Párválasztásunk szempontjai – tudatos és/vagy tudattalan?

Párválasztás - tudatos és/vagy tudattalan?

Párválasztás – tudatos és/vagy tudattalan?

A párválasztás örök csapdái

A párválasztásunknak az evolúciós pszichológia szerint egyetlen valós célja van: hogy minél több egészséges utóddal gyarapítsuk fajunkat, mi történetesen az emberiséget. Hogy ez épp most ebben a történeti korban az emberiség összlétszámát tekintve túl jól sikerül, az mellékes, az eredeti genetikai parancs mindenféle kulturális hatás ellenére, úgy látszik, mégiscsak működik.

A párválasztás sikeressége

Hogy párválasztásunk végül is sikeres legyen, ahhoz most sajnos eleinte ki kell hagynom a szövegből a gyertyafényes vacsorák, a párkapcsolati kommunikáció és az önismeret témakörét, pedig higgyétek el, nem szívesen teszem. A rideg tény azonban az, hogy eleinte sokkal többet nyom a latban a csípő-derék-mell arány, a testmagasság és a hosszú szempillák.

A párválasztás ösztönös oldala

És akkor már itt is vagyunk az első lépcsőfoknál: a párválasztás ösztönös oldala. Rögtön sietek leszögezni, hogy nem csupán ösztönös tényezők hatnak, de bizony, hiába szeretjük magunkat racionális lényeknek tartani, először a bennünk élő ösztönlény reagál valahogy a lehetséges partnerre. Ehhez a blogbejegyzés terjedelme vajmi csekély, hogy minden lehetséges külső tényezőt részletesen leírjak, legyen annyi elegendő, hogy egy ellenkező nemű lény külsején a párkereső vadász számára minden, de minden az illető egészségi állapotára és a majdani utód ellátásának képességére utal. A haj, az arc szimmetrikussága (ez is jelzi ugyanis az illető egészségét, ill. hogy magzati korban mennyi károsodást szenvedett el), a testmagasság, az arc egésze és minden egyes része külön-külön, férfiaknál az izomzat, nőknél a csípő-derék-mell arány. Számít ezen kívül, hogy mennyire hasonlít az illető az ellenkező nemű szülőnkre. Ez ott jön a képbe, hogy genetikailag az a legalkalmasabb az utódnemzésre, aki hozzánk hasonló, de kicsit mégis eltérő génállománnyal rendelkezik. Tehát se a túl különböző, se a túl egyező nem jó. Utóbbi esetben jelentősen megnő a sérült utódok születésének esélye, ezért tiltja minden kultúra a közeli rokonok házasságát.

A párválasztás tudatos oldala

A párválasztásnak persze van tudatos oldala is, jól is néznénk ki, ha gondolkodás nélkül mennénk bele mindenféle kapcsolatba. (Igen, láttunk már ilyet. Igen, gond volt. Igen, csak további gondok lettek belőle.) Itt először a mintáink jönnek be a képbe, elsősorban saját származási családunk mintája. Erre mindenki ad egy választ: vagy ezt tekinti egyedül természetesnek és magától értetődő módon átveszi és továbbviszi, vagy kijelenti, hogy na, ő aztán nem! Ő biztos, hogy homlokegyenest másképp fogj csinálni, mint a szülei! Ez egy szép elhatározás, még csak azt sem mondom, hogy értelmetlen ezt a döntést meghozni. Bizonyos fokig ugyanis működhet, de le kell rombolnom az illúziókat: alapos önismeret és „önmunka” nélkül automatikusan bekapcsolnak a jó öreg minták, és hiába is minden szép elhatározás, egy szép napon felfedezhetjük, hogy igen, pontosan úgy csinálom, mint anyám/apám.

