A távkapcsolat nehézségei

A távkapcsolat kialakulása

A harmincas években Philadelphiában egy vizsgálat szerint a házasulandók egyharmada egymástól öt háznyi távolságra lakott. Tehát a szerelmi kapcsolatok kialakulásának egyik faktora a közelség. Nem kell Philadelphiáig futni, Magyarországon is ugyanez volt jellemző (meg bárhol máshol a világban): legfeljebb a szomszéd faluig mentek el a fiatalok ismerkedni. Ehhez az is kellett persze, hogy nem válogattak sokat, és a társadalmi elvárásoknak megfelelően a húszas éveik elején megházasodtak az emberek, de még fontosabb, hogy barátság, szerelem, kötődés akkor tud kialakulni, ha sok időt tölt együtt két ember.

távkapcsolat

Beszéljetek sokat!

Ehhez képest mára elképesztő mértékben kitágult a világ: van, aki földrészek között ugrándozik félévente, így már igazán nem távolság 40-50-80 km. Mégis, akik távkapcsolatban élnek, szokatlan nehézségekkel kell megküzdeniük.

A távkapcsolat hátrányai

Nyilvánvaló, hogy nem tudsz olyan szoros kapcsolatot kialakítani, mint azzal, akivel együtt élsz. Nem töltöd vele a mindennapokat, nem bújsz hozzá esténként… Azzal, hogy nem vagy a közelében, az alapvető intimitás, érintés iránti szükségleted nincs kielégítve. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapi élet megannyi velejárójának – házimunka, szórakozás, barátok – területén egyedül vagytok. Tehát ez a kapcsolat komoly hendikeppel indul egy maratoni versenyen.

A távkapcsolat hátrányait előnyökké fordítani?

Ám megpróbálhatjuk kihozni belőle a maximumot, úgyszólván a negatívumokból pozitívumokat kovácsolni.

  1. Nincs szoros együttlét – így viszont tovább tart a kezdeti időszak izgalma. Mert nincs mese, pár év múlva a legnagyobb szerelem lángja is alacsonyabb hőfokra esik vissza, távkapcsolatban ez az időszak elhúzódhat.
  2. Kimarad a közös élet – csökken a súrlódási felület. Nem kell összeveszni lakberendezésen, bevásárláson, gyereknevelésen…
  3. Nem közös a kassza, a háztartás – olyan lesz, mint egy örökké tartó udvarlás. Gáláns vacsorameghívásokra, virágcsokrokra, ajándékokra talán nagyobb az esély…

Távkapcsolat – akkor most minden hepi?

Nem csukhatjuk be a szemünket, nem, nem lesz minden hepi. A legkomolyabb veszély, vagyis, hogy nem vagytok egymás közelében, kikészítheti a kapcsolatot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a távkapcsolat sérülékeny kapcsolati forma, pontosan a távolság miatt. Jön valaki más, aki közelebb van, ezért szorosabbra fűzhetők vele a szálak, ez szokott lenni a vége.

Tanácsok, tippek távkapcsolatban élőknek

  1. Ha már távol vagytok egymástól, legalább törekedjetek arra, hogy minél többet beszéljetek egymással! Manapság egymást érik az ingyenes beszélgetős-üzengetős mobilos-számítógépes appok, a pénz nem kifogás!
  2. Amikor együtt vagytok, legyen ünnep! Valahogy kompenzálni kell, hogy olyan sok időt töltötök egymástól távol.
  3. Oké, ez meg már túlmutat a formán: ha komolyan gondoljátok a kapcsolatot, egy idő után törekedjetek arra, hogy térben közelebb kerüljetek egymáshoz! Tudom, ezt nem mindig könnyű megoldani, de sokszor csak döntés kérdése.

Szóval vigyázzatok egymásra, mert – hogy egy merész hasonlattal éljek – bár régen is sokat vártak az asszonyok, hogy hazatérjen a férfi a háborúból, talán kellemesebb elfoglaltságot is találtak volna maguknak.

