Ági, te hogy csinálod?

A fenti kérdés barátnőm szájából hangzott el, és arra vonatkozik, hogy vagyok együtt a párommal 18 éve.

A kérdés elgondolkoztatott. Én mindig azt hittem, hogy az a természetes, ahogy én csinálom, és mindig megdöbbenek, hogy ez a hozzáállás egyáltalán nem általános.

Hát először is. Kevés pozitív példa volt előttem, de azt sziklaszilárdan tudtam, hogy családot akarok, szép családot. Számomra fontos volt, hogy szerelemből menjek férjhez. Ehhez ragaszkodtam, nem akartam engedni belőle. Az első valódi szerelem az általánoshoz képest későn jött el az életembe, 24 éves voltam. Előtte is voltak kapcsolataim, de azokat nem éreztem teljesnek. Így amikor egy hosszú és intenzív párkapcsolatot lezártam, már nem akartam megalkudni, nem akartam kevesebbel beérni, így hosszú szünet következett szerelmi életemben. Éreztem, hogy több értelmetlen kompromisszumra nem vagyok képes és némi keserűséggel épp kezdtem lemondani arról, hogy valaha lesz olyan férfi, akivel el tudom képzelni az életemet, amikor megérkezett.

Nem tökéletes. Hála Istennek, mert én sem vagyok az J. Kellett kompromisszumokat kötni. Kell alkalmazkodni. De ez mind olyan, hogy megéri. Túl hosszú volt a nélküle töltött idő ahhoz, hogy megbecsüljem azt, ami van. Vagyis minden nap tudom értékelni a kapcsolatunk pozitívumait, amelyek bírnak akkora értékkel, hogy elfogadom cserébe a negatívumokat. És amikor problémák adódnak, akkor nem bizonytalanodom el, és ha épp rá nem számíthatok, mert nincs jelen, akkor látom a múltat és bízom a jövőben. Eddig még mindig kikeveredtünk a viharzónából. Barátnőmnek sem tudtam mást mondani, mint most Neked: a viharok közepette is megpróbáltam úgy kormányozni a hajónkat, hogy a legkisebb veszteséggel éljük túl. Ugyanis mindig úgy gondoltam – bár nekem erre nem kellett megesküdnöm -, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben vele leszek.

Voltak kétségeim? Voltak. Együtt vagyunk? Igen, együtt. Mi a sikerünk titka?

Megmondom. Az egyetlen különbség, mit csinálunk másképp, mint azok, akik szétmennek: a javításra való készség és képesség.

Ehhez viszont eltökéltség kell, hit abban, hogy együtt boldogok leszünk. Ha ez nincs meg, akkor aztán kedveskedhetsz, színleg, a felszínen lehet béke és csendes a víztükör, a kapcsolat lassacskán kiürül, és nem marad más, csak az üres váz.

Őszinte elismerésként megkaptam, hogy keresztényibb vagyok, mint ő. J (Kő materialista vagyok.) De az igaz, hogy hiszek a tartós párkapcsolatban, hiszek abban, hogy két ember boldoggá teheti egymást, és hogy ezt nem várni kell tátott szájjal, mint a sült galambot, hanem aktívan tenni érte.

Ha úgy tetszik, ez az én hitvallásom, ezt szeretném Veletek megosztani, hogy minél többőtökhöz eljusson az a tudás, aminek révén Ti is elérhetitek a boldogságot.

 

 

A szerelem vak

Lelki társ - valójában útitárs

Lelki társ – valójában útitárs

Az első fellángolás veszélyei

Na, feltaláltam a spanyolviaszt, érzem én! Hogy mégis miért tartom fontosnak a témát? Mert szoros összefüggésben áll a hosszútávú, boldog párkapcsolat kialakításával és fenntartásával.

Szerelem első látásra. Amikor beleesünk valakibe, mint ló a gödörbe, tulajdonképpen alaposan becsapjuk magunkat. Hiszen anélkül, hogy alaposan, mélyen ismernénk az imádottat, néhány felszíni tulajdonsága alapján máris elementáris erővel kötődünk hozzá. Ilyenkor a szervezetünket boldogsághormonok öntik el, vagyis gőzerővel dolgozik a házi droglabor. Elbódult fejjel pedig csakis Róla ábrándozunk és minden percünket Vele akarjuk tölteni.

Aztán telik-múlik az idő, a hormonális vihar alábbhagy, és kiderülnek lassacskán választottunk kedvezőtlen tulajdonságai. Lehet, hogy ilyenkorra már nem is értjük, mi vonzott bennünket annyira benne, hiszen annyira más, mint amilyennek megismertük. Fel kell hát ismernünk: a rajongás nem egyenlő a szeretettel. Hiszen ilyenkor, ha párkapcsolati konfliktus adódik, már legszívesebben futni kezdenénk, mint Forrest Gump, de legkevésbé a probléma megoldásával bíbelődnénk. Nem csoda hát, hogy az ilyen őrült szerelmeknek gyakran szakítás a vége.

Azonban a spanyolviasz feltalálásában nem csak én jeleskedem: amit példák milliói bizonyítanak, most az idegtudomány legújabb kutatásai is alátámasztják: lángolhatunk úgy egy húsz éves kapcsolatban is, mint egy vadonatúj szerelem kialakulásakor. A kulcs pedig nem más: számítsunk rá, hogy tökéletesen tökéletlen lesz! Vagyis ha ésszel védjük magunkat a pofára eséstől, akkor megőrizhetjük az érdeklődést, a szenvedélyt és a szerelmet.