A párválasztás félig-meddig tudatos oldala

Megvolt az első benyomás, megvolt a fejünkben lévő elhatározás. Akkor most jön a halpiac. Igen, tetszik, nem tetszik, mindenki felméri magát, hogy ő vajon mennyit ér a párválasztási piacon, viszonyítja magát a többiekhez, még ha az így kapott kép nem minden esetben reális is. Ideális esetben kapunk annyi visszajelzést, hogy az eredetileg tévesen besaccolt értékünket módosítani tudjuk felfelé vagy lefelé. De persze időről időre találkozunk olyanokkal, akik túlságosan alul- vagy fölülértékelik magukat. Saját személyes tapasztalatom szerint a lányok hajlamosabbak magukat alulértékelni, ezért alulválasztani, magukhoz képest „kevesebbet érő” partner mellett kikötni, de hát ez hogyan lenne lehetséges, ha a fiúk meg néha nem értékelnék magukat fölül? Ha aszimmetrikus párokat látunk, annak ez az egyik lehetséges magyarázata.

A párválasztás kulturális oldala

Na, végre elérkeztünk a gyertyafényes vacsorához 🙂 Az udvarlás időszakában a pár mindkét tagja a szebbik oldalát mutatja, és azt az aktuális kulturális elvárások is befolyásolják. Hogy egy nő éppen házias kell legyen, vagy kislányosan viháncolnia, véletlenül sem gondolkodó ember benyomását keltenie, netán épp ellenkezőleg, ez nagyban függ az adott társadalom elvárásaitól. Persze a legjobban megint az az jár, aki lehetőség szerint önmagát adja, nem játssza meg magát (hozzáteszem: túlzottan), mert utólag a partner nagyot csalódhat, amikor azzal szembesül, hogy a párja teljesen más, mint amilyennek mutatta magát.

Néhány önkényes példát kiragadva: ide tartozik a kezdetek kezdete óta a férfiak eltartóképessége, hiszen a nőnek, ha gyereke születik, jelentősen lecsökken a munkavégző képessége, mivel a kicsit kell ellátnia. A csecsemő ugyanis a többi emlős állathoz képest roppant fejletlenül jön a világra, így születése után fokozott gondoskodást igényel, hogy elérje azt a kort, mikor már akár csak rövid időre is magára lehet hagyni. Ezt csak a felháborodott fiúk kedvéért emeltem ki, akik sokat rugóznak azon, hogy a mai nőket csak a pénz érdekli. (Nem csak a pénz. És nem csak a maiakat ;))

És ide tartozik a nők alkalmazkodó-képessége, amit azért emelek ki, mert a legtöbb férfi szereti az otthoni nyugalmat. Viszont most sikerült női olvasóimat a lehető legingoványosabb mocsárba kormányoznom, ugyanis hogy mi a kellő mértékű alkalmazkodás, arra írhatnék egy új bejegyzést. Majd lehet, hogy egyszer megteszem.

A párválasztás szépsége

A párválasztásnak mégiscsak az lenne a célja, hogy boldogok legyünk. A flörtölés, az udvarlás, az ismerkedés, a pozitív visszajelzések feldobnak, de végül mindenki egy biztonságos, boldog párkapcsolatban akar kikötni. Sokan úgy gondolják, legjobb, ha minél több emberrel ismerkednek meg, hiszen manapság még csak társkereső irodához sem kell fordulni, elég fölmenni a Facebook-ra és ész nélkül bejelölgetni mindenkit, aki csak érdekel. A túl nagy kínálat illúziója azonban csalóka: azt a benyomást kelti, hogy aki van, az ugyan elég jó, de nem a legjobb, biztos van nála jobb is. Aki pedig egyre csak a jobbat meg a még jobbat hajtja, az könnyen beleragadhat az örökké kereső és soha meg nem érkező szerepébe.

Tanácsom tehát: hagyd reagálni az ösztöneidet, mérlegelj ésszel, és ha nem az örökös vadászat a cél, akkor köteleződj el amellett, akit eléggé kiismertél ahhoz, hogy el tudd képzelni, hogy a társad lesz egy életen át!

Ha érdekelnek a párkapcsolati kérdések, iratkozz fel a hírlevélre itt oldalt! A kalap elég nagy, szerteágazó témákról olvashatsz, amelyek mind kapcsolatban állnak valahogyan a párkapcsolatokkal.

Új kapcsolat – ezekre figyelj, ha hosszútávú, boldog párkapcsolatra vágysz!

Társkeresők általános hibái

Társkereső kisokos az első randikra

Új kapcsolat előtt ezekre figyelj!

