A leggyakoribb párkapcsolati probléma, amivel a párok tanácsadóhoz fordulnak: „Meg akarunk tanulni jobban kommun
ikálni.” Pontosabban: a nők általános panasza: „Nem ért meg engem. Nem érzem, hogy meghallgat.”
Ebben a blogbejegyzésben példákkal és egyszerű tanácsokkal támasztom alá a legjobb szerelmi tanácsaimat, hogy elmélyítsétek, megerősítsétek, sőt: megőrizzétek a kapcsolatotokat.
Megszületik a baba
Nézzük Erika és Gábor esetét. Három éve házasok és van egy négy hónapos kislányuk. Tervezett terhesség volt és nagyon várták a kisbabát. A baba születése után pár hétig úgy tűnt, hogy Erika jól megküzd az új feladattal. Édesanyja besegített és Gábor kivett a születés után két hét szabadságot. Mikor azonban egyedül maradt a kisbabával, megváltoztak a dolgok. Elkezdett minden apróságért aggódni. De ez nem egyszerűen a tapasztalatlanságból fakadó aggodalom volt, hanem lassacskán totális pánikká fokozódott. Hússzor hívta Gábort egy nap megnyugtatásért és könyörgött, hogy jöjjön haza előbb.
Gábort zavarta ennyi félbeszakítás, de megpróbált türelmes maradni és annyiszor korán hazamenni, ahányszor csak lehetséges volt. Remélte, hogy Erika hamarosan rendbe jön, de az idő múlásával a nő szorongása csak növekedett és lassacskán mély depresszióba süllyedt. Már föl sem öltözött és szinte az egész napját ágyban töltötte. El tudta látni a baba legalapvetőbb szükségleteit, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha élvezné. Eltávolodott Gábortól és sokat veszekedtek.
Kettejük fényében az igazság ez: Gábornak igaza volt, de a mód, ahogy Erika panaszaira reagált, csak rontott a helyzeten. Lássuk, milyen reakciók akadályozzák leggyakrabban az empatikus megértést:
Értékelés – egyetértés vagy egyet nem értés
Tapogatózás – kérdezősködés
Utasítás – megoldások javaslása
Interpretálás – motivációk magyarázata, pszichologizálás
Figyeljük meg, hogy az alábbi beszélgetés alatt ez a négy tevékenység hogyan blokkolja a megértést és az együttérzést, hogy végül közeledés helyett még nagyobb eltávolodás lesz belőle. A célt, hogy a pár eljusson a bajok gyökeréig, nem érik el.
Erika: – Nem bírom tovább!
Gábor: – Mi a baj? (tapogatózás, kérdezősködés)
Erika: – Megőrülök itthon a babával. Úgy érzem, szétesem. Fogalmad sincs, ez milyen nehéz!
Gábor: – Miért nem hívod át Lilit? Vele meg a gyerekeivel jobban ellennétek. (tanácsadás)
Erika: – Nincs ideje rám. Ez egyébként sem oldana meg semmit.
Gábor: – Próbáltad már hívni anyádat? Neki biztos lenne rá ötlete, hogy szedd össze magad. (utasítás, értékelés)
Erika: – Nem érted, ugye?
Gábor: – Szerintem a fáradtság az oka. Nem aludtál jól az utóbbi időben. Az alváshiány tesz ingerlékennyé. Majd én intézem a gyereket. (értelmezés, értékelés, tanácsadás)
Erika megpróbálta Gábort elérni ebben a beszélgetésben. Talán nem csinálta túl jól, de igyekezett minél jobban elmondani a problémáját, remélve, hogy Gábornál értő fülekre talál. De Gábor – holott úgy tűnik, egész jó megoldásokat kínált -, nem hallgatott jól. Hallotta ugyan Erika szavait, de nem tett erőfeszítéseket, hogy megértse a mögöttük rejlő tapasztalásokat. Ő válaszaival a saját élményeiből indult ki: „Hogy alakult ez ki? Sose láttam még ilyennek. Ennek kéne életünk legboldogabb időszakának lennie. Ez talán azt jelenti, hogy valami baj van velem, ha nem tudok neki segíteni.”
Gábor is érthető módon rémült volt, és ez megakadályozta számára, hogy hatékonyan hallgasson. Én a következőket javasolnám nekik:
-Tárjuk fel mindkettejük aggályait.
-Sajátítsanak el néhány kommunikációs készséget:
- Partnere hallgatása közben próbálja beleélni magát az ő helyzetébe. Koncenráljon arra, amit érez, ne csak arra, amit mond.
- Fogadja el partnere saját gondolatokhoz és érzésekhez való jogát.
- Mutassa ki elfogadását testtartásával, hangnemével és arckifejezésével.
- Hallgatás közben próbálja kerülni a kérdéseket, saját véleményének kifejezését, a megoldásra tett javaslatokat és az ítéleteket.
- Miután a partnere befejezte, foglalja össze, fogalmazza újra az ő legfontosabb gondolatait és érzéseit.
Figyeljétek meg a különbséget az alábbi beszélgetésben, mikor Gábor alkalmazza a fönti tanácsokat:
Erika: – Azt hiszem, kiborultam.
Gábor: – Ez úgy hangzik, hogy rendesen túlterhelt vagy.
Erika: – Igen. Soha életemben nem éreztem magam ilyen rosszul. Az idő nagy részében úgy érzem, megőrülök.
Gábor: – Bárcsak segíthetnék valahogy. Utálom látni, milyen fájdalmat élsz át.
Erika: – Úgy érzem, nem értesz meg. Csak azt akarod, hogy hagyjam abba, és legyek olyan, mint rég.
Gábor: – Valószínűleg igazad van. Nehéz számomra, hogy megértsem, min mész keresztül, és hiányoznak a régi szép idők, mikor még minden kerek volt. De meg akarom érteni. Kérlek, beszélj még róla!
Erika: – Nem hiszem, hogy akarod hallani az összes őrültséget, ami átfut az agyamon.
Gábor: – Tudom, hogy nem mindig voltam jó hallgatóság, de az akarok lenni. Meg akarom veled osztani a terheket, ha megengeded nekem.
Erika: – Csak azt akarom, hogy átölelj.
Gábor a karjaiban ringatja Erikát, miközben olyan közel vannak egymáshoz, mint már hónapok óta soha. Bátorság és komoly önfegyelem kellett Gábornak ahhoz, hogy ne fusson a nyugtatgatás és a tanácsadás zsákutcájába. Hiszen Erikának valami egészen másra volt szüksége: éreznie kellett, hogy Gábor mellette áll és ugyanúgy szereti, mint régen. Így viszont mélyült Gábornak a párja fájdalma iránt érzett megértése, és sikerült egymáshoz érzelmileg közel kerülniük. Ezáltal megtették az első lépést a probléma megoldása felé, ami már gondolom, nyilvánvaló: szülés utáni depresszió.
A hallgatásnak ez a formája elsőre talán nem tűnik természetesnek. Ez rendben is van. Nem kell tökéletes hallgatóságnak lenned. De ha csak megpróbálod, a partnered érezni fogja az erőfeszítésedet, a segítő szándékot, a vágyat, hogy meghallgasd és megértsd, és ezzel elindulsz a kapcsolatod megerősítésének hosszú útján.
Itt tudok még neked segíteni: Párharmónia Tanfolyam