Ennek fényében világos, mi lehet a tökéletes, hosszútávú, boldog párkapcsolat titka: ha találsz valakit, akivel szeretitek egymást, folyamatosan dolgoznotok kell a kapcsolatotok ápolásán! Fogadd el, hogy az „Igaziért” még a mesékben is megdolgozik a párja, számtalan próbatételen és veszélyen át bukdácsolva keresi a boldogságot. Ha elbukik is, feláll, megrázza magát, segítséget kér és továbbmegy. De a célt nem téveszti szem elől: megszerezni egy értékes tárgyat (tulajdonságot), kitörni a korlátozó közegből vagy éppen megtalálni a vágyott társat.

De lássuk csak, hogyan is fokozhatod a szerelmet a kapcsolatodban!

Először is: érzelmeid tudatosításával. Vitathatatlan, hogy a legtöbben akkor érzik magukat a legboldogabbnak, amikor szerelmesek. Hiába kapunk szeretetet mástól, ha mi azt nem tudjuk értékelni, mivel mi magunk nem érezzük át az illető szenvedélyét, mély érzéseit. Ennélfogva tudatosan kell arra figyelnünk, hogy a szeretetünket, gondoskodásunkat folyamatosan kimutassuk és tápláljuk a szeretett személy iránt. Tudományosan bizonyított tény, hogy a közös élmények és a tapasztalatok megosztása fokozza az egyén érzésinek intenzitását. Magyarán: cselekedj szerelmesen és érezni fogod a szerelmet!

Belátom én, hogy óriási csalódás ezt annak elfogadni, aki hitt a mindent elsöprő, nagy Szerelemben, aztán a fellegekből kellett lezuhannia. De sérülések nélkül nincs fejlődés, ezt is úgy a legokosabb felfogni, hogy újabb hegyet másztatok meg közös utatok során. Mert a kapcsolatban két szuverén személyiség, két önálló lény vesz részt, és az igazán értékes kapcsolat mindkét fél számára építő, felemelő, biztonságot ad és boldogságot hoz, amelynek alapeleme, hogy a képességeit a legjobban kifejlesztheti és a személyiségét a lehető legszebben kiteljesítheti.

A hosszútávú, boldog párkapcsolat 3 ismérve 2.

Melyek a hosszútávon is boldog párkapcsolat alkotóelemei? A múltkori videómban láthattad. Sőt azt is, milyen a kapcsolat, ha ezek közül egy hiányzik. Most lássuk, mi a helyzet, ha a háromból mindössze egy van jelen!

A házasság szerepének drámai változása napjainkban

Intézményi házasságtól szerelmi házasságon keresztül az önkifejező házasságig

Mért tévelyegnek annyian a házasság útvesztőiben?

Erre a kérdésre első hírlevelemben is választ adok, (iratkozz fel itt oldalt!) itt pedig a sok lehetséges ok egyikét rögtön megértheted. Lássuk, hogy változtak a házassággal szemben támasztott elvárások az idők folyamán!

Alapvető fiziológiai igényektől szerelmen keresztül az önmegvalósításig

Ha az elmúlt néhány száz évre visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy a házasság fő funkciója az egyéni gazdálkodás alapjainak megteremtése volt. A házastársak alapvető szükségleteinek: élelem, víz, lakhatás, biztonság megszerzésének csaknem kizárólagos útja volt a házasság. Természetesen akkor is mindenki boldogabb volt, ha szeretetteli házasságban élt, de a bensőségesség nem feltétele, hanem „kellemes mellékhatása” lehetett egy házasságnak. Ezt a korszakot nevezhetjük az intézményi házasság korszakának.

Körülbelül a 19. század második felétől, mikor az iparosodás már Európa nagy részén bekövetkezett és Magyarországon is fellendülőben volt, a népesség jelentős része bérmunkából élt. Megindult a városok bővülése, egyre inkább tért hódított a városi életmód. A gazdaság és a szociális intézmények erősödtek. Így már a házasságtól azt várták, hogy szerelmet, társasági igényeket elégítsen ki. Ez volt a szerelmi házasság korszaka.

Manapság, mikor a fenti elvárások teljesülését természetesnek vesszük, egyre inkább az önkifejező házasság áldásaira támad igényünk. Vagyis egyre fontosabb lesz, hogy a házastársunk támogasson bennünket személyes fejlődésünk útján, hogy kellő önismerethez, önbecsüléshez jussunk, hogy minden téren kiteljesedhessünk életünk folyamán.

Ha megnézed ezt a fejlődési vonalat és hirtelen a Maslow-féle szükségletpiramis ugrik be, akkor jó úton jársz 😉

Ha nem, akkor itt egy kis segítség:maslowpiramis

 

 

 

 

 

Bámulatos a hasonlóság ehhez:hazassagimaslow

 

A párhuzam nem a véletlen műve. Számomra azt jelzi, hogy a mi életünkben eljött a házasság aranykora: valódi esélyt kapunk arra, hogy boldog, kiteljesedett életet éljünk, amihez a házasságunk felbecsülhetetlen erejű segítség lehet.

Ha jól csináljuk.