Most akkor ez becsületesség vagy épp ellenkezőleg?

Mélyen a szemedbe néz és pafff…

őszinteség

Őszinteség a párkapcsolatban

Lehet, hogy neked is ismerős lesz ez a sztori. A lány elsőéves egyetemista volt, a fiú magas, kisportolt, jóképű végzős. Egy buli után átbeszélgették az éjszakát, és kiderült, hogy hasonló az értékrendjük, mindketten imádnak egy szál hátizsákkal utazgatni a világban, ha csak tehetik, olasz kaján élnek és modern amerikai irodalmat olvasnak. Rengeteg közös séta következett, és úgy tűnt, hogy valami igazán grandiózus veszi kezdetét. Az egyik ilyen romantikus randevún a srác mélyen a lány szemébe nézett és komoly hangon így szólt: „Nem tudom, mennyire vagy sérülékeny. Igazán szeretném veled megosztani az ágyam, de talán könnyebben veszem ezt a dolgot, mint te. Nem tudom, mennyit tudok neked nyújtani. Nézd, már nem szeretem azt a lányt, akivel tavaly nyáron együtt voltam. Talán te nálam jobban bevonódtál ebbe a kapcsolatba. Mindenesetre – és itt egyszerre bársonyos suttogásba váltott a hangja – szeretném, ha szeretők lennénk.”

Az őszinteség álcája

Na, jól tippeltem? Hallottál már hasonlót? Update Norbi is leírta valahol, hogy a kapcsolatuk elején beismerte Rékának, hogy nem monogám. Az ilyen vallomásokra többféle válasz adható. Réka azt mondta, hogy „Vigyázz magadra és soha ne tudjam meg.” A fenti sztori lánykája is hasonlóan gondolkodott: „Azonos szinten kezel magával, hogyan is hibáztathatnám ezért? Érzelmi válságot él át. Úgy érzi, hogy figyelmeztetnie kell engem a védelmem érdekében” – így érvelt magában. Sikeresen el is csitította minden kétségét.

Az elfogadás lehetséges következményei

Ettől, hogy a nő látszólag hosszú pórázra engedi, némely férfi hálás lesz és nem lép félre, ahogy Norbi is büszkén beszámol abban a régi könyvben. Némelyik pedig visszaél a nő szintén csak látszólag nagylelkű ajánlatával.

Azért látjuk, hogy a két eset nem ugyanaz. Míg Norbi esetében egy elkötelezett kapcsolatról van szó, az egyetemista fiataloknál egy laza, elkötelezetlenről. Ha a lány visszautasítja a fiú ajánlatát, az egyúttal a kapcsolat végét is jelentette volna. Tehát az ajánlat ebből a szemszögből már egyáltalán nem tekinthető őszintének, sokkal inkább érzelmi zsarolásnak.

De lássuk a folytatást:

Évek múlva már ezt mondta a lány: „Persze hű maradt a szavához – de nem hozzám. Szerelmes voltam, és végtelenül naiv. A vallomás erejébe és az őszinteség megkérdőjelezhetetlen erényébe vetett hitem elhomályosított minden tényt. A későbbi kapcsolatunk által okozott súlyos érzelmi károk csak évekkel később gyógyultak, amikor találtam egy olyan embert, aki megbecsült engem ahelyett, hogy kihasznált volna. Aki inkább megoldotta a saját morális dilemmáit ahelyett, hogy kegyetlenül és hanyagul rám kényszerítette volna őket. Ha akkor kellőképp bölcs és bátor vagyok, ezt kellett volna felelnem: Te most milyen furcsa módon udvarolsz nekem? Ez valami korlátozott felelősségű nyilatkozat? Azt gondolod, hogy ha figyelmeztetsz, akkor megszűnik velem szemben minden felelősséged? Az őszinteség nevében máris megbántottál és megaláztál. Nem tudok együtt lenni olyan emberrel, aki azonnal megmondja, hogy nem tud magára vigyázni. Nem érdekelsz annyira, hogy ez megérje nekem.”

