A párkapcsolat szakaszai

Ha a párkapcsolat szakaszairól hallunk, többféle felosztással találkozhatunk. Egyáltalán: miért fontos megkülönböztetni a párkapcsolat szakaszait? Nos, én személy szerint azért tartom fontosnak, mert úgy veszem észre, hajlamosak vagyunk túlértékelni a szerelmet, a szerelembe esés fázisát és a többiről nem tudomást venni vagy kisebb értékűnek venni. Aki csak a lángoló szerelmet ismeri el párkapcsolatként, annak rossz hírem van: előbb-utóbb minden szerelem kihuny és átalakul valami mássá. Azonban feltétlenül jó, ha erre alapul a párkapcsolat, mert hosszútávon jó erre a szakaszra visszaemlékezni és nehezebb időszakok alatt ehhez visszanyúlni.

A párkapcsolat első szakasza: rózsaszín köd, szerelembe esésa párkapcsolat szakaszai

A párkapcsolat szakaszaiból legtöbbünknek nagyon jól ismert érzés: dobog a szíved, az ő képével fekszel-kelsz, reszketve lesed a telefonodat, hogy üzent-e és még egy kedves üzenettől is képes vagy beindulni. A szerelmes érzése: „Te”. A szerelembe esést bármi kiválthatja egyéntől függően: egy beszédes szempár, jó duma, kellemes hangszín. Onnantól kikerült a kezünkből a gyeplő, legalábbis, ami az érzéseinket illeti, az eszünk ettől függetlenül tud működni. Érezted már, hogy „Atyaisten, ez meg hogy…?” Valaki, aki semmilyen szempontból nem megfelelő, egyszer csak lefoglalja minden agykapacitásodat. Ilyenkor nem árt magadba nézni, milyen érzékeny gombot nyomott meg rajtad az illető, amiért mégis. Szerencsés esetben azért mégiscsak megfelelő, és akkor következik a párkapcsolat második szakasza.

A párkapcsolat második szakasza: a bizalom kiépítése

Egyre mélyebben megismerjük egymást, hajlandóak vagyunk szembesülni párunk olyan tulajdonságaival is, amit anyukánk már az első alkalommal kiszúrt, mi meg erőteljesen tiltakoztunk. Aki hosszútávon gondolkozik és hajlandó bent maradni a párkapcsolatban akkor is, ha már eloszlott a rózsaszín köd, az ezekkel a kérdésekkel birkózik meg a párkapcsolat második szakaszában: Bízhatok benned? Velem vagy? Fordulhatok hozzád, ha bajom van? Ebben a szakaszban ezen áll vagy bukik a párkapcsolat. Itt derül ki, tudjuk-e együtt húzni a szekeret az élet mindenféle területén, tudunk-e őszintén, mindent eldobva figyelni a másikra, ha neki épp arra van szüksége. És visszafelé is igaz ez: érezzük, hogy a párunk akkor is velünk van, amikor épp nincs fizikailag jelen, nem érezzük, hogy levegőt se tudunk venni nélküle. Mert ha ezekre a kérdésekre „nem” a válasz, akkor itt a vége, lehet pontot tenni a kapcsolat végére. Előjönnek a konfliktusok is, az előző szakasz „Te” központúságából a párra, a „Mi” érzésére kerül a hangsúly. Ha a konfliktusokat nem sikerül megoldani, akkor világossá válik, hogy nincs tovább együtt. Ha viszont igen, akkor előbb-utóbb eljön a párkapcsolat harmadik szakasza.

A párkapcsolat harmadik szakasza: elkötelezettség, hűség

A párkapcsolat harmadik szakasza a megszilárdulás szakaszának is tekinthető, mert itt derül ki, hogy sikerül-e elkötelezettséget és egymás iránti lojalitást kiépíteni vagy előtörnek a hiányérzetek, amit nem kapunk meg a párkapcsolattól, ez egyenes út a hűtlenséghez a szó bármilyen értelmében. A párkapcsolat harmadik szakaszában tehát vagy elmélyítjük a kapcsolatot életre szólóan, vagy lassan megkezdődik az eltávolodás.

Érzékeny területe a párkapcsolatnak, hogy úgymond „kinél van a távirányító”. Aki a hatalmat, az irányítást egyoldalúan birtokolni akarja, az már legkésőbb ebben a szakaszban kimutatja a szándékát, úgyhogy ha a partnere nem akar ebben az aszimmetrikus párkapcsolatban élni, akkor ideje, hogy megszólaljon a belső vészcsengő. Harmonikus párkapcsolatban pedig megteremtődik az egyensúly az „Én”, a „Te” és a „Mi” között.