Új kapcsolatra vágysz, talán regisztráltál több párkereső oldalon, talán csak ábrándozva várod, hogy beköszöntsön az új szerelem. Tapasztalatom szerint a legtöbb társkereső már túl van jópár csalódáson, és hajlamos hamar elcsüggedni.

  • Hogyan tudod elkerülni a fölösleges randikat?
  • Hogyan tudod már az elején kiszúrni azt, aki szóba sem jöhet?
  • Milyen szempontok szerint keresgélj?

Összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat, amelyekből választ kaphatsz ezekre a kérdésekre.

  1. Új kapcsolat előtt: tudd pontosan, ki vagy!

A társkeresés első és legfontosabb feltétele az önismeret. Ha nem tudod pontosan, ki vagy, milyen vagy, hogyan viselkedsz, hogyan reagálsz bizonyos helyzetekben, akkor újra és újra óriási csalódásokra számíthatsz. Mielőtt új kapcsolatba vágnál, fontos, hogy juss el az önismeret megfelelő fokáig! Az önismeret megszerzéséhez nem feltétlenül kell tanfolyamokra járni, az internet is tele van önismereti tesztekkel.  Legjobb azonban, ha az ember tudatosan figyeli önmagát, és őszintén válaszol a fenti kérdésekre.

  1. Új kapcsolat alapfeltétele: az adatlapon ne hazudj!

Társkeresők, új kapcsolatra vágyók gyakori hibája, hogy hajlamosak „szépíteni” az életkorukon. Ezzel komoly hibát követnek el, mivel már a kapcsolat elején hazugságon kapják őket. Az ellenérvek, hogy de különben rá se kattintanak, nem állják meg a helyüket. Egy jó fotó ugyanis sokkal több lehetséges jelöltet hoz, mint amennyit elvisz egy nem tetsző szám az életkornál.

  1. Társkeresőként adj időt a másiknak!

Új kapcsolatot csak megfontoltan érdemes kezdeni. Már persze akkor, ha tényleg hosszútávú, boldog párkapcsolatra vágysz. Éppen ezért, ha csak kicsi esélyt is látsz arra, hogy az aktuális jelölt szimpatikus és lehet ebből még valami, akkor ne tegyél le róla csak azért, mert van nála jobb is. Az első benyomás, bár meghatározó, sokszor csalóka. Könnyen lehetséges, hogy végül épp az lesz a befutó, aki az elején nem a nagybelépővel kezdi (ő egyébként amúgy is gyanús, rögtön szót ejtek róla). A hosszú randevúzási idő alkalmat ad arra, hogy megismerd a másikat anélkül, hogy elköteleződnél mellette.

  1. Új kapcsolat elején: a „furcsák” kiszúrása

Kezdem a legveszélyesebbel: „Olyan, mint ha már ezer éve ismernénk egymást.” „Még soha nem találkoztam ilyen fantasztikus nővel/férfival, mint te!” „Én akár most azonnal összeköltöznék veled!” Furcsa, mert nem megalapozott. Új kapcsolat esetén igencsak gyanakvásra ad okot. Aki rajong, túlságosan földobott, az vélhetőleg vagy nem őszinte, vagy ugyan őszintén átérzi, de te vagy kb. az ezredik, akinek ugyanezt mondja, csak ő maga sem tud róla, hiszen minden legszuperebbet elnyom a következő legeslegszuperebb. Aki túl korán akar szoros köteléket: összeköltözést, házasságot, nem járja végig a kapcsolat építkezésének lépcsőfokait, az valószínűleg menekül. Vagy valami elől – magány, kétségbeesés -, vagy előre: telik az idő. Kötődni akar mindenáron: nem téged akar, hanem kapcsolatot bárkivel. Ha te vagy épp ott és hajlandó vagy rá, akkor veled. Kérdés, hogy mennyire lesz tartós és boldog ez a kapcsolat.

