Mélyen a szemedbe néz és pafff…
Lehet, hogy neked is ismerős lesz ez a sztori. A lány elsőéves egyetemista volt, a fiú magas, kisportolt, jóképű végzős. Egy buli után átbeszélgették az éjszakát, és kiderült, hogy hasonló az értékrendjük, mindketten imádnak egy szál hátizsákkal utazgatni a világban, ha csak tehetik, olasz kaján élnek és modern amerikai irodalmat olvasnak. Rengeteg közös séta következett, és úgy tűnt, hogy valami igazán grandiózus veszi kezdetét. Az egyik ilyen romantikus randevún a srác mélyen a lány szemébe nézett és komoly hangon így szólt: „Nem tudom, mennyire vagy sérülékeny. Igazán szeretném veled megosztani az ágyam, de talán könnyebben veszem ezt a dolgot, mint te. Nem tudom, mennyit tudok neked nyújtani. Nézd, már nem szeretem azt a lányt, akivel tavaly nyáron együtt voltam. Talán te nálam jobban bevonódtál ebbe a kapcsolatba. Mindenesetre – és itt egyszerre bársonyos suttogásba váltott a hangja – szeretném, ha szeretők lennénk.”
Az őszinteség álcája
Na, jól tippeltem? Hallottál már hasonlót? Update Norbi is leírta valahol, hogy a kapcsolatuk elején beismerte Rékának, hogy nem monogám. Az ilyen vallomásokra többféle válasz adható. Réka azt mondta, hogy „Vigyázz magadra és soha ne tudjam meg.” A fenti sztori lánykája is hasonlóan gondolkodott: „Azonos szinten kezel magával, hogyan is hibáztathatnám ezért? Érzelmi válságot él át. Úgy érzi, hogy figyelmeztetnie kell engem a védelmem érdekében” – így érvelt magában. Sikeresen el is csitította minden kétségét.
Az elfogadás lehetséges következményei
Ettől, hogy a nő látszólag hosszú pórázra engedi, némely férfi hálás lesz és nem lép félre, ahogy Norbi is büszkén beszámol abban a régi könyvben. Némelyik pedig visszaél a nő szintén csak látszólag nagylelkű ajánlatával.
Azért látjuk, hogy a két eset nem ugyanaz. Míg Norbi esetében egy elkötelezett kapcsolatról van szó, az egyetemista fiataloknál egy laza, elkötelezetlenről. Ha a lány visszautasítja a fiú ajánlatát, az egyúttal a kapcsolat végét is jelentette volna. Tehát az ajánlat ebből a szemszögből már egyáltalán nem tekinthető őszintének, sokkal inkább érzelmi zsarolásnak.
De lássuk a folytatást:
Évek múlva már ezt mondta a lány: „Persze hű maradt a szavához – de nem hozzám. Szerelmes voltam, és végtelenül naiv. A vallomás erejébe és az őszinteség megkérdőjelezhetetlen erényébe vetett hitem elhomályosított minden tényt. A későbbi kapcsolatunk által okozott súlyos érzelmi károk csak évekkel később gyógyultak, amikor találtam egy olyan embert, aki megbecsült engem ahelyett, hogy kihasznált volna. Aki inkább megoldotta a saját morális dilemmáit ahelyett, hogy kegyetlenül és hanyagul rám kényszerítette volna őket. Ha akkor kellőképp bölcs és bátor vagyok, ezt kellett volna felelnem: Te most milyen furcsa módon udvarolsz nekem? Ez valami korlátozott felelősségű nyilatkozat? Azt gondolod, hogy ha figyelmeztetsz, akkor megszűnik velem szemben minden felelősséged? Az őszinteség nevében máris megbántottál és megaláztál. Nem tudok együtt lenni olyan emberrel, aki azonnal megmondja, hogy nem tud magára vigyázni. Nem érdekelsz annyira, hogy ez megérje nekem.”
Vélemény, hozzászólás?