantot, Nietzsche-t, a jelenlegi oktatáspolitikai helyzetről is lehet hosszadalmas vitákat folytatni… És ha mindezzel kész vagy, javaslom, sűrűn látogass el a www.parharmonia.hu weboldalra.

A hosszútávú, boldog párkapcsolat 3 ismérve 2.

Melyek a hosszútávon is boldog párkapcsolat alkotóelemei? A múltkori videómban láthattad. Sőt azt is, milyen a kapcsolat, ha ezek közül egy hiányzik. Most lássuk, mi a helyzet, ha a háromból mindössze egy van jelen!