A kommunikáció ritmusa

Párkapcsolati konfliktus: kapd el a ritmust, tartsd a tempót!

Párkapcsolati konfliktus: kapd el a ritmust, tartsd a tempót!

Avagy a gyors reagálású hadtest

– Tábornok úr! – tört be az adjutáns lihegve a vezérkari szobába – Tábornok úr, baj van! Áttörték a védelmi vonalat, és az ellenséges csapatok támadás alá vették a keleti és a nyugati határmenti területeket!

– Nyugalom, fiam! – dőlt hátra a vezérkar őszes főnöke magas támlájú bordó bársony karosszékében. – Először is helyezze magát kényelembe, mert úgy látom, nagyon zaklatott. Kér egy szivart?

-Izé… – tétovázott a palackzöld bőr karosszék előtt egyik lábáról a másikra állva az ifjú hadnagy – köszönöm, szolgálatban soha… De tábornok úr, az ellenség nagy erőkkel lövi a végeket! A fél Dél lángokban áll!

-Igen, igen, valami ilyesmit az előbb is mondott. Jah, fiatalság bolondság! – heherészett kedélyesen az ősz tábornok. – Na fiam, először is: nem illik így berontani egy szobába. Hát majd’ kivitte az ajtót a tokjából! Jól van na, jó van! Nem kell úgy megijedni. Igen, tudom, már mondta, áttörték a védelmi vonalakat, ésatöbbi, ésatöbbi… Na ide figyeljen! Biztos, hogy nem gyújt rá? Hát, maga tudja! A legfontosabb: egy úriember soha nem rohan. Akkor legalább egy kávéval megkínálhatom? Ha nem, nem. Miért pattog folyton föl?! Talán tű van abban a fotelban?! Borzasztó, hogy ezek a mai fiatalok nem tudnak egyhelyben megülni a fenekükön! A kadétiskolában nem büntették meg emiatt?

Hol is tartottam? Ja igen. Hát nézze. Mindennek eljön a maga ideje. Majd szépen, amikor a mi hadseregünk is készen áll a háborúra, majd akkor szépen berendezkedünk a védelemre. Érti? Egyszerűen ez most rosszkor jött! Igen, majd harcolunk, meg minden, ha meglesznek rá a tárgyi és személyi feltételek. Most egyszerűen nem megy. Ez van.

Egy óriási tévedés

Párkapcsolati konfliktusba keveredve sokan abba a hibába esnek, mint a fönti gyors reagálású hadtest főnöke: elszámítják magukat az idővel. Fontos dolog az érvelés, a szeretetteljes megnyilvánulás, a saját határaink betartatása, és még megannyi más szempont, de van egy tényző, ami rendre kimarad. A szakirodalomban is elvétve találok erre utalást, viszont a párkapcsolatban élők a mindennapok során gyakran elkövetnek egy óriási hibát: nem számolnak az idővel.

Az élőszó ereje

A Csók anyu! című film, ami nem éppen tegnap készült, már erről a jelenségről szólt, pedig hol volt akkor még a digitális technika! Az akkori magyar viszonyoknak megfelelő viszonylag normálisnak mondható család cetliken üzenget egymásnak, a valódi emberi kapcsolatok szép lassan elsorvadnak, és erre csak egy tragédia ébreszti rá a szereplőket. Manapság, mióta ingyen lehet egymásnak üzengetni okostelefonon, egyéb eszközökön széles e világban, rohamosan megnőtt a távolságtartó, írásos kommunikáció aránya. Lássuk csak a jellemzőit, szembeállítva az élőszóéval!

