A párom nem akar velem beszélni!

Problémamegoldás helyett elzárkózás

Problémamegoldás helyett elzárkózás

Problémamegoldás helyett jeges csönd

“A párom nem akar velem beszélni” – te is elmondhattad volna? A legutóbbi kérdezős alkalommal az egyik kedves olvasóm ezt a kérdést küldte:

„Engem az foglalkoztat, hogy a párom, ha van egy vitánk, nem érdekli, hogy megbeszéljük vagy megmagyarázzam az adott dolgot amin vitatkozunk, hanem elvonul. Akár napokig nem kommunikál velem. Azt már kitapasztaltam, hogy ilyenkor hagyni kell, ugyanakkor jó lenne, ha erről le tudnám “szoktatni”. Ha már csak 1 napra le tudná redukálni ezt az elvonulást, én már annak is örülnék, mert engem ez a pár nap megvisel. Mondtam már neki, de mégis így reagál, apró kis összezörrenésre is. Hát erről a típusról olvasnék szívesen tanácsokat! :)”

Nem egyszerű a helyzet, mert a sok szempont, ami hasonló esetekben előkerül, itt nyilvánvalóan nem jellemző. Mert nem arról van szó, hogy túl sokat beszélsz, hogy meg sem hallgatod őt vagy hogy tűzön-vízen keresztül akarod vinni a szándékodat. Vagy hogy rosszkor hozakodsz elő a problémáddal, netán, hogy nincs is beszédtémátok. A probléma a párod problémakezelési stílusa.

Kétféle oka lehet. Az egyik, hogy nem tud mit kezdeni az adott dologgal és minden további adalék, amit hozzáfűzöl, csak ront a helyzeten, elborítják az információk, rendszereznie kell magában, ami hosszú időt vesz igénybe. Ebben az esetben viszont nem ezt érzem.

A másik lehetőség, hogy mindenen megsértődik és így büntet téged, mert tudja, hogy neked fontos a mindennapos kapcsolattartás (és ez így normális!), tehát megbánod te még, hogy vele vitázol.

Ennek minősített verziója, hogy nem meri vagy nem akarja kiengedni az irányítást a kezéből, és minden nézeteltérést a tekintélyén esett csorbaként értékel. Mivel az életet úgy képzeli, hogy csak neki lehet igaza, csalódást él át, ahogy szembekerül a valósággal.

John Gottman amerikai házasságkutató az „apokalipszis négy lovasának” egyikeként említi a falépítést, vagyis hogy a párom beszél hozzám, de én egy láthatatlan falat húztam fel magam előtt, és mintha meg sem hallanám a közlést. Gottman megállapítja, hogy ezt főleg férfiak használják, és rövid távon énvédő funkciója van. Alapos ember, nemcsak az alanyok vérnyomását mérte, de a vizeletükben kimutatható stresszhormon szintjét meg egy csomó egyéb fiziológiai változót is. Kiderítette, hogy a falépítő férfinek annyira felmegy a pumpája, hogy kis túlzással ha a stroke-on innen akar maradni, akkor először mintegy hagyja leperegni magáról a párja közlését, hogy amikor lehiggad, érdemben tudjon reagálni. Nem elítélendő taktika, ha nem tart tovább, mint húsz perc. De semmiképpen sem napokig!

Megoldás a panaszra: “A párom nem akar velem beszélni!”

A te esetedben, mint sok ego-játszma esetén határt szabnék a férfinak: közölném, hogy szeretném a vitákat, összezördüléseket azon melegében tisztázni, nem bírom a napokig tartó jeges csöndeket. És mivel kettőnkre tartoznak, vele szeretném ezeket rendezni. De ha ő elzárkózik, találok mást, aki meghallgat. Neki sem jó, ha a gondjainkról egy vagy több állandó bizalmas – barát, barátnő (anyós?) – értesül először.

A párkapcsolat szükségképpen nem lehet problémamentes. Két különböző embernek nem lehet mindig azonos a véleménye a dolgokról. Ha ezt valaki nem érti, az irreális elképzeléseket hordoz a párkapcsolatról. A hosszútávon is boldog, elégedett párkapcsolat egyik elengedhetetlen feltétele a jó kommunikáció. Hiszen enélkül hogyan lehetne előre tervezni, egyéni és közös célokat meghatározni, a mindennapok során újra és újra felmerülő problémákat menedzselni? A párkapcsolati kommunikáció kérdésében itt tudok többet segíteni: Online Párharmónia Tanfolyam

A legjobb tanács minden pár számára

A leggyakoribb párkapcsolati probléma, amivel a párok tanácsadóhoz fordulnak: „Meg akarunk tanulni jobban kommun

párkapcsolati problémák - a legjobb tanács

Párkapcsolati problémák – a legjobb tanács

ikálni.” Pontosabban: a nők általános panasza: „Nem ért meg engem. Nem érzem, hogy meghallgat.”

