Ez lehet a boldog párkapcsolat titka?

Nem szeretem, amikor valaki megmondja, mi a karcsú alak, a hódító szempár, a tiszta lakás titka. Amit viszont Susan Kraus Whitbourne állít, abban azért van igazság.

A nevetés mint gyógyszer

A nevetés csodálatos gyógyszer, nagyon jót tesz az egészségnek. Hiszed vagy sem, a jó párkapcsolat egyik nyeresége az, amikor összemosolyogsz vagy együtt nevetsz a pároddal. Azok a párok, amelyek sikeresen lendülnek túl a konfliktusokon, az elkerülhetetlenül beköszöntő nehéz periódusokon, tudják, melyek a problémamegoldás konstruktív, építő útjai. A konstruktív problémamegoldás a problémára koncentrál, nem a személyre. A destruktív problémamegoldás személyeskedő.
Az egészséges párkapcsolat titkos összetevője, hogy a meg tudjuk osztani a boldog pillanatokat egymással, nemcsak a közöseket, hanem hogy együtt tudunk örülni a párunkkal. Elég nyilvánvaló, hogy a mindennapos örömök megosztása a partnerrel megerősíti a hosszútávú kötődést. Ha együtt nevetsz a partnereddel, az számára pozitív megerősítésként szolgál. Ez a pozitív visszajelzés pedig megerősíti a párod motivációját, hogy veled legyen. A pozitív érzelmek mindenképpen erősítik a pszichológiai komfortot.
Sophie K. Scott és kollégái megállapítása szerint a nevetés egyike azoknak az érzelmi megnyilvánulásoknak, amelyek képesek csökkenteni a negatív érzelmekre (pl. félelem, harag undor) adott stresszreakciókat.
A nevetés a testednek és a lelkednek is jót tesz. A kutatást középkorú és idősebb párokon végezték. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan járul hozzá a párkapcsolat ahhoz, ahogy az érzelmeinkkel bánunk. Ez pl. azt takarja, hogyan tudsz kikeveredni a negatív spirálból, ha rosszul érzed magad. Ha képes vagy az érzelmeid szabályozására, akkor át tudod fordítani az olyan negatív érzelmeket, mint félelem,harag, frusztráció és ellenségeskedés. Aki ezt magas fokon űzi, az humoros megnyilvánulásokra is képes, amikor adott helyzetekben jól vág az esze (mindenki emlékszik az „osztály bohócára”, ugye?).
Lian Bloch és munkatársai egy tizenhárom évig zajló tanulmány adatait használták, amikor azt vizsgálták, hogy azok a középkorú és idősebb párok, amelyek képesek az érzelemszabályozásra, tehát képesek magukat kihozni az érzelmi gödörből, jobban megküzdenek-e a párkapcsolati problémáikkal. Megállapították, hogy az érzelmi szabályozóképesség a sikeres házasság első előrejelzője.
És vajon van-e különbség a nemek között e tekintetben? Na, lányok, fiúk, ha eddig kétségeitek lettek volna: megállapították, hogy a feleség érzelemszabályozása a perdöntő a hosszútávon boldog párkapcsolatban. Az ő kommunikációs képessége játssza a kulcsszerepet abban, hogy hosszútávon csupa szép és jó dolog történjék.
És akkor most eddig a kutatás, és itt jövök én. Ugyanis én nem állnék meg ott, hogy lám-lám a nő feladata, hogy egyben tartsa a kapcsolatot, hiszen erre csakis ő képes. Azért láttunk már olyan párt, ahol a férfinek is jól ment, adott esetben jobban, mint a nőnek, a problémamegoldás, a konfliktusfeloldás. A fenti megállapítás azt az örök terhet róhatja minden nőre, hogy neked aztán nincs jogod kiborulni, nincs jogod vitatkozni, hiszen több tanulmány egybehangzó állítása szerint csakis te vagy az, aki képes, ezért hát köteles megmenteni a kapcsolatot. Én megfordítanám: kedves férfiak, előttetek a pálya, lessétek el a nőktől a kommunikációs technikákat – természetesen csak azok, akik még nem vérprofik ebben. Én is tudok segíteni itt: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

Szerintem te is ráismersz: a legkétségbeejtőbb hibák, amiket a férfiak elkövetnek a párkapcsolatban

Nyugodj meg, ezek tipikus párkapcsolati hibák, férfiak követik el, nők mennek a falnak tőlük

Férfi párkapcsolati hibák

A legkétségbeejtőbb hibák

1. Nem beszél a bajairól

Morcos, duzzog, félrelök (!, igen, ilyen is van!). Ha kedvesen kérdezed, mi a baj, csak mordul, elhárítja a közeledést.