  1. Új kapcsolatra vágyva: helyes kommunikáció

Társkeresőknek kötelező! Hiszen ezen áll vagy bukik az indítás! Ha pedig el sem indulsz, lehet, hogy életed nagy szerelme mellett mész el. Vagy ha elkezdődött és épp formálódik egy új kapcsolat, akkor nagyon nem mindegy a kapcsolatteremtés és kapcsolatépítés módja, ami nem más, mint kommunikáció. Lehet, hogy ezen buktak el az eddigi kapcsolataid is? Megdöbbentő, hány olyan párral találkoztam, akik szeretik egymást, együtt képzelik el a jövőjüket, de valahogy nem tudnak szót érteni egymással. A jó kommunikáció pedig tanulható! Ezen nem kéne múlnia a boldogságnak, igazán. Itt tudok neked többet segíteni: Online Párharmónia Tréning

 

És ha összeállt a kép, hajrá, társkeresésre fel!

Neked is boldog párkapcsolatot kívánok!

 

Örök szenvedély

Örök szenvedély?

Örök szenvedély?

Szenvedély egy életen át?

Az örök szenvedély, Drágáim, bullshit. Felejtsétek el, ha jót akartok magatoknak és a világnak. És ugye, nem vagytok a magatok és a világ ellensége?

A szenvedély kialakulása

Amikor megismerkedsz egy új partnerrel, ahhoz, hogy szerelmet élj át, elsősorban vonzalmat kell érezned. Ha megvan a kölcsönös vonzalom, ez – tetszik, nem tetszik – elsősorban külső tényezők alapján jött létre. Egy idő után Te is tudod, milyen az eseted, vagy Te milyen típusú embereknek vagy a zsánere. Vannak persze némileg profánul fogalmazva „A” kategóriás külsejű emberek, akik egyszerűen általánosan vonzónak mondhatók, de szerencsére többségünk nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyet vadásszon le magának. Mondhatni: a saját „piaci értékével” többnyire tisztában van mindenki és eszerint keres párt. (Hehe, nem győzök idézőjelezni meg finomkodni, nehogymá’ valaki azt higgye, hideg, tőzsdei alkusz szemmel figyelem a párkapcsolatokat.) Szóval az első rácsodálkozás az új párodra, a szerelembe esés folyamata kicsit olyan, mint az alkoholizmus vagy drogfüggés kialakulása. (Figyelsz? Szenvedélybetegség!) Először óriási mámort élsz át, aztán egyre több és több kell belőle, hogy a mámor kialakuljon, végül, hogy egyáltalán létezni tudj. Persze, a hasonlat sántít, hiszen az anyag nem kívülről kerül a szervezetünkbe, hanem saját bonyolult idegi-hormonális vegykonyhánkban állítjuk elő, tehát természetes folyamat. És milyen jó is, hogy van és megtapasztalhatjuk a szenvedélyes szerelmet! Egy a bökkenő: a megszokás itt is kialakul és a kezdeti szenvedély két-három éven túl valóban fenntarthatatlan.

A szenvedély iránti vágy

Hogy állandóan érezni akarjuk, hiszen olyan felemelő, olyan mámorító – ez érthető. Vagy mégsem? Azért lássuk be, nem mindig volt ez így. Vagy nézzünk vissza az általunk behatóbban ismert történelmi korokra: keseregtek a párok, hogy oda a szenvedély? Új partner után néztek a férfiak és a nők, ha úgy érezték, kiszerettek a párjukból? Adj magadnak egy puszit, ha a válaszod: nem. Akkor mégis, mit csináltak? Hát pl. korábban meghaltak és nem volt idejük ilyesmin töprengeni. De jó, mondjuk megérték a tisztes öregkort, akkor meg társadalmi szükségszerűségből együtt maradtak – hogy boldogan vagy boldogtalanul, azt meg nem kérdezte a kutya se. Az egyén boldogsága modernkori eszmény, aki pedig volt annyira modern, hogy ezt az eszmény a maga számára korábban is fölfedezte, az szellemi-spirituális síkon kereste a boldogságot, vagy ha ennél egyszerűbb lélek volt, akkor szeretőt tartott. Akkor visszatérve az eredeti kérdéshez: honnan ez az állandó szenvedély utáni vágy? A választ megint az individualista társadalom eszményképe adja meg. Érj el mindent, kapj meg mindent, mert neked jár. Vedd meg még ma! A szenvedélyt is. Arra az agyonkoptatott közhelyre meg már senki figyelmét nem kell felhívni, hogy a szexuális forradalom vívmányaként ma már szabadon alkothatunk és bonthatunk fel párkapcsolatokat, a házasságon kívüli kapcsolatra senki nem húzza össze a szemöldökét. Így hát társadalmilag is szentesített a késztetés: szenvedélyt, újabb és még újabb szenvedélyt átélni.