Ebben a blogbejegyzésben példákkal és egyszerű tanácsokkal támasztom alá a legjobb szerelmi tanácsaimat, hogy elmélyítsétek, megerősítsétek, sőt: megőrizzétek a kapcsolatotokat.

Megszületik a baba

Nézzük Erika és Gábor esetét. Három éve házasok és van egy négy hónapos kislányuk. Tervezett terhesség volt és nagyon várták a kisbabát. A baba születése után pár hétig úgy tűnt, hogy Erika jól megküzd az új feladattal. Édesanyja besegített és Gábor kivett a születés után két hét szabadságot. Mikor azonban egyedül maradt a kisbabával, megváltoztak a dolgok. Elkezdett minden apróságért aggódni. De ez nem egyszerűen a tapasztalatlanságból fakadó aggodalom volt, hanem lassacskán totális pánikká fokozódott. Hússzor hívta Gábort egy nap megnyugtatásért és könyörgött, hogy jöjjön haza előbb.

Gábort zavarta ennyi félbeszakítás, de megpróbált türelmes maradni és annyiszor korán hazamenni, ahányszor csak lehetséges volt. Remélte, hogy Erika hamarosan rendbe jön, de az idő múlásával a nő szorongása csak növekedett és lassacskán mély depresszióba süllyedt. Már föl sem öltözött és szinte az egész napját ágyban töltötte. El tudta látni a baba legalapvetőbb szükségleteit, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha élvezné. Eltávolodott Gábortól és sokat veszekedtek.

Kettejük fényében az igazság ez: Gábornak igaza volt, de a mód, ahogy Erika panaszaira reagált, csak rontott a helyzeten. Lássuk, milyen reakciók akadályozzák leggyakrabban az empatikus megértést:

Értékelés – egyetértés vagy egyet nem értés

Tapogatózás – kérdezősködés

Utasítás – megoldások javaslása

Interpretálás – motivációk magyarázata, pszichologizálás

Figyeljük meg, hogy az alábbi beszélgetés alatt ez a négy tevékenység hogyan blokkolja a megértést és az együttérzést, hogy végül közeledés helyett még nagyobb eltávolodás lesz belőle. A célt, hogy a pár eljusson a bajok gyökeréig, nem érik el.

Erika: – Nem bírom tovább!

Gábor: – Mi a baj? (tapogatózás, kérdezősködés)

Erika: – Megőrülök itthon a babával. Úgy érzem, szétesem. Fogalmad sincs, ez milyen nehéz!

Gábor: – Miért nem hívod át Lilit? Vele meg a gyerekeivel jobban ellennétek. (tanácsadás)

Erika: – Nincs ideje rám. Ez egyébként sem oldana meg semmit.

Gábor: – Próbáltad már hívni anyádat? Neki biztos lenne rá ötlete, hogy szedd össze magad. (utasítás, értékelés)

Erika: – Nem érted, ugye?

Gábor: – Szerintem a fáradtság az oka. Nem aludtál jól az utóbbi időben. Az alváshiány tesz ingerlékennyé. Majd én intézem a gyereket. (értelmezés, értékelés, tanácsadás)

Erika megpróbálta Gábort elérni ebben a beszélgetésben. Talán nem csinálta túl jól, de igyekezett minél jobban elmondani a problémáját, remélve, hogy Gábornál értő fülekre talál. De Gábor – holott úgy tűnik, egész jó megoldásokat kínált -, nem hallgatott jól. Hallotta ugyan Erika szavait, de nem tett erőfeszítéseket, hogy megértse a mögöttük rejlő tapasztalásokat. Ő válaszaival a saját élményeiből indult ki: „Hogy alakult ez ki? Sose láttam még ilyennek. Ennek kéne életünk legboldogabb időszakának lennie. Ez talán azt jelenti, hogy valami baj van velem, ha nem tudok neki segíteni.”

Gábor is érthető módon rémült volt, és ez megakadályozta számára, hogy hatékonyan hallgasson. Én a következőket javasolnám nekik:

-Tárjuk fel mindkettejük aggályait.

-Sajátítsanak el néhány kommunikációs készséget:

  1. Partnere hallgatása közben próbálja beleélni magát az ő helyzetébe. Koncenráljon arra, amit érez, ne csak arra, amit mond.
  2. Fogadja el partnere saját gondolatokhoz és érzésekhez való jogát.
  3. Mutassa ki elfogadását testtartásával, hangnemével és arckifejezésével.
  4. Hallgatás közben próbálja kerülni a kérdéseket, saját véleményének kifejezését, a megoldásra tett javaslatokat és az ítéleteket.
  5. Miután a partnere befejezte, foglalja össze, fogalmazza újra az ő legfontosabb gondolatait és érzéseit.