Első keserűségünk után akkor próbáljuk megérteni, mi is történik a férfivel ilyenkor. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy nem akar, mert nem tud beszélni arról, mi a baja. Lehet, hogy számára is meglehetősen homályos, amit érez, mert kínos vagy szégyellhető. Pl. ha baba érkezik a családba és a férfi hirtelen apává válik, lehet, hogy nem tudja feldolgozni az új szereppel járó változásokat. Tudjuk: az ő teste nem változott a kilenc hónap alatt, könnyen kirekesztettnek is érezheti magát a baba-mama édeskettesből. És közben nem képes megfelelni a nő elvárásának, ami mi is lehetne más: támogatás testi-lelki értelemben.

Vagy rosszul felfogott tapintatból nem beszél a munkahelyi problémáiról, mert nem akarja vele a nőt terhelni, holott ha megosztaná vele a lelki terheit, mindketten jobban járnának: a férfi megkönnyebbülhetne, a legtöbb nő pedig úgy van programozva, hogy örül, ha más megosztja vele a gondjait.

De hadd súgjam meg: azért mégis a legáltalánosabb, hogy a férfi egyszerűen nem képes beszélni a kapcsolatot illető kérdésekről, akkorák benne a gátak. Van, aki a kedves noszogatásra előbb-utóbb reagál, van, akiből másképp kell előcsalogatni, mi bántja.

Rosszabb a helyzet, ha véget vetne a kapcsolatnak, de nem mer szakítani. Ilyenkor kivár, hátha a nő megunja a pokróc viselkedést és magához ragadja a kezdeményezést.

Vajon menthető-e a párkapcsolat? Ezekből látszik:

  1. Hogyan beszél a párjával? – Ha normálisan (hadd ne írjam már, hogy tisztelettudóan, ez hovatovább ódivatúnak számít), ha hajlandó meghallgatni, mi több: elgondolkodni azon, amit a nő mond, az jó jel.
  2. Mit tesz meg? – Ha a nőért, a kapcsolatért hajlandó némi áldozatra, az szintén jó jel. (És most nem gyémántgyűrűre gondolok, hanem inkább olyasmire, mint mondjuk a nő kedvéért átgondolni az értékrendet: mi fontosabb, pl. márkás cuccok vagy a párjával együtt töltött idő.)

2. Nem felel meg neki a nő által kínált megoldás

Jobbat, mást pedig nem tud. Legújabb kedvencem: a férfi nem érti, mi a probléma, bár a nő mondja. A nő javasolja, hogy kezdjenek párterápiába, mert együtt már nem képesek megoldani a gondjukat, ezt a férfi azonban elhárítja, mondván: a problémáikat nekik kell megoldaniuk. Ördögi kör? Nem, mert így előbb-utóbb szakítás lesz a vége.

Egyet azért mostmár hadd szögezzek le: a félreértések, konfliktusok a párkapcsolat beépített tartozékai. Számítsunk rá, hogy előbb-utóbb minden párkapcsolatban előfordulnak. Egyetlen tanácsot tudok adni: jobb, ha megtanuljuk ezeket kezelni. További segítséget itt találsz: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

Menjek vagy maradjak?

Menjek vagy maradjak?

Menjek vagy maradjak?

Szakítsak, váljak vagy próbáljuk meg mégis újra?

Menjek vagy maradjak? – fogalmazódik meg sokakban a kérdés egy-egy krízis során. Ha ez a kérdés fölmerül, akkor igazából nem a kapcsolat jövője a kérdés, ez csak másodlagos. Az emögött rejtőző elsődleges kérdés: Ki vagyok én? Maradhatok-e az, aki vagyok? Biztosítja-e ez a kapcsolat a számomra az önazonosságot és azon keresztül a biztonságot?