Szenvedélykultusz

A szenvedély kultuszát persze a tömegkultúra is támogatja. Hollywoodi filmek, a könyvesboltokban komplett gondolákat megtöltő romantikus regények. Hát persze, hogy én is imádom olvasni!!! (Már a színvonalasabbját. Alig néhány üti meg az élvezhetőség mércéjét. Mostanában elvonón vagyok. Tudtok jó szerelmes regényt?) Na ja, íme a hetente újra és újra átélhető szenvedély a főhős/nő bőrébe bújva. Sovány vigasz? Önmagában biztosan.

Megalkuvás

Nos, rossz hírem van a „Nekem minden jár”-hívőknek: nagyon úgy néz ki, hogy valamiről mindenképpen le kell mondani. Miután láttuk, hogy a szenvedély hosszútávon nem működtethető, két párkapcsolati út van előttünk: vagy egyik szerelem kihunytával esünk a másikba, vagy kitartunk kedvesünk mellett és megpróbáljuk az eszeveszett szenvedélyt nélkülözve élni az életünket. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül kevesebb lenne, mint a szenvedély-drog, bár kétségtelen: aki ezt az utat választja, annak olyasmikkel kell beérnie, mint meghittség, intimitás, a partner iránt érzett elkötelezett és mély barátság, plédbe burkolózva forró csokoládé szürcsölgetése a kanapén, tehát a minőségi idő. És amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: idő, sok idő mint mennyiségi fogalom. Igen, az együtt töltött évek, a megélt hétköznapok, a problémákkal való szembenézés és közös megküzdés mind-mind a kapcsolatot építi.

Hogyan készüljünk?

Egy új párkapcsolat kezdetén, amikor átéljük a mennyekbe röpítő szenvedély érzését, mindenképpen tudnunk kell: nem lesz ez így örökké. Tehát arra kell készülnünk, hogy ez az érzés egyszer elenyészik. Az igazi kérdés tehát már az: melyik útra lépünk? Ha véget ér a lobogó szenvedély, továbbállunk vagy megér nekünk ez a partner annyit, hogy továbbra is kitartunk mellette, netán egy életen át.

Új párkapcsolat válás után gyerekkel

Új kapcsolat válás után

Új párkapcsolat válás után gyerekkel

„Csillagom, itt az új apukád!”

Új párkapcsolat válás után gyerekkel bizony sokszor megvisel gyereket, felnőttet egyaránt. Mikor valaki túl van egy váláson, az egyidejűleg jelenti egy kapcsolat befejezését a volt partnerrel, nem ritkán beleértve vagyonmegosztási és gyermekelhelyezési vitákat is és a hosszú lelki folyamatot, melynek során az ember végleg lezárja magában a házasságot. Ez önmagában is elég, hogy a padlóra kerüljön egy ember és jó darabig ne tudjon új párkapcsolatot kialakítani. Ha még egy vagy több gyerkőcért is felelős, az jócskán megnehezíti a dolgát ilyen téren.

Sokan egyszerűen a randizás, az ismerkedés alkalmait sem tudják megoldani, mert nincs megfelelő gyermekfelügyelet. Aztán jön az általánosnak mondható panasz: kicsi a „felhozatal”. Vagyis nehéz korban, érdeklődési körben, külsőleg is passzoló és vonzó partnert találni.

Ha mégis alakulóban van egy új párkapcsolat, akkor nem árt néhány dologra vigyázni:

Új párkapcsolat válás után, gyerekkel: mikor kezdjek el randizni?