Figyeljétek meg a különbséget az alábbi beszélgetésben, mikor Gábor alkalmazza a fönti tanácsokat:

Erika: – Azt hiszem, kiborultam.

Gábor: – Ez úgy hangzik, hogy rendesen túlterhelt vagy.

Erika: – Igen. Soha életemben nem éreztem magam ilyen rosszul. Az idő nagy részében úgy érzem, megőrülök.

Gábor: – Bárcsak segíthetnék valahogy. Utálom látni, milyen fájdalmat élsz át.

Erika: – Úgy érzem, nem értesz meg. Csak azt akarod, hogy hagyjam abba, és legyek olyan, mint rég.

Gábor: – Valószínűleg igazad van. Nehéz számomra, hogy megértsem, min mész keresztül, és hiányoznak a régi szép idők, mikor még minden kerek volt. De meg akarom érteni. Kérlek, beszélj még róla!

Erika: – Nem hiszem, hogy akarod hallani az összes őrültséget, ami átfut az agyamon.

Gábor: – Tudom, hogy nem mindig voltam jó hallgatóság, de az akarok lenni. Meg akarom veled osztani a terheket, ha megengeded nekem.

Erika: – Csak azt akarom, hogy átölelj.

Gábor a karjaiban ringatja Erikát, miközben olyan közel vannak egymáshoz, mint már hónapok óta soha. Bátorság és komoly önfegyelem kellett Gábornak ahhoz, hogy ne fusson a nyugtatgatás és a tanácsadás zsákutcájába. Hiszen Erikának valami egészen másra volt szüksége: éreznie kellett, hogy Gábor mellette áll és ugyanúgy szereti, mint régen. Így viszont mélyült Gábornak a párja fájdalma iránt érzett megértése, és sikerült egymáshoz érzelmileg közel kerülniük. Ezáltal megtették az első lépést a probléma megoldása felé, ami már gondolom, nyilvánvaló: szülés utáni depresszió.

A hallgatásnak ez a formája elsőre talán nem tűnik természetesnek. Ez rendben is van. Nem kell tökéletes hallgatóságnak lenned. De ha csak megpróbálod, a partnered érezni fogja az erőfeszítésedet, a segítő szándékot, a vágyat, hogy meghallgasd és megértsd, és ezzel elindulsz a kapcsolatod megerősítésének hosszú útján.

Itt tudok még neked segíteni: Párharmónia Tanfolyam

Párkapcsolati problémák szülés után

Az apán is kitörhet a szülés utáni depresszió

Az apán is kitörhet a szülés utáni depresszió

Amikor apucin is kitör a szülés utáni depresszió

A szülés utáni párkapcsolati problémák egyik fő oka, amit már minden szülésre felkészítő tanfolyam és szakkönyv tartalmaz, minden párkapcsolattal, családdal foglalkozó cikk, tanácsadás taglal, hogy az újdonsült anyukákon nagy eséllyel kitörhet a szülés utáni depresszió. Erre részben fel lehet készülni, bár tapasztalatból mondom: mint ahogy nokedlit főzni sem lehet könyvből megtanulni, úgy teljesen a szülés után magadon észlelt depresszió kezelését sem.

A fenti jelenség tehát elég általános. De mi van akkor, ha a depresszió jeleit az apán tapasztaljuk?

Mik a tünetek?

Apuka gyűrött arccal és ingben, borotválatlanul jelenik meg párjánál a kórházi látogatáson. Először még azt gondolhatjuk: lám-lám, jól sikerült a tejfakasztó buli. (Ez is milyen már: valaki magyarázza el nekem, hogy mivel nyugtatják meg a férfiak a lelkiismeretüket, mikor a párjuk sajgó gátsebbel, bedurrant mellel, enyhe hőemelkedéssel fekszik a kórházban, ők a haverjaikkal a minél sárgább földig igyekeznek leküzdeni magukat nem kevés alkoholtartalmú ital fogyasztásának segítségével. Tisztelet a kivételnek, pl. az én párom.) De nem: hazaérünk, és a lakásban infernális rendetlenség, mosatlan edények hegye fogad. Visszaemlékszünk a takaros legénylakásra, ami mindig tiptopp nézett ki és nem értjük. Hab a tortán, amikor anyós résztvevő arccal megjegyzi, hogy a fiát mennyire megviselte a szülés. És amikor támogatást várunk, lelki és fizikai értelemben is, nem kapjuk meg, helyette marad egy furcsa távolságtartás, mintha a szerelem valami homályos illúzió lett volna, ami a távoli múlt ködébe vész.

