Miért szerettem bele?

Miért szerettem bele? - Az attribúciós hiba

Miért szerettem bele? – Az attribúciós hiba

A téves oktulajdonítás

 

Nyár volt, fű- és virágillattól balzsamos a levegő, mi pedig hallgattuk a tücskök ciripelését és bámultuk a fejünk fölött a csillagos eget. Később a vízpartra is lesétáltunk, akkor már kéz a kézben. A talpunkat simogatta a friss víz és azt éreztem, bárcsak meg lehetne állítani az időt. Kicsit valóban meg is állt, mert ez a kép mélyen az emlékezetembe égett, újra és újra előbukkan. Úgy éreztük mindketten, hogy oly régóta várunk már egymásra, hogy nem lehet véletlen a találkozásunk. Eljöttünk egymás életébe, de mintha öröktől fogva egymás számára léteztünk volna. Múlt az idő, és mi még mindig együtt. Azóta tovább múlt az idő, és ma már nem is tudom, miért ő az, aki mellett kikötöttem.

Hát elárulom, kedves Fiktív Szereplő! A nyár meg a balzsamos levegő, a friss víz meg a csillagos ég miatt. És igen: még a tücskök tehetnek róla.

Attribúciós hiba

Érdekesen működik ugyanis az ember: figyeli (persze nem tudatosan) saját reakcióit, akár a teste üzeneteit – gyorsabb szívverés, izgatottság -, és ebből következtet a vele megtörtént események és a bennük szereplő személyek iránti érzéseire. Magyarán: a fiziológiai izgalmat hajlamosak vagyunk szerelemnek, szexuális izgalomnak tekinteni. Az a mázlista, aki épp ott van velünk J .

Irodalmi példák

A téves attribúcióra, téves oktulajdonításra már Ovidius felhívja a figyelmet, amikor több jótanács között azt javasolja a férfiaknak, hogy a hódítás érdekében a kiszemelt nőt vigyék gladiátorviadalra. Vagy gondoljunk a lovagregényekre és a népmesékre: a Nő beleszeret a Hősbe, aki Nagy és Erős Férfi, valamint megmentette őt a veszélytől. Oké, sántít a hasonlat, de ha hozzátesszük, hogy a férfi is felfigyel a nőre, ha izgalmat él át a közelében, akkor az már érdekesebb.

A hetvenes-nyolcvanas években, amikor ez a jelenség a kutatókat érdekelni kezdte, előszeretettel szólítgattak le magányos férfiakat folyókon átívelő rozoga hidakon, hogy vizsgálják, mi a különbség, ha a híd magasan vagy alacsonyan van, biztonságos vagy inkább veszélyes és hogy a magányos beavatott személy, aki a hídon segítségre várva álldogál, férfi vagy nő. Arra kérték a kísérleti személyt, hogy egy képről találjanak ki egy történetet és azt küldjék el a beavatott személynek, aki egyébként a telefonszámát is megadta a kísérlettel kapcsolatos további kérdések felmerülésének esetére. Az eredmény a fenti tények ismeretében nem meglepő: készségesebbek voltak a válaszadók, ha a híd magasan és veszélyes volt, a segítséget kérő személy pedig nő volt. Ráadásul ilyenkor a képek leírásában is több szexuális utalás jelent meg. Talán mondanom sem kell, hogy ha nő volt a kísérletvezető, többen telefonáltak később, mert kérdés merült fel a kísérlettel kapcsolatban. Vagyis a rozoga hídon való átkelés okozta izgalmat simán a nő iránti érdeklődésként értelmezték a kísérleti személyek.

Ugyanez volt a helyzet, ha a férfiakkal a fizikai izgalmat helyben futással érték el, illetve vígjátékot vagy véres-gyilkosos filmet nézettek velük. Mindegy, hogy érték el a fiziológiai izgalmat, az azután megtekintett vonzó nők képét erőteljesebben vonzónak értékelték, mint a kontrollszemélyek (akik nyugalmi állapotban voltak). És fordítva is igaz: a nem túl vonzó nők képét kevésbé vonzónak érzékelték, mint a kontrollszemélyek.

A test visszajelzése és tudatosság

További kísérletek fényében erősen úgy fest, hogy csekély kihatással van a végeredményre a tény, hogy a kísérleti személy tudatában van-e a benne lezajló folyamatoknak. Akár igen, akár nem, vonzóbbnak látja a nőt, ha bármilyen módszer révén megemelkedett a pulzusa.

Azért a részemről ezt megnézném nőkre is. Nem egészen tiszta előttem, miért csak a férfiakat vizsgálgatták ebből a szempontból. Mert arra gondolni sem merek, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában ilyen élesen elkülönített nemi sztereotípiák szerint gondolkodtak a kutatók.

Szóval Hölgyeim, Uraim: óvatosan a vadregénnyel, a romantikával, mert némi idő elteltével a múltba visszarévedve esetleg csak pislogunk, mint hal a cekkerben és nem értjük az egészet. …Vagy ez csak egy csel a jó öreg Természet részéről, különben soha nem jönnének létre a romantikus szerelmek? 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.