Az élőszó spontán – az írás nagyobb összeszedettségre ad lehetőséget

az élőszó gyors, azonnali visszajelzésű (jó esetben) – az írás lassabb

föntiek miatt az élőszó érzelmileg meghatározottabb – írásban több lehetőségünk van kontrollálni az érzelmeket

Az előbbi felsorolás nem teljes, nekem ezek a legszembeötlőbb különbségek, főleg egy párkapcsolati konfliktus esetén. De éppen ezeket átgondolva arra a következtetésre juthatunk, hogy lám-lám, írásban mennyivel jobb is veszekedni, nem fogok olyasmit a másik fejéhez vágni, amit később esetleg megbánok. És különben is: szó elszáll, írás megmarad.

És nem!

Éppen a konfliktushelyzet érzelmi töltöttsége miatt!

Magyarul: aki épp ki van akadva, érzelmileg túlfűtött állapotban van, egy veszekedés stresszeli, az a legkevésbé sem arra vágyik, hogy magára hagyják, hogy majd írásban, néhány óra (néhány nap!) múlva megkapja a választ. De hogy rögtön meg is cáfoljam magam, ez alól is van kivétel: abban az esetben, ha az illető teljesen kivetkőzik magából, ha képtelen az észérvekre, ha verbálisan vagy tettleg bántalmaz. Ilyenkor semmi értelme az azonnali válasznak, illetve csak ennyiben: „-Látom, nem vagy a magad ura. Ha lehiggadtál, folytatjuk.” – és távozni. Visszatérve az alaphelyzetre: az érzelmi felfokozottság egyrészt jelzi, mennyire érintett az illető a konfliktusban, másrészt viszont a megoldáshoz is közelebb visz azáltal, hogy az éberségi állapotot, azaz a megoldásban való érdekeltséget is fönntartja.

Ami az előbb kimaradt a felsorolásból: a visszacsatolás

Az élőszó legnagyobb erénye az azonnali visszacsatolás. Vagyis nem fog egy bizonyos érv, egy bizonyos tény fölött elsiklani a partner, mert azonnal figyelmeztetést kap: erről talán megfeledkeztél? Épp ugyanezért kevesebb a félreértés esélye: addig-addig lehet csiszolni a mondanivalót, amíg a partner meg nem érti.

A ritmus

Nem tagadhatom meg önmagam – megint a tánchoz fogom hasonlítani a kommunikációt. Kapd el a ritmust, tartsd a tempót! És főleg: hangolódj a párodra, mert enélkül hiába szól a legvérpezsdítőbb muzsika, a tánc inkább lesz gyötrelem, mint élvezet. Éljen az összhang! 🙂
Ha szeretnél többet olvasni párkapcsolati kérdésekről, iratkozz fel a hírlevélre:

Hírlevélfeliratkozás

Email*
Név*
Hogyan szólíthatlak?


Mérgező párkapcsolatok 2. – a rossz megoldás

"Fáj a fejem!" - A passzív agresszív viselkedés: manipulatív viselkedés

„Fáj a fejem!” – A passzív agresszív viselkedés: manipulatív viselkedés

Utáljuk a manipulációt, naná! Pláne, ha mérgező párkapcsolatban élünk. Ám gondolunk-e néha arra, hogy vajon mi magunk nem manipulatívan viselkedünk-e?

Aki mérgező párkapcsolatban él, az agresszív kapcsolatban él. Az agresszivitás ellen pedig nehéz védekezni, így az egyik lehetséges, ám kártékony út a passzív agresszió.

A passzív-agresszív viselkedés persze konfliktuskerülőbb, mint a nyílt kommunikáció, de hosszútávon nem kifizetődő. Aki passzív agresszíven viselkedik, az vélhetőleg nem tudná magát a párja számára is érthető módon kifejezni. Hiába tárja fel érzéseit, nem talál megértésre, csak gúnyos megjegyzéseket kap. Hiába is érvel, mindig letromfolják, hiába vár megértést, minduntalan falakba ütközik. Így nem csoda, hogy kifejleszti a maga harcmodorát: nem lesz együttműködő ő sem, de simulékonysága megmarad. Ez a passzív agresszió.