A párkapcsolat szakaszai – egy folyamat

Régi, több évtizedes párkapcsolatokban teljesen természetes, hogy a kapcsolat dinamikájából adódóan hol hullámhegyet, hol -völgyet élsz át. Ha ezek a kilengések nem túl nagyok, téged sem zökkentenek ki nagyon, mert viszonylag stabilnak éled meg a kapcsolatodat. Akkor érdemes elgondolkodni, hogyan tovább, ha úgy érzed, hogy több a völgy, mint a hegy. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, itt találhatsz párterapeutákat: http://parharmonia.hu/pszichologus-parterapia/

Ez lehet a boldog párkapcsolat titka?

Nem szeretem, amikor valaki megmondja, mi a karcsú alak, a hódító szempár, a tiszta lakás titka. Amit viszont Susan Kraus Whitbourne állít, abban azért van igazság.

A nevetés mint gyógyszer

A nevetés csodálatos gyógyszer, nagyon jót tesz az egészségnek. Hiszed vagy sem, a jó párkapcsolat egyik nyeresége az, amikor összemosolyogsz vagy együtt nevetsz a pároddal. Azok a párok, amelyek sikeresen lendülnek túl a konfliktusokon, az elkerülhetetlenül beköszöntő nehéz periódusokon, tudják, melyek a problémamegoldás konstruktív, építő útjai. A konstruktív problémamegoldás a problémára koncentrál, nem a személyre. A destruktív problémamegoldás személyeskedő.
Az egészséges párkapcsolat titkos összetevője, hogy a meg tudjuk osztani a boldog pillanatokat egymással, nemcsak a közöseket, hanem hogy együtt tudunk örülni a párunkkal. Elég nyilvánvaló, hogy a mindennapos örömök megosztása a partnerrel megerősíti a hosszútávú kötődést. Ha együtt nevetsz a partnereddel, az számára pozitív megerősítésként szolgál. Ez a pozitív visszajelzés pedig megerősíti a párod motivációját, hogy veled legyen. A pozitív érzelmek mindenképpen erősítik a pszichológiai komfortot.
Sophie K. Scott és kollégái megállapítása szerint a nevetés egyike azoknak az érzelmi megnyilvánulásoknak, amelyek képesek csökkenteni a negatív érzelmekre (pl. félelem, harag undor) adott stresszreakciókat.
A nevetés a testednek és a lelkednek is jót tesz. A kutatást középkorú és idősebb párokon végezték. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan járul hozzá a párkapcsolat ahhoz, ahogy az érzelmeinkkel bánunk. Ez pl. azt takarja, hogyan tudsz kikeveredni a negatív spirálból, ha rosszul érzed magad. Ha képes vagy az érzelmeid szabályozására, akkor át tudod fordítani az olyan negatív érzelmeket, mint félelem,harag, frusztráció és ellenségeskedés. Aki ezt magas fokon űzi, az humoros megnyilvánulásokra is képes, amikor adott helyzetekben jól vág az esze (mindenki emlékszik az „osztály bohócára”, ugye?).
Lian Bloch és munkatársai egy tizenhárom évig zajló tanulmány adatait használták, amikor azt vizsgálták, hogy azok a középkorú és idősebb párok, amelyek képesek az érzelemszabályozásra, tehát képesek magukat kihozni az érzelmi gödörből, jobban megküzdenek-e a párkapcsolati problémáikkal. Megállapították, hogy az érzelmi szabályozóképesség a sikeres házasság első előrejelzője.
És vajon van-e különbség a nemek között e tekintetben? Na, lányok, fiúk, ha eddig kétségeitek lettek volna: megállapították, hogy a feleség érzelemszabályozása a perdöntő a hosszútávon boldog párkapcsolatban. Az ő kommunikációs képessége játssza a kulcsszerepet abban, hogy hosszútávon csupa szép és jó dolog történjék.
És akkor most eddig a kutatás, és itt jövök én. Ugyanis én nem állnék meg ott, hogy lám-lám a nő feladata, hogy egyben tartsa a kapcsolatot, hiszen erre csakis ő képes. Azért láttunk már olyan párt, ahol a férfinek is jól ment, adott esetben jobban, mint a nőnek, a problémamegoldás, a konfliktusfeloldás. A fenti megállapítás azt az örök terhet róhatja minden nőre, hogy neked aztán nincs jogod kiborulni, nincs jogod vitatkozni, hiszen több tanulmány egybehangzó állítása szerint csakis te vagy az, aki képes, ezért hát köteles megmenteni a kapcsolatot. Én megfordítanám: kedves férfiak, előttetek a pálya, lessétek el a nőktől a kommunikációs technikákat – természetesen csak azok, akik még nem vérprofik ebben. Én is tudok segíteni itt: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