Mik az okok és miért alakul ki?

Ha az anya depressziós, azt a hirtelen megváltozott életkörülmények, az óriási hormoncunami, az állandó kialvatlanság, a gyermek miatti aggódás, a megfelelési kényszer és még egy rakás dolog magyarázza. Az anyának volt rá kilenc hónapja, hogy teste változásainak nyomon követésével fokozatosan szokja az anyává válás folyamatát: saját bőrén tapasztalta meg. Ezzel szemben az apa majdhogynem külső szemlélője az eseményeknek, az ő szervezetében nem zajlottak le drámai változások, az apává válás folyamata egészen más jellegű dolog. Csak az igazán érett férfi képes arra, hogy a gyermek megszületésétől fogva vagy már előtte teljes értékű apja legyen. Aki viszont nem fogja fel teljes egészében, hogy mi történik az életében a gyermekszületés kapcsán, az több területen is sérül. Egyrészt látja, hogy a párja élete majdnem teljes egészében az újszülött körül forog, emiatt mellőzöttnek érezheti magát. Pedig a legtöbb anyukának ilyenkor rengeteg támogatásra, biztatásra van szüksége! Aztán ott van a családon belüli szerepek megváltozása: A nő egyszeriben anyává, a férfi apává vált. Merőben más minőség, mint egymás párjának lenni. Ha ilyenkor csak az anyát látja a párjában, és pl. az anyatej is csupán valamiféle szent borzalmat vált ki belőle, az megint nem segíti elő a szülés okozta sokk után a pár újbóli egymásra találását. Magyarán: itt a férfi valami irdatlan messzeségbe került a természetes földi léttől, a szülés körüli dolgok annyira misztikus, távoli világot alkotnak, mintha neki soha semmi köze se lett volna a történethez. És itt jön egy ok, ami csak az utóbbi húsz évben került előtérbe: az apás szülés. Csak nagyon óvatosan merek ebben a témában véleményt nyilvánítani, ugyanis nincs általánosan követhető minta. A nők többsége lelkesen üdvözölte az ötletet, hogy az apa is ott legyen a szülőszobában. Az ellentábor pedig meggyőződéssel állítja, hogy ez a nők dolga, ott az apának semmi keresnivalója, és jön a szülés körüli misztikus duma, amibe oly könnyű belekapaszkodni. Én meg azt mondom: nincs egyértelműen helyes viselkedési stratégia. Igenis, létezik az az apuka, aki kellően érett ahhoz, hogy ésszel és érzelmileg is megértse a szülés folyamatát és valódi támogatást jelentsen a párja számára. De igenis, létezik az a típus, akinek sokkhatás a szülés, aki úgy érzi, hogy nincs befolyása az eseményekre, ami a párjával történik és nem tud mellette állni. Ehhez kapcsolódik még az a ki nem mondott, sajátmaga számára sem megfogalmazott érzés, hogy mindezt ő okozta (mármint a terhességet, aminek következménye a szülés lett). És még egy fontos szempont: látja a női altestetet valami egészen más funkció közben, mint ami a szex, ami eddig természetesen a pár mindkét tagja számára gyönyörforrás volt.

Tudat alatt? Tudatosan?

Párkapcsolati problémákat okozhat, úgyhogy figyeljünk oda! Valószínűleg önmaga előtt is tagadva, de ezért utasítja el sok újdonsült apuka szülés után a szexet. A nők pedig nehezen élik meg, mert ők csak azt látják, hogy a párjuk a baba születése óta az ágyban elfordul tőlük, tehát – vonják le a téves következtetést – már nem kívánatosak. Valószínűleg meg sem fordul a fejükben, hogy amiatt történik ez, mert a férfi látta őket a szülőszobában kiterülve, orvosi vizsgálat közben (aki „ott” nyúlkált!), netán a kicsi megszülésére alkalmasan kitágult vaginával.

Mi lehet a megoldás?

A párkapcsolati problémák megelőzhetők, csak éppen ezt kell figyelembe venni: ezeknek az apukáknak nehezebb megélni a drámai változást, ami a család dinamikájában végbemegy. Őket talán kérni kell, hogy vegyenek részt a baba körüli teendőkben. Nehéz feldolgozni a nőnek, de időt kell hagyni a párjuknak, hogy fölvegyék a ritmust. Az első hetek sokszor kaotikus állapota után kialakul egy újfajta rend, napirenddel, feladatkörökkel. Ha mégsem, akkor figyeljünk erre, tudatosan alakítsuk ki! Ahogy az életünkbe visszatér a rend, lassan-lassan a férfi is megérkezik az apukaszerepbe.