Válás után a gyereknek is meg kell küzdenie az új élethelyzettel. Náluk is, mint a szülőknél, vérmérséklettől függ, mikor képesek szembenézni a ténnyel, hogy ez az állapot már végleges, a szülei soha többé nem lesznek együtt. Az új kapcsolat kialakítása előtti ajánlott idő fél év, amíg a gyerekek kizárólagos figyelmet kell, hogy élvezzenek, különben úgy érezhetik, hogy mindkét szülőjüket elveszítették. Nyílt kommunikáció a helyzet kulcsa. Kérd meg a gyereket, mondja el az érzéseit, a véleményét a helyzettel kapcsolatban, különösen, ha kiskamasz vagy kamasz! Bármilyen nehéz is, de fogadd el, ha ellentétes a tiéddel! Örülj, ha bizalommal van irántad és őszintén megosztja veled a gondolatait!

Hogyan mutassam be az új partnert válás után a gyereknek?

Ezen ponton szokott feszengeni szülő, új partner és gyerek egyaránt. Először is: mikor mutasd be az új partnert? Mindenképpen egyensúlyt kell találni az elnyújtott titkolózás és hetenként „új apuka/anyuka” bemutatása között. Ha túl sokáig vársz, a gyerek úgyis megsejt valamit és kirekesztettnek érzi magát. Ha pedig minden randipartnert bemutatsz, akikről később kiderül, hogy velük mégsem jött össze a dolog, akkor a gyerek újabb és újabb veszteségeket élhet meg, mert lehetséges, hogy kötődni kezdett a családba újonnan belépett felnőtthöz. Mindenképpen ajánlatos lassan, fokozatosan bevezetni az új partnert, hogy a gyereknek legyen ideje megszokni a helyzetet és elfogadni az új személyt az életében.

Hogyan segítsek a gyerekemnek válás után, új kapcsolat esetén?

Időbe telik felnőttnek, gyereknek egyaránt, hogy megküzdjön az új helyzettel. Ráadásul a gyereknek még csak döntési lehetősége sincs, az ő feje fölött zajlanak az események. Természetes, hogy ilyenkor vegyes érzelmeket él át egy gyerek. Hallgassuk meg a kétségeit, nem ritkán erőteljes érzelmeit, de ne hagyjuk, hogy ő diktálja a játékszabályokat. Ugyanakkor az új partnerre is igaz: soha nem lép a gyerek biológiai szülője helyébe! Kivételes esetekben, ha a vér szerinti szülő teljesen eltűnik a képből, a gyerek egy idő után magától elfogadja teljes értékű szülőjének az új felnőttet, de azért nem ez az általános. A gyerekkel való, életkorának megfelelő témájú és hangulatú beszélgetések megkönnyítik számára a helyzettel való megküzdést, mivel érzi a törődést: attól, hogy a szülő randevúzik, ő még mindig ugyanolyan fontos szerepet tölt be az életében. Lényeg itt is az egyensúly: nem kell a gyereket a válás körülményeinek minden egyes részletébe beavatni.

Fontos az egészséges határok kialakítása

Ilyenkor az új élethelyzet megkeveri az addigi napirendet, szokásokat, és újra át kell gondolni az életvitelt. Persze, hogy a gyerek kiemelt figyelmet érdemel, hiszen kevés eszköze van arra, hogy sajátmaga számára biztonságos, nyugalmat adó lelki életet biztosítson. Ebben feltétlenül az őt szerető felnőttek segítségére szorul. De a szülőnek is joga van ahhoz, hogy a saját életét élje, nem kell magát föláldoznia a gyerekéért. Fontos, hogy érezze: joga van a boldogsághoz, az új párkapcsolathoz. Ha ez valódi, belső meggyőződés, akkor mindenki érezni fogja rajta, hogy ebben ő megingathatatlan és szilárd. Ez a magabiztosság kiegészülve a támogató környezet elfogadásával és segítségével pedig mindenki számára megkönnyíti az utat az új, harmonikus család megteremtéséhez.

Tudj meg többet a párkapcsolatokról! Mik az általános hibák? Te ne szúrd el! Iratkozz fel a hírlevelemre itt oldalt!

Fény és árnyék egy képen

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Ha mindig ugyanolyan jön, az nem a véletlen műve

Miért mindig ugyanolyanba szeretünk bele?