Erre tipikus példa a „fáj-a-fejem” jelenség. Ismerjük: a férfi basáskodásáért a nő nemes bosszúként szexmegvonással fizet. Az előzmény: a férfi nem együttműködő, a közös ügyekben egyedül dönt, nem ismeri el a nő erőfeszítéseit, a párkapcsolatból csekély részt vállal magára. A nő rendszeresen hangot ad elégedetlenségének, ez falra hányt borsó, a férfiről lepattan. Este gyengédséget vár, és nem fér a fejébe, hogy a nő miért morcos, ilyenkor bezzeg mindig „fáj a feje”.

Ha kicsit továbbgondoljuk, hová fut ki ez az egész, könnyen látszik, hogy változtatás nélkül ördögi körbe kerül a fönti páros. A férfi továbbra sem megértő, a nő továbbra is szenved, csak időnként kénytelen beadni a derekát a kapcsolat teljes elmérgesedését elkerülendő. Magyarán: évekre, évtizedekre bebetonozódhat a manipulatív ciklus, ha valamelyikük nem lép ki belőle. Mindkettejük érdeke, hogy magasabb szintre emelkedjenek, és hogy a párkapcsolatot is magasabb szintre emeljék. Persze kényelmes a sértett sündisznót játszani, de kellemesnek nem mondanám. Bármelyikük lép előre, mindkettejüknek hasznos lesz.

Az előrelépés módja

  1. Először is tisztázd, melyik viselkedéstípust valósítjátok meg!
  2. Vajon miért épp azt? A múltban mi kényszerített arra, hogy agresszív/passzív agresszív/bármilyen manipulatív viselkedés segítségével érvényesülj?
  3. Tanuld meg kifejezni érzéseidet, gondolataidat hatékonyan, úgy, hogy a párodnak valóban leessen a tantusz!
  4. Higgy abban, hogy kettőn áll a vásár, de az egyiknek el kell kezdenie az alkut! Légy te az, aki mindkettőtök boldogságáért tenni akar és képes is!

Ha érdekel, hogyan tudod mindezt megvalósítani, tudj meg többet itt: http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/

Mérgező párkapcsolatok

Mérgező párkapcsolat - alárendelő párkapcsolat
Mérgező párkapcsolat – alárendelő párkapcsolat

Mérgező párkapcsolatban élni olyan, mint egy veszélyeshulladék-lerakó tőszomszédságában: folyamatosan szivárog át a kertbe az idegméreg, te érzed, hogy valami nem stimmel, hogy nem érzed jól magad, de mivel igazán nagy tragédia nem történik, viseled a folyamatos támadást, míg végül sikeresen elpusztít. Mert ha trágyalé lenne, az más: az legalább bűzlik, a szar nem akar másnak látszani, mint ami. De itt egészen másról van szó.
Ide tartoznak a viccesnek szánt, ám sértő megjegyzések: „Hiszen szőke vagy!”. Az elfelejtett vagy viszonzatlan szívességek, a természetesként elkönyvelt kedvességek, ajándékok, az érzések, gondolatok semmibe vétele. A mérgező párkapcsolatok tipikusan alárendelők, tehát két ember kell hozzá. Nem csak az, aki megteszi, hanem az is, akivel ezt meg lehet tenni. Hogy miért? Mert fél a szeretett személy elvesztésétől, konfliktuskerülő, esetleg gyerekkora óta hozzászokott ehhez a bánásmódhoz. Az érzés mindenesetre keserű: adsz, egyre csak adsz, várod a viszonzást, és mire rájössz, hogy hiába, addigra azzal a ténnyel kényszerülsz szembenézni, hogy használnak, kihasználnak.