Szerintem te is ráismersz: a legkétségbeejtőbb hibák, amiket a férfiak elkövetnek a párkapcsolatban

Nyugodj meg, ezek tipikus párkapcsolati hibák, férfiak követik el, nők mennek a falnak tőlük

Férfi párkapcsolati hibák

A legkétségbeejtőbb hibák

1. Nem beszél a bajairól

Morcos, duzzog, félrelök (!, igen, ilyen is van!). Ha kedvesen kérdezed, mi a baj, csak mordul, elhárítja a közeledést.

Első keserűségünk után akkor próbáljuk megérteni, mi is történik a férfivel ilyenkor. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy nem akar, mert nem tud beszélni arról, mi a baja. Lehet, hogy számára is meglehetősen homályos, amit érez, mert kínos vagy szégyellhető. Pl. ha baba érkezik a családba és a férfi hirtelen apává válik, lehet, hogy nem tudja feldolgozni az új szereppel járó változásokat. Tudjuk: az ő teste nem változott a kilenc hónap alatt, könnyen kirekesztettnek is érezheti magát a baba-mama édeskettesből. És közben nem képes megfelelni a nő elvárásának, ami mi is lehetne más: támogatás testi-lelki értelemben.

Vagy rosszul felfogott tapintatból nem beszél a munkahelyi problémáiról, mert nem akarja vele a nőt terhelni, holott ha megosztaná vele a lelki terheit, mindketten jobban járnának: a férfi megkönnyebbülhetne, a legtöbb nő pedig úgy van programozva, hogy örül, ha más megosztja vele a gondjait.

De hadd súgjam meg: azért mégis a legáltalánosabb, hogy a férfi egyszerűen nem képes beszélni a kapcsolatot illető kérdésekről, akkorák benne a gátak. Van, aki a kedves noszogatásra előbb-utóbb reagál, van, akiből másképp kell előcsalogatni, mi bántja.

Rosszabb a helyzet, ha véget vetne a kapcsolatnak, de nem mer szakítani. Ilyenkor kivár, hátha a nő megunja a pokróc viselkedést és magához ragadja a kezdeményezést.

Vajon menthető-e a párkapcsolat? Ezekből látszik:

  1. Hogyan beszél a párjával? – Ha normálisan (hadd ne írjam már, hogy tisztelettudóan, ez hovatovább ódivatúnak számít), ha hajlandó meghallgatni, mi több: elgondolkodni azon, amit a nő mond, az jó jel.
  2. Mit tesz meg? – Ha a nőért, a kapcsolatért hajlandó némi áldozatra, az szintén jó jel. (És most nem gyémántgyűrűre gondolok, hanem inkább olyasmire, mint mondjuk a nő kedvéért átgondolni az értékrendet: mi fontosabb, pl. márkás cuccok vagy a párjával együtt töltött idő.)

2. Nem felel meg neki a nő által kínált megoldás

Jobbat, mást pedig nem tud. Legújabb kedvencem: a férfi nem érti, mi a probléma, bár a nő mondja. A nő javasolja, hogy kezdjenek párterápiába, mert együtt már nem képesek megoldani a gondjukat, ezt a férfi azonban elhárítja, mondván: a problémáikat nekik kell megoldaniuk. Ördögi kör? Nem, mert így előbb-utóbb szakítás lesz a vége.

Egyet azért mostmár hadd szögezzek le: a félreértések, konfliktusok a párkapcsolat beépített tartozékai. Számítsunk rá, hogy előbb-utóbb minden párkapcsolatban előfordulnak. Egyetlen tanácsot tudok adni: jobb, ha megtanuljuk ezeket kezelni. További segítséget itt találsz: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

Menjek vagy maradjak?

Menjek vagy maradjak?

Menjek vagy maradjak?

Szakítsak, váljak vagy próbáljuk meg mégis újra?

Menjek vagy maradjak? – fogalmazódik meg sokakban a kérdés egy-egy krízis során. Ha ez a kérdés fölmerül, akkor igazából nem a kapcsolat jövője a kérdés, ez csak másodlagos. Az emögött rejtőző elsődleges kérdés: Ki vagyok én? Maradhatok-e az, aki vagyok? Biztosítja-e ez a kapcsolat a számomra az önazonosságot és azon keresztül a biztonságot?

