„Vajon van még mit megérteni vagy ennyi volt az egymásnak átadandó tanulság?”

A mai cikket G. levele inspirálta, az egyszerűség kedvéért idemásolom:

ideális társ

Az ideális társ

„5 éve annak,hogy elváltam, ami életem legnehezebb helyzetét hozta(pedig sikerűlt már jó sokat bevonzanom az addigi 35 évem alatt),sok időt s energiát áldoztam arra,hogy megértésre jussak az elfogadás-elengedés kérdéskörben,és e közben jónéhány egyéb miért is “érkezett”. Aztán úgy döntöttem nem érem be kevesebbel;olyan párt szeretnék aki mindhárom lényrészemben partner(test-szellem-lélek), hiszek a gondolat teremtő erejében,s néhány egyéb vágyteremtő mágia igénybevétele után nagyából egy éve rátaláltam arra Aki a kért paramétereknek megfelel,tükörkép,s ez azt a problémát vetette fel,hogy elkezdtük felismerni saját negatívumainkat,amit az addigi belső,elfogúlt látásmódunkból eredően nem láttunk addig.Sokat csiszolódtunk,és rengeteg felismerésre jutottunk persze más-más időben,s mire Ő is eljutott addig,hogy velem vágyik megöregedni,én elfogytam,s már én nem érzem annyira,hogy lehetséges az,hogy harmóniát teremtsünk,A kérdés az vajon van még mit megérteni vagy ennyi volt az egymásnak átadandó tanúlság,s máshol próbálkozzak?”

Úgy látom, azon ritka férfiak közé tartozol, akik foglalkoznak a lelkiéletükkel, és folyamatosan egyre tökéletesebb önismeretre törekszenek. Az elmúlt időszak intenzív eseményei sokat érleltek rajtad, de az utadat még keresgéled. Szinte minden egyes szavad idézhetném, hogy eléd tartsam, mennyi minden történt veled, amiből tanulhattál és levonhattad a konzekvenciákat. A válásod, amiről állítod, hogy életed legnehezebb időszaka volt, az elfogadás-elengedés kényes egyensúlyának megtalálása, a minél megfelelőbb partner keresése – és megtalálása, az ennek kapcsán felmerülő újabb kérdések, mélyebb önismereti rétegek.

A tökéletes testi-szellemi-lelki partner megtalálásának vágya nem kis életfeladat. Annál is inkább, mert ez nem egy krémes sütemény, amit keresgélünk, keresgélünk, végre megtaláljuk és hamm, bekapjuk. Ha már cukrászdás hasonlat, inkább úgy kell ezt elképzelnünk, hogy a csillogó üveg mögött sorakoznak a csábító sütik (meg néhány lejárt szavatosságú, meg néhány olyan, amire rá se néznénk), és ezek közül nekünk ki kell választanunk azt, aki a legjobban megközelíti az elképzelésünket. Igenám, de itt a süti visszakóstol. Ha nem ízlünk neki, simán kiköp. Aztán itt vannak azok a verziók, amikor az orrunk elől elhalásszák a leggusztábbat, meg amikor csupa spenótos-borsos a választék…

És a legfontosabb, hogy végre elszakadjak a sütiktől: egy kapcsolat nem állandó, mindig dinamikus. Mindig történik velünk valami, magunkkal, kettőnkkel, aztán külső események befolyásolják a napjainkat, a hangulatunkat, a döntéseinket. A kapcsolat magyarán nem VAN, nem adott, mint a süti, hanem mi magunk alakítjuk. És jobb, ha egy valamivel megbarátkozunk: problémák mindig lesznek. Olyan nincs, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, mert mondjuk megszületett a kiskirályfi és nem lehetett már olyan lazán kilovagolni akármikor, vagy hirtelen lenullázódott az államkassza, vagy mittomén, a király egyre pohosabb lett, félrecsúszott a fején a korona, föl se kelt a trónról, hogy sétálni menjen a birodalomban, egyre csak a tévét bámulta, a királyné meg ki se látszott a házimunkából, elsárkányosodott, jó hogy.

A kapcsolatnak mindig van egy értéke. Ha egyértelmű, hogy csakis vele akarsz lenni, föl sem merül az ellenkezője, akkor egy – teszem azt – százas skálán a kapcsolat értéke 90 fölött van. Ha hezitálsz, hogy vele vagy nélküle, akkor 50 és 90 között. (Az 50 alattiról meg ne is beszéljünk.) Hogy a te szemedben mennyit ér az a kapcsolat, azt pedig senki más nem tudhatja, csak te. Ez pedig attól függ, mennyire tépáztak meg az életed eddigi viharai, és mennyire becsülöd meg azt, ami van. Mert ugyebár a jót nagyon könnyű megszokni. Lassacskán észrevétlen lesz, természetessé válik. Éppen ezért arra biztatok mindenkit, ilyen helyzetben sűrűn jusson eszébe, hogy „milyen volt, milyen lett”. Vagyis ne hagyd elhalványulni a rossz emlékeket, és becsüld meg a jót! Az ősi bölcsesség szerint az istenek az okos embert vezetik, a hülyét ráncigálják. Vagyis életed minden eseményéből tanulhatsz, mert lehetőséged van rá! Akkor tedd meg. Döntsd el, mit ér neked a belefektetett energia, az egymás csiszolása, mit ér neked az a kapcsolat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.