A könnyebben járható, ám pokolba vezető út

Aki mérgező párkapcsolatban él, az, mivel fél az érzéseit, szükségleteit nyíltan kifejezni, könnyen passzív-agresszív üzemmódba válthat. Példák:
– Ha én nem mosogatok el, akkor senki.
– Szétmegy a fejem ettől a zajtól.
– A száraz ruha már örökké a fregolin marad?
Az ezzel a probléma, hogy a beszélő azt gondolja, hogy világos az üzenete, de a hallgató, aki többnyire kizárólag a saját igényeivel van elfoglalva, ezt nem képes dekódolni. Magyarán: falra hányt borsó, nem érthető közlés. Ahhoz, hogy a partner megértse a szándékot, konkrét kéréssel kell előállni, amiből az önző pár is kénytelen lesz érteni az üzenetet:
– Légy szíves, mosogass el!
– Kérlek, halkítsd le a zenét!
– Szedd le, légy szíves a szárítót!
A negatív közléseket („Én nem,…senki”, „örökké … marad”) pozitívakká változtattuk. Így megnyitod a párbeszédet egy lehetséges megoldás felé. Ha mégsem, akkor legalább tudod, hányadán is állsz a pároddal, hogy számára mennyire fontosak a te igényeid a párkapcsolatban.

Honnan tudhatod, hogy mérgező párkapcsolatban vagy benne nyakig?

Yvette Bowlin 5 tényezőt ír le, ami a mérgező kapcsolatokat jellemzi, itt olvashatod az én kiegészítéseimmel:
1. Úgy tűnik, mintha semmit nem csinálnál jól
A partnered folyamatosan elnyom. Kritizálja a személyiségedet, és te állandóan szégyelled magad. Csak akkor érzed, hogy megkegyelmez, ha aláveted magad az ő érdekeinek, ha teljesíted a kívánságait.
2. Minden róla szól és semmi sem rólad
Természetesen neked is vannak érzéseid, de a partnered hallani sem akar róluk. A kapcsolatotok nem kétoldalú, ahol hangot adhatsz a véleményednek, amit a párod meghallgat, számításba vesz és tisztel. Ahelyett, hogy elismerné az érzéseidet, harcol veled, míg csak az övé nem lesz az utolsó szó.
3. Előbb-utóbb már nincs egy perc, amit élveznél vele
Minden nap egy új kihívás. Nincs lazítás, csak ha nincs jelen épp az életedben. Így alig várod, hogy végre kimozduljon. Az a szándéka, hogy a viselkedésedet kontrollálja, valójában a boldogságod korlátozására megy ki. Magához köt, mivel érzi, hogy vele nem vagy boldog, de tudja, hogy másokkal jobban éreznéd magad. Más eszköze, hogy megfogjon, nincs, csak a szóbeli vagy rosszabb esetben a tettleges erőszak.
4. Kényelmetlen számodra, hogy önmagad légy mellette
Nem tudod szabadon kifejezni, amit érzel, gondolsz. Meg kell játszanod magad előtte ahhoz, hogy elfogadjon. Míg egy szép napon rájössz, hogy már nem ismersz magadra.
5. Nem változhatsz, nem fejlődhetsz
Ha fejlődni, változni akarsz, a párod morgással, morcos viselkedéssel és hitetlenséggel reagál. Szó sincs arról, hogy bátorítana és támogatna elhatározásodban. Épp ellenkezőleg: minden módon korlátoz, hogy elérd célod. Ragaszkodik ahhoz a képhez, amit rólad alkotott, és hogy te már örökre olyan maradsz.
Ha föntiek közül akár egy is igaz rátok, akkor ideje elgondolkoznod, hogy vajon több jót tartogat-e számodra ez a kapcsolat, mint amennyi rosszat.

Hogyan tudsz befejezni egy mérgező kapcsolatot?

Íme az öt lépés, amivel kezedbe veheted az sorsodat, és véget vethetsz az életedet mérgező kapcsolatnak:
1. Nézz szembe a tényekkel!