A valódi kérdés tehát nem az: menjek vagy maradjak, hanem sokkal inkább ez: érdemes-e maradnom, vagy jobban járok, ha megyek? Az egyik kedves olvasóm azt írta erre, hogy ezt érezni kell. Nos igen, amit érzel, az egy zsigeri reakció. Ha minden csupa szép és jó, akkor ugye nem kérdés: maradok, föl se merül, hogy menjek. De mi van akkor, ha konfliktusba kerülök? Netán krízishelyzetbe? Mert rossz hírem van: a nagy kihívásokat nem úszhatod meg! Minden új élethelyzet új választóvonal elé állít, és minden muníciódat össze kell szedned, hogy megoldd a feladatot. Ilyen új élethelyzet minden családon belüli változás: gyerekszületés, válás, szülők halála, vagy pl. munkahelyi változás: munka elvesztése, új munkahely. Ezek az élethelyzetek átrendezik a család összetételét, ezért mindenki keresni kezdi az új helyét ill. az új szerepét. És ha pont a pároddal adódik a krízis? Nos, az is megkérdőjelezi az adott helyzetedet, a szerepedet. Ezen kívül érintheti az énképedet, az önbecsülésedet.

Akkor itt álljunk meg. Ha egy kapcsolati krízis az önbecsülésedet rombolja, akkor az a párodról szól vagy inkább rólad? A kérdés persze költői. Hiszen ha stabil énképpel rendelkezel, és vannak erőforrásaid, amikből az önbecsülésedet újratöltögetheted, akkor mi köze ehhez a párodnak? Persze, hogy az egész rólad szól, arról, mennyire vagy sérülékeny a kapcsolataidban. De akkor rögtön itt újra álljunk meg. Mert egy kapcsolat önmaga dinamikájában létezik, egy párkapcsolatban a szereplők folytonos kölcsönhatásban élnek, senki nem értelmezheti magát anélkül, hogy a társa ne lenne valahol a képben. Hogy hol, az is jellemzi a párkapcsolatot. Tehát jogos, hogy a párod befolyással bír az önbecsülésedre. Ha viszont ezt fölismerted, akkor itt az idő elgondolkozni azon, mennyire függsz tőle, ill. mennyire támogatjátok egymást utatokon.

Kapcsolati krízis esetén éretlen személyiség nem mérlegel, hanem a legrövidebb utat keresi: megoldás helyett szakít, vagy ha alárendelődő személyiség, akkor meghúzza magát, akár a teljes önfeladásig konzerválja a rossz élethelyzetet és kényszerből marad.

Hogy menjek vagy maradjak, azt érett személyiség esetén az határozza meg, mennyire bízik a jövőben, mennyire tud önmaga maradni, mennyire optimista, akár túlzottan is. Hiszen a jövőnek megelőlegezett, ésszel megszavazott bizalom építő jellegű. Itt is érvényesül az önbeteljesítő jóslat jelensége: ha jót várok, elkötelezetten, de határozott keretek között, az a jó hajlamos beteljesülni.

Itt azonban fontos szerepe van a racionalitásnak: nem gyomorból hozunk döntést, amit később esetleg megbánunk, hanem átgondoltan. Mérlegelve, mit nyerek, mit veszíthetek, ha megyek, ill. ha maradok. Az mindenesetre illúzió, hogy minden gondomtól megszabadulok, ha a jelenlegi páromtól megszabadulok. Hogy majd jön a következő, aki végre az Igazi lesz, aki valóra váltja minden vágyamat, a szememből, sőt a hátamról leolvassa minden gondolatomat, és egyáltalán: ő hozza el nekem a boldogságot. Aki így gondolja, az roppant veszélyeztetett a kapcsolataiban: újra és újra csalódás fogja érni, és előbb-utóbb föl kell ismernie, hogy az az ember, aki őt olyan módon boldoggá teszi, ahogy azt ő elképzeli, még nem született meg. (Nem is fog, ezt én teszem hozzá.)

Nem állítom, hogy minden kapcsolat megmentendő, szó sincs róla. De azt igen, hogy ahogy a problémát magunkban hordozzuk, úgy a megoldást is. A párodnak nem feladata, hogy boldoggá tegyen téged. A boldogságod kulcsa nálad van. Ha eddig a párodtól vártad, hogy boldoggá tegyen, akkor ki kell ábrándítsalak: nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagy, ha tőle függsz! Akkor jársz a legjobban, ha attól függetlenül, hogy vele maradsz vagy nélküle mégy tovább, a kezedbe veszed a saját sorsodat.

Olvass többet párkapcsolati kérdésekről itt:

Hírlevélfeliratkozás

Email*
Név*
Hogyan szólíthatlak?