A valódi kérdés tehát nem az: menjek vagy maradjak, hanem sokkal inkább ez: érdemes-e maradnom, vagy jobban járok, ha megyek? Az egyik kedves olvasóm azt írta erre, hogy ezt érezni kell. Nos igen, amit érzel, az egy zsigeri reakció. Ha minden csupa szép és jó, akkor ugye nem kérdés: maradok, föl se merül, hogy menjek. De mi van akkor, ha konfliktusba kerülök? Netán krízishelyzetbe? Mert rossz hírem van: a nagy kihívásokat nem úszhatod meg! Minden új élethelyzet új választóvonal elé állít, és minden muníciódat össze kell szedned, hogy megoldd a feladatot. Ilyen új élethelyzet minden családon belüli változás: gyerekszületés, válás, szülők halála, vagy pl. munkahelyi változás: munka elvesztése, új munkahely. Ezek az élethelyzetek átrendezik a család összetételét, ezért mindenki keresni kezdi az új helyét ill. az új szerepét. És ha pont a pároddal adódik a krízis? Nos, az is megkérdőjelezi az adott helyzetedet, a szerepedet. Ezen kívül érintheti az énképedet, az önbecsülésedet.

Akkor itt álljunk meg. Ha egy kapcsolati krízis az önbecsülésedet rombolja, akkor az a párodról szól vagy inkább rólad? A kérdés persze költői. Hiszen ha stabil énképpel rendelkezel, és vannak erőforrásaid, amikből az önbecsülésedet újratöltögetheted, akkor mi köze ehhez a párodnak? Persze, hogy az egész rólad szól, arról, mennyire vagy sérülékeny a kapcsolataidban. De akkor rögtön itt újra álljunk meg. Mert egy kapcsolat önmaga dinamikájában létezik, egy párkapcsolatban a szereplők folytonos kölcsönhatásban élnek, senki nem értelmezheti magát anélkül, hogy a társa ne lenne valahol a képben. Hogy hol, az is jellemzi a párkapcsolatot. Tehát jogos, hogy a párod befolyással bír az önbecsülésedre. Ha viszont ezt fölismerted, akkor itt az idő elgondolkozni azon, mennyire függsz tőle, ill. mennyire támogatjátok egymást utatokon.

Kapcsolati krízis esetén éretlen személyiség nem mérlegel, hanem a legrövidebb utat keresi: megoldás helyett szakít, vagy ha alárendelődő személyiség, akkor meghúzza magát, akár a teljes önfeladásig konzerválja a rossz élethelyzetet és kényszerből marad.

Hogy menjek vagy maradjak, azt érett személyiség esetén az határozza meg, mennyire bízik a jövőben, mennyire tud önmaga maradni, mennyire optimista, akár túlzottan is. Hiszen a jövőnek megelőlegezett, ésszel megszavazott bizalom építő jellegű. Itt is érvényesül az önbeteljesítő jóslat jelensége: ha jót várok, elkötelezetten, de határozott keretek között, az a jó hajlamos beteljesülni.

Itt azonban fontos szerepe van a racionalitásnak: nem gyomorból hozunk döntést, amit később esetleg megbánunk, hanem átgondoltan. Mérlegelve, mit nyerek, mit veszíthetek, ha megyek, ill. ha maradok. Az mindenesetre illúzió, hogy minden gondomtól megszabadulok, ha a jelenlegi páromtól megszabadulok. Hogy majd jön a következő, aki végre az Igazi lesz, aki valóra váltja minden vágyamat, a szememből, sőt a hátamról leolvassa minden gondolatomat, és egyáltalán: ő hozza el nekem a boldogságot. Aki így gondolja, az roppant veszélyeztetett a kapcsolataiban: újra és újra csalódás fogja érni, és előbb-utóbb föl kell ismernie, hogy az az ember, aki őt olyan módon boldoggá teszi, ahogy azt ő elképzeli, még nem született meg. (Nem is fog, ezt én teszem hozzá.)