• Energetizál vagy leszív a pároddal töltött idő?
• Szeretnél sokat vele lenni vagy inkább nem?
• Sajnálod őt? Ez az egyik elsődleges, amit iránta érzel?
• Időről időre nála keresel olyan visszajelzést, amilyet soha nem ad?
• Folyton csalódottan jössz ki a vele való párbeszédből a megjegyzései és a viselkedése miatt?
• Többet teszel a kapcsolatért, mint ő?
• Szereted még egyáltalán?

2. Azonosítsd a rejtett nyereséget!
Minden kapcsolatban, még a mérgezőben is, vannak rejtett nyereségek. Különben miért maradnál benne? Tehát azonosítsd a titkos hasznot! Állapítsd meg, hogy te mit kapsz ettől a kapcsolattól. Azt érzed, hogy a párod mellett vonzó és szexi vagy? Vagy olyan nyomorúságosnak látod az ő életét, hogy mellette a te életedre igazán nem lehet panasz? Esetleg bár elnyom, de ebben az is benne foglaltatik, hogy soha egy sárga csekket nem kell feladnod, soha egy utazást intézned, mert minden szál az ő kezében fut össze, tehát a lakhelyed tulajdonképpen kalitka ugyan, de színaranyból? Vagy verbálisan agresszív szüleidre emlékeztet, ezért ismerős az érzés?
3. Érezd jól magad nélküle!
Keress magadnak olyan elfoglaltságot, amihez nincs szükséged a partneredre! Nem vagy hozzánőve, felnőtt, szuverén lény vagy, aki az élet sok-sok területén találhat élvezetes időtöltést, értékes embereket. Régen jártál kirándulni? Szerettél táncolni! Nosza, újítsd fel a hobbijaidat! Kedved támadt valami újhoz? Keress társakat vagy csak simán iratkozz be egy klubba, legyen az jóga, operabarátok köre vagy meditációs tanfolyam. Ahhoz, hogy jól érezd magad, ki kell lépned a megszokott, sivár köreidből. Keresd meg a barátaidat és minden elképzelhető módon emlékeztesd magad arra, hogy nem vagy köteles rosszul érezni magad. Határozd el, hogy juszt sem leszel szomorú, megbántott vagy dühös. Ha bármi ilyesmi közelít, ott a telefon, ott a táncklub!
4. Vedd körül magad társasággal!
Nem feltétlenül jelenti, hogy mostantól kezdve húszfős bulikban kell megjelenned, mindössze annyit, hogy mindig legyenek társaid, akikkel meg tudod osztani örömödet, bánatodat. A lazább kapcsolatok is ide tartoznak, mindössze tudni kell tartani a határokat: alkalmi aerobicos társaidra nem zúdítod rá a szerelmi életed részleteit, ahogy remélhetőleg ők se rád. Ha mégis ilyesmibe kerülnél, vedd észre: megint mérgező kapcsolat vár rád, ahol aki rád csimpaszkodik, az nem kellőképpen tartja a határokat. Tudj disztingválni, válogasd meg, kivel töltöd az időd, elég drága az hozzá!
5. Gyógyítsd a szégyenérzetet!
A sötét múlttól csak úgy tudsz megszabadulni, ha a fényes jövő ígéretét vetíted magad elé. Gyógyítsd meg azokat a részeidet, amelyek vonzzák a mérgező kapcsolatokat! A régi, mérgező kapcsolataidat értelmezni, megérteni, mit kerestél bennük, általuk, most a legfontosabb belső munkád. Ha megértetted, esélyed van a továbblépésre. Ehhez meg kell magadnak bocsájtanod a szerepeket, amiket a mérgező párkapcsolatban játszottál, és hinned kell, hogy megérdemelsz egy minden tekintetben kielégítő, harmonikus, kiegyenlített, boldog párkapcsolatot.
Ha magadra ismertél akár csak részben is, neked szól az ajánlatom, ami segítségével meg tudod valósítani a föntieket:
Határozott NŐ vagyok! – önérvényesítés magabiztosan