Ha nincs stabil párkapcsolatod és a jelöltek egymásnak adják a kilincset életedben, talán te is ugyanabba a típusba futsz bele minduntalan. Ha megállapodtál, és régóta párkapcsolatban élsz, akkor pedig azon dühöngsz: de miért ilyen? Mennyivel jobb volna egy karcsúbb, dolgosabb, figyelmesebb, stb.

Pedig a párodat Te választottad. Ha az első csoportba tartozol: miért jön mindig ugyanolyan? Aki bánt, megaláz, kihasznál? Ha a másodikba: Te akartad, hogy ő legyen az, akivel leéled az életedet. Most fölháborodhatsz: dehogy akartad Te, hogy egy arrogáns, érzéketlen, hideg kőszikla mellett kelljen elsorvadnod! Vagy hogy egy teszetosza, akaratgyenge lúzer lógjon a nyakadon! Oké, gondolatkísérletre hívlak. Próbáld csak elképzelni a másik végletet, a vele való együttlétet! Ha érzéketlen, rideg alak: hunyd be a szemed és képzeld magad egy olyan kapcsolatba, ahol a párod érzékeny, megértő, minden rezdülésedre rezonál! Ha akaratgyenge lúzer: képzeld, hogy a párod sikeres, amibe kezd, azt mindig eléri és egyáltalán: hasít, mint kés a vajban. Ha élénk a fantáziád, mondhatod: Juhuj, de szép… Nincs is kedved megválni ettől a képtől. Ha pedig még realista is vagy, rögtön meglátod a fényes oldal mellett az árnyékosat: az összes kedvezőnek tűnő tulajdonság visszáját. Mert érzékeny, megértő párodról ki fog derülni, hogy nem elég férfias, a sikeres fazonról pedig, hogy nem az a bohém, érdeklődő, nyitott ember, akinek szereted.

Ha Te is sokat ábrándozol egy egészen másmilyen típusú emberről, akkor előbb-utóbb válaszolnod kell magadnak a kérdésekre: Vajon miért akarsz másmilyet? Mi vitt akkor a meglévőhöz? És látod-e a „másmilyen” árnyoldalát?

Az esetek többségében ez a forgatókönyv érvényesül: sikerül arrogáns, hideg pasidat egy érzékeny lelkű, megértő férfira cserélni, akivel kezdetben átéled azt a csodálatos együttlétet, amire mindig is vágytál. Aztán telik-múlik az idő, és az érzékeny, megértő férfi egyszer csak vadállatba fordul át. Vagy: karrierista, törtető feleséged helyett találsz egy kedves, házias, odaadó nőt, akinek első helyen valóban a család áll. Mire felocsúdsz, azon kapod magad, hogy új asszonyod nyakig temetkezik a munkájába, és megint a család sínyli meg.

Mi ez? A fátum, ami üldöz Téged? Nem, az önjáró Sorsban nem hiszek. Sokkal inkább a karma igaz jelentésében: mi alakítjuk a sorsunkat, mely kihatással van a magunk és a környezetünk életére. Mégis, hogy történik meg ez az ördögi átalakulás? Ne legyenek illúzióid: Te magad alakítod így. A kedves, megértő mókust addig provokálod, amíg leordítja a fejedet, családszerető, odaadó hitvesedet addig hanyagolod, míg egyéb terhei mellé a kenyérkeresést is a vállára veszi. Végre. Mert most, hogy mélyen megbántott/sértegetett/őrületbe kergetett/stb. végre ismerős talajon jársz. „Huh! Na, kösz: erről legalább tudom, hogy mi!”

Nincs mese: a változást magadon kell kezdened. Első feladat: nézz mélyen magadba és válaszolj: „Mi az, amit keresek?” És ha ez megvan, a következő kérdésre már automatikusan fogod tudni a választ: „Miért jó ez a partner nekem?”

Ami persze nem jelenti azt, hogy minden szép és tökéletes. De már megvan a kiindulópont, ahol a saját igényeidet meg tudod fogalmazni. És ez akár ugródeszka is lehet a harmonikus, hosszútávon boldog párkapcsolat felé.

Erről sokkal többet tudhatsz meg az online tanfolyamon, ahol esetleírások és gyakorlatok tömegével mutatom meg az utat Önmagad felé, hogyan élhetsz boldogan a pároddal.