Nem állítom, hogy minden kapcsolat megmentendő, szó sincs róla. De azt igen, hogy ahogy a problémát magunkban hordozzuk, úgy a megoldást is. A párodnak nem feladata, hogy boldoggá tegyen téged. A boldogságod kulcsa nálad van. Ha eddig a párodtól vártad, hogy boldoggá tegyen, akkor ki kell ábrándítsalak: nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagy, ha tőle függsz! Akkor jársz a legjobban, ha attól függetlenül, hogy vele maradsz vagy nélküle mégy tovább, a kezedbe veszed a saját sorsodat.

Olvass többet párkapcsolati kérdésekről itt:

Hírlevélfeliratkozás

Email*
Név*
Hogyan szólíthatlak?


Én már úgyse leszek szerelmes!

De leszel.

Én már úgyse leszek szerelmes!

Én már úgyse leszek szerelmes!

Vége.

Na jó, inkább mégis kifejtem. Tehát:

Rengeteg nőt látok számára méltatlan kapcsolatban vergődni, mert azzal a lemondással ment bele, hogy ő már úgyse lesz szerelmes. Az előzmények között mindig szerepel egy nagy szerelem, aminek csalódás lett a vége. És ezek a nők tulajdonképpen soha nem heverik ki ezt az első nagy szerelmet, ráadásul az önbizalmuk is megtépázódik. Így amikor jön egy elég jó manus, akibe persze nem lesznek szerelmesek, meggyőzik magukat, hogy jó lesz vele.

Összehasonlításképpen pedig mindig ott marad a háttérben Mr. Nagy Szerelem, amiből nem lett semmi. (Fogadjuk el: nem is lehetett volna.) De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy aki mellett végül ki lehet kötni, azzal sokkal szürkébb az élet, mint Mr. N. Sz.-szel. A nő megkeseredik, és mindig van magyarázat arra, miért van azzal a pasival, akivel van. Ja, és persze: örüljön – figyelmezteti magát – , hogy egyáltalán van, aki szereti. Hiszen ő úgyis kövér/csúnya/buta, magyarán érdemtelen egy igazán szép kapcsolatra, egy minden tekintetben megfelelő férfi szerelmére.

Csak az a probléma, hogy az önbizalomhiányos nő a világnak rendre azokat a szeleteit fogja megkapni, amik egybevágnak a magáról alkotott elképzeléseivel. Tehát a férfi, aki eleinte hevesen udvarolt, az néhány év múlva maga dolgozik szorgos aknamunkával azon, hogy kedvese önbizalmát még inkább aláássa. A nő a dicséretet meg sem hallja, zavarba jön tőle vagy épp gúnynak veszi, de az meg se fordul a fejében, hogy valakinek ez lenne az őszinte véleménye róla. Persze egészen más a helyzet, ha kritikáról van szó, az mindig betalál. Ez nem véletlen: tűpontos szűrőnk van, amin keresztül a világot nézzük. Ha valami nem illik bele a világképünkbe, azt könyörtelenül kiszelektáljuk, ami megerősíti az elképzeléseinket, azt minden további nélkül beengedjük.

És aztán, sok év kapcsolat után eljön a szerelem. Ha belegondolsz: logikus. Hiszen ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy a képesség megvan benned. Amit ezek a nők hisznek, hogy örökre kihunyt bennük a láng, téves. A láng kihunyhat, de a mélyben ott parázslik a zsarátnok, mely csak arra vár, hogy mikor lobbanthatja lángra a felszínen kornyadozó száraz életet. Lehet, hogy a nő nem enged neki utat, de hogy a szerelem beüt, az biztos. Hiszen semmi nem táplálja a „létező” kapcsolatot, boldogságot nem kap onnan. A lélek szomjazik, szenvedélyre, életre vágyik. Tehát a szerelem mondhatni lesben áll csupán a kedvező pillanatra várva, hogy lecsaphasson.

Szóval ha azt hiszed, te már úgyse leszel szerelmes, csak gondolj arra, hogy a Szerelem az utcasarkon túl vár, de hogy előbb – utóbb váratlanul leterít, az biztos 😉 Ne mondj le róla!